Szentség és bátorság – Hetven éve Isten és rendtársai szolgálatában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Különös ünnepre gyűltek papok és világiak: Punk M. Gemma fogadalomtételének és elöljáróvá választásának hetvenedik évfordulóját – amely egyedülálló a világegyházban –, és apátnővé benedikálásának negyvenötödik évfordulóját ünnepelte a ciszterci nővérek közössége.

A szertartásra eljött Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, számtalan magyarországi pap, de érkeztek ciszterciek Németországból is. A szentmise főcelebránsa Mauro Giuseppe Lepori, generális főapát volt. Az eseményen részt vett Mádl Dalma asszony.

1945. június 11-én a magyarországi ciszterci rend férfi ágának elöljárója, Endrédy Vendel zirci apát megbízásából Naszályi Emil magiszter irányításával indult újra a női monasztikus ciszterci élet Magyarországon. Endrédy Vendel apát 1944. szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén felvette a rend imaközösségébe a szerzeteséletre jelentkező lányokat. 1945. június 11-én indult el a közösség a Zirc közelében fekvő Nagyesztergárra, ahol az apátságtól kapott házban megkezdték a Szent Benedek Regulája szerinti életet. A nagyesztergári plébánostól kapott földön gazdálkodtak, és a feloszlatásig ellátták önmagukat. Amikor az alapító oklevelet Mindszenty József veszprémi püspök, megválasztott esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása 1945. szeptember 29-én aláírta, a közösségtől a hazáért való szüntelen engesztelést kérte. 1946. december 17-én az alapító nővérek a közösség legfiatalabb tagját, a 19 éves Punk M. Gemma nővért választották meg elöljárójuknak. 1971. december 15-én, negyvenöt éve, a kommunizmus elnyomása alatt, Sighard Kleiner generális megbízásából Endrédy Vencel zirci apát a Regina Mundi közösség elöljáróját Pannonhalmán a legnagyobb titoktartás mellett apátnővé benedikálta.

A szétszóratás után, 1950. november 21-én, Szűz Mária bemutatásának ünnepén, Naszályi Emil atya és Gemma anya megkísérelte a közösséget továbbra is összetartani, ami negyven éven át sikerült is. Budapest közelében, Érden vettek egy kis házat. Gemma nővér az alapítás és elindulás nehézségei és a negyvenéves elnyomatás alatt, majd a felépülő monostor és a kialakuló új élet terheit viselve állhatatos kitartással, a „szentség és bátorság” jelmondatával, hetven éve vezeti és hordozza a rábízott közösséget.

A generális főapát szentbeszédében a többi közt így beszélt: „Ó, bölcsesség, te a Magasságbeli ajkán születtél, elérsz a világ egyik végétől a másikig. Erővel és szelídséggel igazgatod a mindenséget, jöjj, taníts meg minket az okosság útjára. A nap, amikor Gemma nővér közösségének elöljárója lett, december 17., a karácsony ünnepéhez vezető hét első napja. Ezen a héten minden napot egy ó-antifóna jellemez a vesperásban, mely a megszülető Messiás hét címét énekli meg. Mindegyik azzal a Megváltóhoz intézett felkiáltással végződik, »jöjj«. Minden egyes ilyen »jöjj« azzal van megindokolva, amit majd ő az isteni jelenlétével megvalósít a mi szívünkben, életünkben, az egész világ életében. Ennek az Emmánuel utáni fokozott vágy hetének első napján az antifóna úgy szól hozzá, mint bölcsességhez. Gemma nővér megkapta a bölcsességnek azt az adományát, mely képes volt erővel és alázattal vezetni a rábízott nyájat. És abban az okosságban, amely lehetővé tette, hogy közössége úgy menjen át az öröm pillanatain, a megpróbáltatás pillanatain, hogy mindvégig megőrizze a testvéri egységet. Alázattal úgy vezette a többieket, hogy közben maga is követett olyan gondviselés adta pásztorokat, mint például Emil atyát” – fejezte be homíliáját Lepori generális főapát. Ezt követően a rend legfőbb elöljárója előtt Gemma nővér ünnepélyesen megújította a benedikálási ígéreteit.

A szentmise végén Várszegi Asztrik főapát bejelentette, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjban részesítette Punk Gemma O. Cist apátnőt. Mohos Gábor felolvasta a laudációt, majd a püspök-főapát átnyújtotta Gemma nővérnek az elismerő oklevelet.

A szentbeszédben is szó volt a közelgő karácsonyról, ezért a szentmise után megkértem Gemma apátnőt, hogy meséljen monostoruk egy boldog és egy szomorú karácsonyáról. Az apátnő mosolyogva csak ennyit mondott: úgy érzem, a hetven év alatt – amióta elöljáró vagyok –, mindig nagyon boldog voltam. Mindig az vezetett, hogy az Úristen akaratát tegyem. Arra figyeltem, ő mit kér tőlem. Mindig azt éreztem, hogy velem van. Még akkor is, amikor emberileg nehéznek tűnt az élet. Hallottam a hangját, mindig azt mondta: ne félj, veled vagyok. Ez nagy öröm és segítség volt számomra. A karácsonyaink a Bakonyban, aztán itt Érden is mindig nagyon szépek és gazdagok voltak. Itt, a szocializmus idején becsukott ablakoknál, de csodálatosan tudtunk gregoriánt énekelni. Lelkesek voltunk, meghitten ünnepeltük mindig Jézus születését. A feldíszített szobában éreztük, az angyalok is velünk énekelnek. Egyszóval mindig boldog karácsonyunk volt.

Amikor arról kérdeztem, vajon miként lehetett negyven esztendőn át titokban szerzetesi életet élni, hiszen a szentmise során is elhangzott, hogy egyetlen nap sem múlt el a zsolozsma imádkozása nélkül, az apátnő elmondta, a szerzetesrendek feloszlatása után mindenki valamilyen polgári munkát vállalt. Becsületesen dolgoztunk – folytatta mosolyogva Gemma nővér –, így nagyon sok kommunista kitüntetést is kaptunk, majd folytatta: „Egy ideig rólam se tudták, hogy szerzetesnő vagyok. 1968-ban egy cukrászatban dolgoztam, amikor házkutatást tartottak nálunk. Ekkor derült ki a főnököm számára, hogy én valójában ki is vagyok. Ettől kezdve minden szombaton egy hatalmas tortát küldött a közösségnek. Bár a férfi már meghalt, de a felesége ma is eljött a szentmisére. Rendtársaim eleinte, amikor nagyon fiatal voltam még, csak édesnek, utóbb édesanyának hívtak. Naszályi Emil atya pedig Jani bácsi volt. A negyvenéves szétszóratás nem volt könnyű időszak, de mindannyian csak szép emlékekre emlékszünk. Persze sokat féltünk. Tudtuk, figyelnek bennünket, de valahogy az én jelmondatom – Szentség és bátorság – , az Úristen kegyelméből, végtelen szeretetéből segített.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír