Szentség és bátorság – Hetven éve Isten és rendtársai szolgálatában

2016. december 17., szombat | 19:15

A ciszterci nővérek érdi Regina Mundi apátsági templomában december 17-én Punk Gemma fogadalomtételének és elöljáróvá választásának hetvenedik évfordulóját – amely egyedülálló a világegyházban –, és apátnővé benedikálásának negyvenötödik évfordulóját ünnepelte a közösség.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Különös ünnepre gyűltek papok és világiak: Punk M. Gemma fogadalomtételének és elöljáróvá választásának hetvenedik évfordulóját – amely egyedülálló a világegyházban –, és apátnővé benedikálásának negyvenötödik évfordulóját ünnepelte a ciszterci nővérek közössége.

A szertartásra eljött Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, számtalan magyarországi pap, de érkeztek ciszterciek Németországból is. A szentmise főcelebránsa Mauro Giuseppe Lepori, generális főapát volt. Az eseményen részt vett Mádl Dalma asszony.

1945. június 11-én a magyarországi ciszterci rend férfi ágának elöljárója, Endrédy Vendel zirci apát megbízásából Naszályi Emil magiszter irányításával indult újra a női monasztikus ciszterci élet Magyarországon. Endrédy Vendel apát 1944. szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén felvette a rend imaközösségébe a szerzeteséletre jelentkező lányokat. 1945. június 11-én indult el a közösség a Zirc közelében fekvő Nagyesztergárra, ahol az apátságtól kapott házban megkezdték a Szent Benedek Regulája szerinti életet. A nagyesztergári plébánostól kapott földön gazdálkodtak, és a feloszlatásig ellátták önmagukat. Amikor az alapító oklevelet Mindszenty József veszprémi püspök, megválasztott esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása 1945. szeptember 29-én aláírta, a közösségtől a hazáért való szüntelen engesztelést kérte. 1946. december 17-én az alapító nővérek a közösség legfiatalabb tagját, a 19 éves Punk M. Gemma nővért választották meg elöljárójuknak. 1971. december 15-én, negyvenöt éve, a kommunizmus elnyomása alatt, Sighard Kleiner generális megbízásából Endrédy Vencel zirci apát a Regina Mundi közösség elöljáróját Pannonhalmán a legnagyobb titoktartás mellett apátnővé benedikálta.

A szétszóratás után, 1950. november 21-én, Szűz Mária bemutatásának ünnepén, Naszályi Emil atya és Gemma anya megkísérelte a közösséget továbbra is összetartani, ami negyven éven át sikerült is. Budapest közelében, Érden vettek egy kis házat. Gemma nővér az alapítás és elindulás nehézségei és a negyvenéves elnyomatás alatt, majd a felépülő monostor és a kialakuló új élet terheit viselve állhatatos kitartással, a „szentség és bátorság” jelmondatával, hetven éve vezeti és hordozza a rábízott közösséget.

A generális főapát szentbeszédében a többi közt így beszélt: „Ó, bölcsesség, te a Magasságbeli ajkán születtél, elérsz a világ egyik végétől a másikig. Erővel és szelídséggel igazgatod a mindenséget, jöjj, taníts meg minket az okosság útjára. A nap, amikor Gemma nővér közösségének elöljárója lett, december 17., a karácsony ünnepéhez vezető hét első napja. Ezen a héten minden napot egy ó-antifóna jellemez a vesperásban, mely a megszülető Messiás hét címét énekli meg. Mindegyik azzal a Megváltóhoz intézett felkiáltással végződik, »jöjj«. Minden egyes ilyen »jöjj« azzal van megindokolva, amit majd ő az isteni jelenlétével megvalósít a mi szívünkben, életünkben, az egész világ életében. Ennek az Emmánuel utáni fokozott vágy hetének első napján az antifóna úgy szól hozzá, mint bölcsességhez. Gemma nővér megkapta a bölcsességnek azt az adományát, mely képes volt erővel és alázattal vezetni a rábízott nyájat. És abban az okosságban, amely lehetővé tette, hogy közössége úgy menjen át az öröm pillanatain, a megpróbáltatás pillanatain, hogy mindvégig megőrizze a testvéri egységet. Alázattal úgy vezette a többieket, hogy közben maga is követett olyan gondviselés adta pásztorokat, mint például Emil atyát” – fejezte be homíliáját Lepori generális főapát. Ezt követően a rend legfőbb elöljárója előtt Gemma nővér ünnepélyesen megújította a benedikálási ígéreteit.

A szentmise végén Várszegi Asztrik főapát bejelentette, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjban részesítette Punk Gemma O. Cist apátnőt. Mohos Gábor felolvasta a laudációt, majd a püspök-főapát átnyújtotta Gemma nővérnek az elismerő oklevelet.

A szentbeszédben is szó volt a közelgő karácsonyról, ezért a szentmise után megkértem Gemma apátnőt, hogy meséljen monostoruk egy boldog és egy szomorú karácsonyáról. Az apátnő mosolyogva csak ennyit mondott: úgy érzem, a hetven év alatt – amióta elöljáró vagyok –, mindig nagyon boldog voltam. Mindig az vezetett, hogy az Úristen akaratát tegyem. Arra figyeltem, ő mit kér tőlem. Mindig azt éreztem, hogy velem van. Még akkor is, amikor emberileg nehéznek tűnt az élet. Hallottam a hangját, mindig azt mondta: ne félj, veled vagyok. Ez nagy öröm és segítség volt számomra. A karácsonyaink a Bakonyban, aztán itt Érden is mindig nagyon szépek és gazdagok voltak. Itt, a szocializmus idején becsukott ablakoknál, de csodálatosan tudtunk gregoriánt énekelni. Lelkesek voltunk, meghitten ünnepeltük mindig Jézus születését. A feldíszített szobában éreztük, az angyalok is velünk énekelnek. Egyszóval mindig boldog karácsonyunk volt.

Amikor arról kérdeztem, vajon miként lehetett negyven esztendőn át titokban szerzetesi életet élni, hiszen a szentmise során is elhangzott, hogy egyetlen nap sem múlt el a zsolozsma imádkozása nélkül, az apátnő elmondta, a szerzetesrendek feloszlatása után mindenki valamilyen polgári munkát vállalt. Becsületesen dolgoztunk – folytatta mosolyogva Gemma nővér –, így nagyon sok kommunista kitüntetést is kaptunk, majd folytatta: „Egy ideig rólam se tudták, hogy szerzetesnő vagyok. 1968-ban egy cukrászatban dolgoztam, amikor házkutatást tartottak nálunk. Ekkor derült ki a főnököm számára, hogy én valójában ki is vagyok. Ettől kezdve minden szombaton egy hatalmas tortát küldött a közösségnek. Bár a férfi már meghalt, de a felesége ma is eljött a szentmisére. Rendtársaim eleinte, amikor nagyon fiatal voltam még, csak édesnek, utóbb édesanyának hívtak. Naszályi Emil atya pedig Jani bácsi volt. A negyvenéves szétszóratás nem volt könnyű időszak, de mindannyian csak szép emlékekre emlékszünk. Persze sokat féltünk. Tudtuk, figyelnek bennünket, de valahogy az én jelmondatom – Szentség és bátorság – , az Úristen kegyelméből, végtelen szeretetéből segített.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Címkék: szerzetesek
Vezető híreink – olvasta már?
krisztus-feltamadasa-lathato-es-lathatatlan-vilag-talalkozasa
Ternyák Csaba: Krisztus feltámadása – A látható és a láthatatlan világ találkozása

Ternyák Csaba egri érsek írásával kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket!

20:00
latni-az-ures-sirt-es-hinni
Látni az üres sírt és hinni

Húsvétvasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 20,1–9)

16:00
Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle