Tanárok lelkinapja Karácsfalván

Az immár negyedik alkalommal megszervezett lelkinapra közel harminc érdeklődő, lelkileg feltöltődni vágyó résztvevő érkezett.

A programot Kiss Zsolt nyírbátori görögkatolikus parókus vezetette. Témája az első korinthusi levél egy szakasza volt: „Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét.” (1Kor 3,10).

A harmadik imaóra elvégzését követően elmélkedésekre került sor. Az első elmélkedés legfőbb kérdése az volt: mit jelent kereszténynek lenni. Zsolt atya ehhez kapcsolódóan Szent Pálnak a keresztényekre utaló szavait idézte: „…úgy kell ragyognotok, mint csillagoknak a világmindenségben.” Emlékeztette a résztvevőket Szent Özséb életére, aki összefogta a remetéket, megalapította a pálosok rendjét. Így kell a kereszténységet is megélni, hogy az egyéni hitből, a pici lángból nagy tűzzé váló közösségi kereszténység legyen – mondta. 

A második elmélkedésben a keresztény ember erényeiről, a bűnbánatról, a szívben rejlő békességről és a jóságról volt szó. A bűnbánat a keresztények számára fontos, hisz nélküle nem tudunk előrébb lépni. Ezért is van olyan nagy jelentősége életünkben a gyónás szentségének, mely által „letöröljük” bűneinket, éppen úgy, ahogyan a pedagógusok is azon munkálkodnak, hogy „leverjék” a gyarlóságokat a gyermekekről. Ez pedig nehéz, hosszú és fájdalmas munka, amelyben könnyű a szélsőségek felé lendülni, akkor pedig az egyházból fegyház, az alázatból gyalázat lesz, s elfelejtünk a szentben és tökéletesben hinni.

Az utolsó elmélkedés a mindig győzelmet arató szeretetről szólt. Zsolt atya emlékeztetett: nem mindig az tesz számunkra igazán jót, aki látszólag így cselekszik. Szemrehányások helyett vegyük vállunkra a keresztet, amely nélkül nincs keresztény hit, s amely megerősít bennünket.

A lelki nap szent liturgiával zárult.

Magyar Kurír