A Szűzanya pártfogásába ajánlották a Veszprémi Főegyházmegye papságát

Az ünnepi szentmisét Szűz Mária Szívéről mutatta be a főpásztor és a jelenlévő papság október 3-én, szombaton délelőtt. Szentbeszéde elején Márfi Gyula érsek Jézus szívéről szólt: Jézus tudott Istennek tetsző módon sírni (Jeruzsálem pusztulásán, Lázár halálakor és az Olajfák hegyén), és tudott Istennek tetsző módon örülni: Kánában, vagy Lázár házában, vagy amikor tanítványait, Jakabot és Jánost Boanergeszeknek hívta.  Mária szintén tudott Istennek tetsző módon sírni és tudott örülni is   – itt az érsek több más példa mellett a Magnificatot idézte.

Nekünk is tudnunk kell Istennek tetsző módon, tehát szeretetből sírni és örülni, siratni bűneinket és a világ nyomorúságát.  Azonban ne csak a könnyek, hanem az örömkönnyek karizmájáért is imádkozzunk – kérte az érsek –, hiszen Szent Pál azt mondja: örüljetek az Úrban szüntelenül, újra csak azt mondom, örüljetek! Márfi érsek megjegyezte: valószínűleg azért vagyunk most nehéz helyzetben, mert a rendszerváltozáskor nem örültünk eléggé az elnyert szabadságnak és nem adtunk hálát érte.

Márfi érsek beszéde végén arra kérte az egyházmegye papjait és a híveit,  hogy ne legyenek se jajgató barátok, se búsképű lovagok, csak akkor sírjanak, amikor tényleg kell, de akkor is mértékkel. Inkább örüljenek, legyenek optimisták, tudjanak mindennek örülni, ami jó, és adjanak érte hálát, s akkor remélhető, hogy Isten is megsegít bennünket – zárta beszédét az érsek.

A szentbeszéd után az érsek és a papság közösen imádkozta a felajánló imát, amelynek szövege a Dokumentumok rovatban olvasható

A szentmise végén minden jelenlévő pap a saját életének szimbólumaként egy-egy égő mécsest helyezett a Szűzanya szobra elé – mondta a Magyar Kurírnak Nagy Károly, a Szent Mihály-székesegyház plébánosa.

Fehér János/Magyar Kurír

Kép:  Dolinka József