A szentszéki képviselő a szegények gyógyszerhez jutása érdekében szólalt fel az ENSZ-ben

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata világosan leszögezi, hogy minden személynek joga van a biztonsághoz, bármilyen körülmények között él, ha nincs munkája, ha beteg, ha idős vagy más nehézség sújtja. Ez a jog tehát vonatkozik mindazokra is, akik gyógykezelésre szorulnak, de nincstelenek. A valós helyzet azonban egészen más – mondta felszólalásában a Szentszék képviselője.

Milliók élnek a világon, akik társadalmi és politikai realitás miatt nem élvezhetik a fizikai és mentális egészség alapfeltételeit. A Szentszék rendkívül kritikus azzal a jelentéssel kapcsolatban, amelyet a kérdés kapcsán az ENSZ genfi ülésén mutattak be. A jelentés ugyanis nem szentelt elég figyelmet kulcsfontosságú kérdéseknek, kezdve éppen a gyógyszerekhez való hozzáféréssel. Az érsek szerint a kérdést nem lehet csupán jogi szempontból tekinteni, mert a törvény álláspontján túl szükség van emberi és szolidáris nézőpontra, amely elősegíti az igazságosság szerinti elosztást, és biztosítja mindenki számára a megfelelő kúrát. A jelentés többször említi az államok kötelességét a gyógyszerhez jutás feltételeinek megteremtésében, ám nem foglalkozik azzal, hogy a nem kormányzati és vallásos szervezetek milyen fontos szerepet játszanak ezen a téren.

A szentszéki képviselő emlékeztetett rá, hogy az Egyház 2012-es adatok szerint 5300 korházat és közel 19 ezer 200 klinikát működtet, amelyeken keresztül szerteágazó szolgálatot lát el a társadalom legszegényebb szektoraiban, sok esetben vidéken, elszigetelt és háborúktól sújtott területeken, ahová a kormányzati szervezetek nem jutnak el. Emblematikus Afrika helyzete, ahol az egészségügyi infrastruktúrák 30-70 százaléka felekezeti kezelésben van. Ezeket az adatokat a vatikáni érsek az Egészségügyi Világszervezet jelentése alapján közölte.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír