Tájoló 2003 – a konferencia mérlege

Visszatekintés
Az 1993-ban Kismaroson rendezett I. Katolikus Ifjúsági Konferencia határozataira tekintve számos – a mai életünket meghatározó – értéket fedezhetünk fel. Akkor és ott fogalmazódott meg az együttműködés határozott szándéka. Kismarosban gyökerezik a szervezeti keretek megerősödésének kezdete.

Ennek eredményeként
a.) Megkezdte működését az MKPK Ifjúsági Bizottsága.
b.) Megalakult az öt egyházmegyei régió Szombathely, Pécs, Budapest, Eger és Szeged központokkal, ahol regionális ifjúsági irodák kezdték meg a tevékenységüket.
c.) Ezzel párhuzamosan erősödött meg az egyházi ifjúsági munka civil oldala is, melyek legismertebb képviselői a KIM, a KEFE, a HÁLÓ és a KIFE.

A konferencia célkitűzései
– Az elmúlt évek, évtizedek ifjúsági munkájának áttekintése. 
– Helyzetelemzés: Hogyan működnek az egyes egyházmegyékben az ifjúsági közösségek, mozgalmak, egyesületek? Az egyházmegyei referensek és segítőik feladatai, tennivalói, eddigi eredményei, tervei. Az eredmények vagy eredménytelenségek kiértékelése. Milyen társadalmi, kulturális változások, hatások érnek bennünket? 
– Távlatok keresése: A már működő modellek bemutatása, értékeinek elismerése. Meghatározni a középszintű ifjúsági vezető kilétét és feladatait, megerősíteni a résztvevőkben és rajtuk keresztül az egyházmegyés-tudatot, lelkületet.

Akik együtt voltunk
Az ország valamennyi római katolikus egyházmegyéjéből és országos jelentőségű intézményéből a referensek felkérésére, illetve jelentkezés alapján több mint 210 fő.
– ifjúsági referensek és munkatársaik – egyetemi lelkészségek képviselői
– ifjúsággal foglalkozó lelkipásztorok és katekéták – katolikus egyetemi kollégiumok képviselői
– plébánia ifjúsági csoportok – katolikus középiskolák képviselői
– lelkiségi mozgalmak – katolikus civil szervezetek képviselői
– egyházmegyei és régiós irodák munkatársai

Az egyes egyházmegyékből az alábbiak szerint:

A szervezetek életet és tevékenységét bemutató tárlaton 39 szervezet állított ki.
Szentmisén együtt ünnepelhettünk Márfi Gyula érsekkel és Gyulay Endre püspökkel. Meglátogatta a konferenciát, üdvözölte a résztvevőket, majd együtt imádkozott velünk Juliusz Janusz apostoli nuncius úr.

A szekciók megállapításai
Egyházmegye szekció: Az egyházmegyés lelkület (tudat) általában hiányzik a mai fiatalokból, közösségekből. Plébániai, vagy más kisközösségben gondolkoznak csak, de gyenge a nagyobb közösséghez való tartozás tudata. Ennek oka a hiányos vagy téves egyházkép, ill. az egyházmegyét átfogó, szervezett ifjúsági hálózat hiánya. Cél: erősíteni az egyházmegyés lelkületet (tudatot). Ezt a lelkületet az egyházmegye közösen megélt múltja, ünnepei jelenítik meg (püspök személye, védőszent, zarándokhelyek, stb.). Ezt segíthetik elő közös (egyházmegyei) találkozók, ünnepek, zarándoklatok, nyári táborok, hittan versenyek, egyházmegyei programnaptár.

Közösség szekció: Mi egy ifjúsági közösség? A közösség akkortól létezik, ha részt veszünk egymás életében, ha együtt akarjuk Krisztust követni, az életszentségre törekedni, az Isten Országát építeni. Mivel foglalkozzon egy helyi ifjúsági közösség? A helyi lehetőségektől függően segítse a fiatalokat saját tapasztalatokkal, hogy kilépjenek a keresők felé is. Milyen segítségre van szüksége? Szükséges a referens köré egy csapatot szervezni, amely ha kell, konkrétan is segít. Egy közösség mint közösség hogyan tud kapcsolatokban élni? A plébániát és az egyházmegyét segítsük, hogy a közösségek közössége legyen.

Képzés szekció: A képzési szekcióban megfogalmazódott az igény, hogy az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyakorlatorientált képzésekre. Cselekvőképes tudással kell felvérteznie a fiatalokat ahhoz, hogy az egyházi közösségekben élő, az egyházhoz tartozó, de nem aktív keresztény fiatalokkal és azokkal a társaikkal, akikkel mindennapi érintkezésben vannak a világban, odafigyelő módon, keresztény felelősséggel tudjanak foglalkozni. Körvonalazódott egy úgynevezett „evangelizátor” és egy „kapu” képzési terület. Szükség van egy képzési szakmai műhely létrehozására. Ez a szakmai műhely dolgozza ki a fenti két képzési irány tananyagát és módszertanát, az ennek lebonyolításához szükséges feltételeket, a képzők kiképzésének tematikáját, valamint módszertani segédleteket. Feltárja a meglévő képzési modelleket és képzési katalógust jelentet meg. Megtervezi a meglévő és a hiányterületekre kidolgozott új képzések rendszerét. Javaslatot dolgoz ki az ifjúsági képzések egyházi minőségbiztosítására, valamint a képzések egymáshoz illeszkedésének módjára. Gondoskodni kell a képzők képzéséről is, akik egyházmegyei szinteken eredményesebben tudnák végezni a fiatalok bevonását és biztosítanák a különböző képzési kínálatokról az információáramlást. Szükséges a meglévő képzésekről egy információs füzet kiadása.

Meghívás szekció: Befogadók-e közösségeink? Egy közösség akkor válik befogadóvá, ha Krisztus-központú, ha tagjai megtért keresztények, akiknek fontos, hogy minden ember megismerje Jézust, és akik külön-külön is nyitottak mások befogadására. Közösségeink ennek mértékében befogadóak. Hogyan lesz befogadó egy közösség? Fontos, hogy minden közösség megtalálja a közösség tagjai felé a kapcsolatteremtés eszközeit, hogy a tagok közötti szeretet olyan erőssé váljék, amely már el tud hordozni kereső embereket. Találjuk meg a bensőségesség és nyitottság helyes arányát. Kellően meghívó-e a nyelvezetünk? Legfőbb jellemzői a meghívásnak a türelem, az előítélettől való mentesség, a befogadás és elfogadás, és a szabadon hagyás, de életünkön sugározzon át az elkötelezettség és a hitelesen megélt kereszténység. Értéket közvetítsünk, ami vonzóvá teszi az Istennel való életet. Hogyan érjük el azokat, akiket meg akarunk hívni? A mindennapi életünk legyen vonzó a környezetünkben élőknek. Mi legyünk azok, akik először szeretünk. Ha a meghívás mögött hiteles élet áll, akkor pozitív visszhangra találunk.

Győr, 2003. július 11.