Táncsics Mihály-díjat kapott a Keresztény Élet munkatársa

Tárnoki András cikkeit vallásos elkötelezettség és mély humánum hatja át. Írásaiban olyannyira azonosul az emberi problémákkal, hogy azok az olvasóit is mélyen megérintik. Nem egy írása nyomán gyűjtés kezdődött karitatív célokra. A katolikus újságírói munkát – bár világi ember – papi feladatnak tekinti: a krisztusi tanítás terjesztését, a média lehetőségeinek felhasználásával.

Papnak készült, de végül világi munkatársként szolgálja a papi hivatások ügyét is. A Keresztény Életben így vall erről: 

Dicsekvés nélkül mondhatom, sokan vannak határon belül és kívül, akiknek hivatásához több-kevesebb közöm van, akár papi, szerzetesi hivatásuk felismerésében, útra indításában, a szemináriumban való megmaradásukban, akár az oda való visszatérésükben. Még felszentelt, de hivatását elhagyó papot is sikerült visszaimádkozni szent hivatásába.

A jó és vonzó példák közreadásával is ezért igyekszem tenni immár 15 éve a Keresztény Életben, amelynek közösségében olyan otthonra leltem, ami a családot is pótolni képes. Meg persze abban a sajátos munkában, ami nap mint nap a szépet, a jót, a nemeset veszi célba.

Ma már hinni vélem, hogy Isten nem a papságra, hanem arra a „pótcselekvésre” hívott, aminek gyümölcseként nagyszerű hivatások fogantak meg egy olyan ember által, aki papként nem jutott volna el azokra a helyekre, ahol fel lehetett őket lelni.

Magyar Kurír