Szolgálni és életünket adni – Lozano apostoli nuncius a papi hivatásról

A nuncius a püspöki konferencia és a Szatmári Egyházmegye papságának jelenlétében mutatta be a szentmisét. Beszéde elején örömét fejezte ki, hogy szentmisét mutathat be a szatmárnémeti székesegyházban, egy olyan városban, amely régi keresztény gyökerekkel, gazdag kultúrával és történelemmel rendelkezik. Hangsúlyozta azokat az értékeket, amelyek a közelmúltban is kiemelték a várost, azokban az időkben, amikor az Egyház képviselői életüket adták szeretetből Krisztusért és embertársaikért, megbocsátva üldözőiknek és hóhéraiknak is.

Mint a Szentatya romániai képviselője, a nuncius köszönetet mondott a híveknek, hogy a nehéz időkben is kitartottak és megőrizték hűségüket Krisztus helytartója iránt. Kiemelte annak jelentőségét, ami a jelenlevő katolikusok számára örök érték: élő tagja lenni az egy Pásztor alatt működő egy Egyháznak, aktualizálva Jézus utolsó vacsorán elhangzott imáját: „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21).

A papság évéről szólva elmondta: a papnak segítenie kell az embereket, hogy tudatosodjon bennük Isten jelenléte, de oda kell figyelnie a gonosz fenyegető erejére is. A pap legyen egyenes ember, aki küzd az idők sodrásával: egyenes az igazságban, egyenes a jócselekedetekben. Feladata a hétköznapi munkán túl, hogy folyamatosan megújuljon hivatásában, keresse a világiakkal való párbeszédet, a közös munkát az Egyház missziójában. Mint mondta, maga Jézus fogalmazta meg a papság lényegét: „Hiszen az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Szolgálni és életünket adni; nem magunkért lenni, hanem másokért, Isten szeretetből: ez a mélységi lényege a krisztusi missziónak, és egyben a papságnak is.

A konferencia őszi ülése szerdán ér véget Szatmárnémetiben.

Józsa János/Magyar Kurír