Tanévnyitó liturgiát tartottak Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kocsis Fülöp a talentumok példázatából indult ki prédikációjában: „Egy ember talentumokat adott a szolgáinak, mielőtt elutazott, olvassuk az evangéliumban. A talentum az ezüstpénz mértékegysége volt, és egy talentum nagyjából 43-44 kilogramm ezüstpénznyi összeg lehetett. Ez azt jelenti, hogy a gazda tekintélyes pénzt bízott a szolgáira – magyarázta a főpásztor. – Az első szolga öt talentumot kapott, a második kettőt, a harmadik csak egyet. Fontos megjegyzés a példázatban, hogy mindegyik a képességéhez mérten kapta a pénzt. Az is lényeges, hogy csupán egyetlen talentum is olyan nagy összeg, hogy azzal is lehetett volna már boldogulni, és gyarapítani azt.”

„A példázat szerint amikor a szolgák ura visszatért, számadásra szólította őket. Aki öt talentumot kapott, másik ötöt szerzett hozzá. Aki kettőt, az is megduplázta ura pénzét. Aki viszont csak egyet kapott, az elásta, és mikor megjött az úr, ő azzal az egy talentummal állott a gazda elé. Ekkor elvették tőle a talentumot, és annak adták, akinek már tíz lett, azzal az indoklással, hogy »akinek van, annak még adnak, akinek nincsen, attól még azt is elveszik, amije van«” – emlékeztetett az érsek-metropolita.

Majd így folytatta: „Jézus azért adja nekünk a talentumot, hogy azt kamatoztassuk, gyarapítsuk. Ilyenkor számot vetünk: »Mi is az én talentumom?« Ezt sokszor az emberi adottságokkal szoktuk helyettesíteni. Kínálkozik a gondolat, hogy itt, az iskolai év kezdetén magunkévá tegyük ezt a figyelmeztetést: azért kaptuk ezt a talentumot, hogy azt használjuk, sokszorosítsuk. Ez a talentum, ez az óriási kincs, amellyel nem is tudunk számolni, drága gyermekek, diákok, tanárok, kedves testvéreim: ez a hit.”

„Az Isten mindenkinek ad hitet, de nem egyformán, ez igaz. De azért adja nekünk a hitet, hogy ezt gyarapítsuk. És annyit vár el tőlünk, amennyi hitet adott, és a hit gyarapodásával aztán még nagyobbá, még gazdagabbá, még erősebbé és mélyebbé válhat a hitünk – fűzte hozzá a főpásztor. – Nagy kincs, hogy mi hiszünk, hogy közösen tudunk énekelni, együtt tudjuk dicsőíteni az Istent, vasárnapról vasárnapra az Isten színe elé állhatunk, és részesülhetünk az Isten országának ebből a boldogságából. Ez még csak kicsiny része annak, amit nyújtani akar nekünk az Isten, de minél nagyobb valakinek a hite, annál inkább látja már itt az Isten országát ebben a templomban, ebben az egyházban, ebben a nagy közösségben.”

A liturgia végén a gyermekek tanévkezdő áldásban részesültek.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír