Tanúságtétel – II. János Pál története

Ebben az esztendőben az egész katolikus világ – de nyugodtan mondhatjuk, hogy a többi vallás hívei és a nem hívők százmilliói is – megemlékezik II. János Pál pápa születésének kilencvenedik és halálának ötödik évfordulójáról. Októberben pedig, pápává választásának harminckettedik évfordulóján, minden bizonnyal sor kerül Karol Wojty³a boldoggáavatására is.

*

A Krakkótól nem messze fekvő lengyel kisvárosban, Wadowicében 1920. május 18-án született Karol Wojty³a szülei mélyen hívő katolikusok voltak, szerető gondoskodással vették körül a kis Karolt. Azonban tragédiák sorozata árnyékolta be a gyermekkorát: még születése előtt meghalt a nővére. Nem volt még kilencéves, amikor édesanyját is magához szólította az Úr, majd tizenkét évesen orvos bátyját is elvesztette, akihez erősen kötődött érzelmileg. Édesanyja halála után Karolt az édesapja egyedül nevelte; ő volt az, aki a Szentlélek iránti odaadásra ösztönözte. Egy kis fekete könyvet adott neki, amelynek címe „Imádság a Szentlélekhez” volt. Dziwisz érsek visszaemlékezéseiből kiderül, hogy ezt a könyvet II. János Pál mindvégig megőrizte, halála napján is ebből imádkozott a Szentlélekhez.

Karol Wojty³a huszonegy éves volt, amikor az édesapja is meghalt. Így teljesen egyedül maradt. Bár mélyen vallásos volt, a költészet és a színház érdekelte, az egyetemen irodalmat tanult, mellette színészkedett, rendezett. Akik ismerték őt, úgy emlegették, mint a jövő lengyel színházának meghatározó egyéniségét. A II. világháborúban, a német megszállás alatt kőtörőként dolgozott. Találkozott az egyszerű, de misztikus lelkű szabómesterrel, Ján Tyranowskival, aki nagy hatást gyakorolt rá, tőle tanulta meg, hogyan lelheti meg Istent önmagában. Az ifjú Karol Wojty³a színház, a művészetek világában élt, kőtörőként dolgozott, s ezek mellett karitatív munkát is végzett. Stanis³aw Dziwisz szavait idézve: „Két dolog foglalkoztatta. Egyrészről mély érdeklődést tanúsított a költészet, az irodalom, az emberiség tanulmányozására. Másrészről szerette Istent, így egy napon döntenie kellett… A tehetség, a művészet szeretete és a rászorultak iránti elkötelezettség, ez maga Krisztus… Végül sem író, sem színész, sem professzor nem lett, hanem pap.”

Papi és főpásztori tevékenységének bemutatásából kiderül, hogy Karol Wojty³a kezdetektől fogva könnyen szót értett a fiatalokkal, mindig kiemelt fontosságúnak tartotta, hogy az egyház megszólítsa őket. Személye egyre ismertebb lett, különösen a II. Vatikáni Zsinatot követően. A vallásszabadság mellett mindenkor kiállt, a legkeményebb kommunista időkben is, különösen kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a szocializmus újonnan épített, mintavárosnak szánt településén, Nowa Hutában – amelyet a kommunisták templom nélkül képzeltek el – mégis felépülhetett Isten háza, a sokatmondó Új Bárka néven.

Dziwisz érsek bíborosok szavait idézi, akik úgy emlékeztek, hogy a Karol Wojty³át Szent Péter trónjára emelt konklávén mindvégig érezték a Szentlélek erejét. „A Szentlélek vezérelte ezt az embert, nem pedig bármiféle diplomácia vagy politika.”

Elhangzanak a filmben II. János Pál pápa beiktatási beszédéből a híres, azóta már szállóigékké vált mondatok: „Ne féljetek! Tárjátok ki kapuitokat Krisztus számára és az ő megváltó ereje előtt! Szűnjenek meg a határok az országok, a gazdaság és a politikai uralmak között! Terjesszétek a kultúra birodalmát, a civilizációt és a fejlődést! Nem kell félnetek!”

Dziwisz érsek szerint „A félelem és az erőszak csak egy diktatórikus rendszert erősíthetnek. De ő feloldott minket e félelem alól, és ez volt a leghatékonyabb fegyvere.”

A Szentatya volt titkára kiemelten szól II. János Pál pápa 1979 júniusi, szülőhazájukba tett első apostoli látogatásáról, amely felmérhetetlen lelki megerősítést adott lengyelek millióinak, s döntően hozzájárult a szocialista világrendszer összeomlásához. Az érsek így idézi fel azokat a felejthetetlen és történelmi napokat: „Minden új volt mindenki számára, minden egyes pillanat. A találkozó Krakkó győzelmi terén megváltoztatta Varsó, Lengyelország és az egész világ közhangulatát. Valami elkezdődött, ahogy ő mondta, engedjétek, hogy a szellem kitáruljon és megújítsa a föld arculatát. Ez a gondolat kelt életre azon a helyen. Az emberek érezték, hogy sokan vannak, hogy egységben vannak, és hogy ezt a morális erőt tiszteletben kell tartani.” A lengyel út igazi diadala az volt, hogy több millió lengyel ismerte fel: bár diktatúrában élnek, nem szabad félniük, mert nincsenek egyedül.

Drámai képsorok mutatják be a II. János Pál pápa elleni, 1981. május 13-án a török terrorista, Ali Agca által elkövetett merénylet előtti és utáni pillanatokat – magát a lövést csak halljuk, s a megriadt galambok levegőbe rebbenését látjuk. Dziwisz érsek szerint a pápa „megértette a gonosz létezését, érezte jelenlétét, és a gonosz ellen harcolt. Agca az ő számára egy bárány volt, aki elkóborolt.” Felidézi a film az egész világot bejárt híres képsorokat, amikor II. János Pál meglátogatta a börtönben Ali Agcát, elbeszélgetett merénylőjével és megbocsátott neki.

Arról eddig csak a legbennfentesebbek tudtak, de Dziwisz érsek a filmben nyíltan beszél róla – és dokumentumfelvételek is mutatják –, hogy 1982-ben Fatimában egy pap késsel támadt a Szentatyára, de a biztonsági emberek azonnal közbeléptek, így a pápa csak könnyebb sérüléseket szenvedett.

Közismert, hogy II. János Pál életének utolsó nyolc-tíz esztendejét végigkísérték a szenvedések, egyre többet betegeskedett, a végén már járni, sőt, beszélni sem tudott. Ennek ellenére apostoli küldetését mindvégig teljesítette, szenvedéseit hatalmas méltósággal viselte, elfogadta, mint Isten akaratát, amelynek megvan a mélyebb értelme. Dziwisz érsek felidézi: „Gyakran emlegette, hogy áldásnak tekinti, amiért szenvedhetett… A betegségnek és a fájdalomnak bizonyára köze van a szentek misztériumához, és ez Isten ajándéka… Mindvégig ő vezette az egyházat. Vannak akik azt állítják, hogy közvetlenül a halála előtt másra bízta, de ez nem igaz… a körülötte lévőket sokkal inkább aggasztotta a betegsége, mint őt magát. Úgy tűnt, ő megbékélt Isten akaratával, Isten akarata, tehát elfogadom, mert biztosan valami jóhoz vezet egy napon. Nem bújt el. Általában az emberek kényelmetlenül érzik magukat, ha betegek, de ő kivétel volt.”

Közismert az is, hogy II. János Pál rengeteget tett a különböző vallások közötti megbékélés érdekében. Dziwisz érsek emlékeztet: „Õ kapcsolatot teremtett. Pontifex. Ami arra utal, aki hidakat épít az ember és a vallások között. Nehéz volna átkelni egy folyón híd nélkül. Õ emberi hidakat épített. Hiszen egy pápának ez a feladata.”

A világ minden részén rengeteg ember csodálta II. János Pálban Isten következetes és nagylelkű tanúját. Személyi titkárának a visszaemlékezései alapján senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy méltán volt ez így, a lengyel pápa rászolgált arra, hogy emberek százmilliói szeressék és tiszteljék. Megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintély volt, a békét és a szeretetet hirdette, Krisztus nevében, reményt és bátorítást adott az egész emberiségnek. Hatása koron és időn túli, az idő múlásával csak növekszik. Sírjához ma is tízezrek zarándokolnak. Pontosabban, ahogy Dziwisz érsek fogalmaz: nem is a sírjához mennek, „… hanem őhozzá. Imádkoznak, és az Úr áldását fogadják rajta keresztül.”

Tanúságtétel – II. János Pál pápa története – Személyi titkára szemével
Angol-lengyel életrajzi dokumentumfilm, 90 perc
Rendezte: Pawel Pitera
Narrátor: Michael York

Bodnár Dániel/Magyar Kurír