Szeretni akarom őt, amíg Isten ki nem mondja az utolsó szót

Carlos nem visz virágot Erikának, bár az asszony mindig szerette őket. „Az ő állapotában veszélyes lenne" – magyarázza. Ezért inkább hálóköntöst visz ajándékba, hiszen az 1995. márciusi műtét óta felesége csak ilyen ruhát hord.

A férfi, aki nyugdíjas rendőr, naponta háromszor látogatja meg feleségét, és még mindig reménykedik, hogy egyszer majd láthatja őt felébredni: „Mivel él, mindig van remény, hogy bármelyik pillanatban csoda történhet" – mondta. Reménye növekszik, ha Erika egészen apró dolgokat tesz, például ásít vagy kinyújtja kezét. Erika észreveszi, ha férje bejön a kórterembe, még akkor is, ha éppen mélyen alszik. „Mindig vár engem, és kifejezi, hogy szeretné, ha odamennék hozzá. Kinyitja szemét, de nem tudom, lát-e vagy sem. Az biztos, hogy hall engem: ha beszélek hozzá, figyel, és megmozdul." Éppen ezért Carlos mindig beszél hozzá, elmeséli neki a napját. „Néha amikor a fülébe suttogok, könnyezni kezd, ezért még inkább úgy gondolom, hogy hall engem. Az orvosok persze mindig mást mondanak, de csak azért, hogy ne tápláljak túlzott reményeket. Én azonban mindenkinél jobban ismerem Erikát."

A CNA tudósításában a férj elmondta, hogy Erika „időnként sokat sír. Nem tudom, hogy ilyenkor valami zavarja őt, vagy eszébe jut valami." Ezért sosem mondok neki olyasmit, amitől szomorú lenne. „Ha búcsúzkodni kezdek, akkor is sírni kezd, mint egy kisbaba" – mondja. De vannak olyan napok is, amikor mosolyog – teszi hozzá. „Ha megsimogatom, ha arcomat az övéhez érintem, mosolyog, biztosan érzi a bajuszomat, s olyankor érezhetően jobban figyel és mosolyog." Carlos nemcsak beszél hozzá és simogatja, hanem néha parfümöt szór rá, ápolja az arcát és anyósával együtt elkészítik a frizuráját.

„Most másféle szeretetet érzek iránta" – mondja Carlos. „Erika olyan, mint egy kisbaba, ezért másképp kell őt szeretni, de jobban szeretem őt, mint valaha. Védelmezni akarom őt és gondoskodni róla. Azt szeretném, hogy jól legyen és semmiben ne szenvedjen hiányt."

„Sokan azt mondják, hogy hozzászoktam már ehhez a helyzethez, de ez nem igaz. Minden nap más, és nem lehet megszokni. Még nem készültem fel arra, hogy Erika itthagyjon" – mondja Carlos. Hozzáteszi: semmi mással nem akar foglalkozni életében, csak Erikával. „Addig akarom szeretni őt, amíg Isten ki nem mondja az utolsó szót. S ha holnap itt hagyna engem, nyugodt lenne a lelkiismeretem."

Magyar Kurír