„Távoli láncszemekből lassan hálóvá alakultunk”

Egerben kisebb társaság jött össze: látásból már ismertük egymást, korábban azonban nem kerestük az alkalmat a közelebbi, személyes találkozásra. A fórumbeszélgetések viszont megmutatták, hogy érdemes egymásra jobban odafigyelnünk és időt szánni a találkozásokra.

Az első alkalommal az adás volt a témánk, kilencen voltunk. A bevezető gondolatok után, amelyek az ingyenességet, örömteliséget hangsúlyozták, oda jutottunk, hogy a legnagyobb kihívás az adás témájában az, hogy önmagunkat ajándékozzuk, magunkból adjunk másoknak. Sok tapasztalatunk van az anyagiak megosztása, a szükséget szenvedők gondjainak enyhítése terén, de aránytalanul kevés olyan élményünk van, amikor sikerült kifejezetten magunkat adni. Próbálkoznunk kell, mert ez az az ajándék, ami kölcsönösséget hoz létre. Ez a megajándékozottnak is nagy meglepetés és öröm, nem csak nekünk.

A második alkalom az életről szólt, már tizenketten jöttünk össze. Mindenki nagyon várta, és többen készültek hozzászólni a témához. A maga nagyszerűségében beszélgettünk az életről: nem a születést vagy a halált és ennek körülményeit jártuk körül, hanem mindazt, ami a kettő között van. A mindennapokat, a sok szépséget és a fájdalom értékét tapasztalatokkal érzékeltettük. Szóba került az is: mennyire fontos, hogy egymás életének részesei legyünk, azaz építsük a kapcsolatot magunk között. Megértettük, hogy egy-egy nehézség viszonylagossá válik, amint megbeszéljük valakivel. Sokat segít, ha megismerjük mások életét, hogy a valódi helyiértékén kezeljük mindazt, ami velünk és a családunkban történik. Ez abban is segíthet, hogy ne essünk kétségbe, és ne adjuk fel, amikor kudarcok érnek. A találkozó végén lenyűgöző beszámolót hallottunk az egyik résztvevőtől, aki újraélesztési tanfolyamot végzett. Beszámolt mindarról az erőfeszítésről, amit a betegekért tesznek, valamint a hozzátartozókkal való különleges bánásmódról, amire ilyenkor szükség van.

A harmadik alkalmat az egyén és közösség témának szenteltük. Rengeteg tapasztalatot mondtunk el egymásnak a munkahelyünkről és a családunkról, mint a legtermészetesebb közösségeinkről. A főnök-beosztott viszony, a gyerekek nevelése, az iskolai szerepvállalás mind kihívás – ez derült ki a beszélgetésből. Felelősek vagyunk azért, ahogyan a családunkban élünk, mert a gyerekeink társaikkal megvitatják a különböző helyzeteket, és nagyban befolyásolja a további életüket az, amit tőlünk látnak.

A negyedik téma a művészet és a harmónia volt. Ez alkalommal három fiatal is csatlakozott a nyolc felnőtthöz. A felvezető gondolatok közül az, hogy Isten teremtésének munkatársai lehetünk és hogy az életünkből remekművet kellene létrehozni, mindenki figyelmét megragadta. Meglepően sok gondolatot fejtettünk ki a talentumokról, a mesterségről és a művészi szintről a különböző művészeti ágak kapcsán, a fényképezéstől a festészeten, szobrászaton, zenén, táncon és az építészeten át az irodalomig. Megállapítottuk, hogy világosan kell beszélnünk: a csúnyára nem kell azt mondani, hogy szép. De jó alkalom minden megbotránkoztató vagy harmóniát kerülő darab, könyv, film vagy zene arra, hogy megismerjünk bizonyos életérzéseket, esetleges hiányokat, és ezeken keresztül is tudatosítsuk magunkban és a környezetünkben, hogy milyen értékrendet követünk, nekünk mi tetszik. Ez céltudatosabbá tesz minket, és így kevésbé húz le az, ami visszataszító vagy botrányos. A találkozást versekkel, zenével zártuk.

A résztvevők között spontán barátságok alakultak ki, mindig vártuk a következő találkozást. Az összejövetelek hálóvá alakítottak bennünket, amelynek láncszemei azáltal, hogy többet tudnak egymásról, összetartanak és erősíthetik egymást a mindennapokban.

Az utolsó fórum-téma a média volt az egriek számára. A szabadságolások miatt ezúttal csak hatan találkoztunk. Meghívtunk egy nemrég a városba költözött fiatalembert is, aki örömmel kapcsolódott be a szeptemberi Egyetemes Testvériség napjára való felkészülésbe.  Bár a csoport tagjainak eltérőek a „médiafogyasztási" szokásai, bizonyos dolgokban egyet értettünk: a média különféle megnyilvánulási formái mindannyiunkat érintenek és sok tekintetben befolyásolnak is minket, ezért nem lehet nem foglalkozni velük. Nagyon is szükséges, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy informáltak legyünk, így felkészültek a környezetünkben élőkkel folytatott beszélgetésekre a hírek, bemutatott események kapcsán. Fontos beszélgetni a gyerekeinkkel, kollégákkal, szomszédokkal az újságokban, rádióban, televízióban látottakról, hallottakról. Ezek a beszélgetések lehetőséget adnak az információk kibővítésére, pontosítására és a másik megismerésére is. Az egész világon elterjedt és hasznosnak ítélt tömegtájékoztatási eszközöknek köszönhetően a sok nehézség és probléma bemutatása a megoldás keresésére kell, hogy ösztönözzön mindannyiunkat. Ezért is örülünk a Testvériség napjának és szeretnénk, hogy mint előremutató kezdeményezés, minél több nyilvánosságot kapjon a médiában.

F.Zs./Magyar Kurír