Találkozásokban él a házasság

A gyerekek barkácsoltak, játszottak, kosaraztak, pingpongoztak, fociztak, mesét néztek. A fiatalokkal Ambrus atya beszélgetett.

A felnőttek Bíró László püspök előadását hallgatták. Házaspárok (többen karonülő kisgyermekkel) és egyedülállók, fiatalok és idősebbek. A főpásztor Ferenc pápa gondolatai alapján gondolkodott a témáról: hogyan lehet az ideiglenesség kultúrájában, amelyben élünk, az állandóság kultúráját megőriznünk házasságunkban és a bensőséges, személyes, gyengéd találkozásokban. Amikor nemcsak egymás mellett élünk („rendben és párhuzamosan, mint a fahasábok a kamrában”), nemcsak egymásért élünk, („szép, szép ez is, de valami több kell!”), hanem egymásban élünk, és egymásban gazdagodunk. Merjünk elindulni és haladni ebben a lelki-szellemi osztozásban! – biztatta hallgatóit.

A családra mint a nemzedékek együttélésére mutatott rá az előadó. A társadalom jövője a fiatalokban és az öregekben gyökerezik. A fiatalok testesítik meg az ígéretet, az öregek őrzik az emlékezetet. Ha bármelyik hiányzik, gyökértelenek leszünk. Merjünk – idősek és fiatalok – élni ezzel a feladattal, segíteni egymást ebben a szerepünkben! – hangsúlyozta Bíró püspök.

Ferenc pápa karácsonyi interjújában arról beszélt, mit jelent neki az ünnep. Bíró László püspök vezetésével rácsodálkoztak arra, mennyire összekapcsolódik nála az istenkép és a mindennapi élet. Nincs külön ünnepi arc, és nincsenek pusztán ünnepi gondolatok. Az ünnep számára a találkozás: találkozni azzal, aki keres, vezet, őriz, meglátogat. Csendben szemlélni Jézust ebben a találkozásban… Vajon mi a házasságban tudjuk-e csendben szemlélni a párunkat, amint meglátogat minket? Mennyire örülünk ezeknek a találkozásoknak? Tudunk-e gyengédségben és szívbéli örömben megnyílni egy ilyen találkozásnak?

XVI. Benedek pápához is kapcsolódott a főpásztor: Benedek pápa úgy beszél a hitről, hogy a hit a találkozás egy eseménnyel és egy személlyel, aki életünknek új horizontot, s ezáltal meghatározott irányt ad. Ebbe a mondatba helyettesítettük be: a hitvesi szeretet nem más, mint a találkozás egy eseménnyel és egy személlyel, aki életünknek új horizontot, és ezáltal meghatározott irányt ad. Majd egy másik párhuzamra irányította a figyelmet: keresztény létünk abban áll, hogy fölmegyünk az Istennel való találkozás hegyére, telítődünk jelenlétével, majd leereszkedünk onnan, s az ő szeretetével szeretjük embertársainkat. A házasságunk abban áll, hogy fölmegyünk a házastársunkkal való találkozás hegyére, telítődünk az ő jelenlétével, majd leereszkedve onnan, egymás szeretetét adjuk tovább családtagjaink, s a többi ember felé is.

A családnap nem lett volna teljes, ha nincs lehetőség a megosztásra. Házaspáronként sétálva, beszélgetve keresték azokat a pontokat, amelyek megérintették őket, amelyekből szeretnének építkezni és továbblépni. Akik egyedülállók vagy nem tudtak házastársukkal jönni, őket Nagy Lajos – az esemény főszervezője, állandó diakónus családreferens – hívta egy közös beszélgetésre.

A napot szentmisével zárták.

„Nagyon köszönjük mindenkinek a munkáját. Jó volt együtt lenni. Látni egymás arcán az örömet. Megérezni és befogadni a szervezők és hátterezők figyelmességét és kedvességét. Találkozni egymással és házastársunkkal. Befogadni Bíró püspök atya bölcs szeretetét, hiteles lelkesítését, és sok-sok tapasztalattal és példával fűszerezett tanítását. Vigyük tovább magunkkal, magunk, családjaink, és egész egyházmegyénk javára és örömére! Találkozás vertikálisan és horizontálisan: az igazi öröm a találkozásban születik. Vigyázzunk a találkozásainkra!” – írta Rábai László.

Magyar Kurír