Ternyák Csaba érsek megáldotta a füzéri várkápolnát

A szentmise előtt Horváth Jenő polgármester ismertette a vár és a kápolna rövid történetét, megemlékezve azokról, akik építették és óvták; a felújításban részt vevő szakembereknek, a füzéri lakosoknak megköszönte azt a szolgálatot, melynek eredményeképpen ismét eredeti szépségében pompázhat a kápolna.

A településvezető köszönetet mondott Ternyák Csaba egri érseknek, hogy ismét liturgikus hely lehet ez a tér.

A főpásztor a szertartás elején elmondta: Isten áldását kéri a vízre, mellyel meghinti a kápolna falait és a híveket, hogy megszenteljen és megtisztítson.

A vár az ember életét, annak egy-egy részét szimbolizálja – mondta szentbeszédében Ternyák Csaba érsek. – Vannak külső terek, ahová sokakat beengedünk; vannak olyanok, ahová csak a család, a bizalmas léphet be, és van egy legbelsőbb része is, ahol a lelkiismeretünk székel, ahol Isten lakik. Sokan szinte soha nem lépnek be ide, inkább menekülnek, mert félnek a magánytól, hogy szembesülnek önmagukkal és Istennel.

A mai világban azt látjuk, hogy sokan elhagyták az istenes életet; a templomnak már nincs központi szerepe életükben és csodálkoznak, hogy boldogtalanok. Azért van ez, mert kívül keresik, pedig a boldogság bent lakik, a szívünk mélyén.

Máriát azért mondta boldognak egy asszony az evangéliumban, mert ő mint Isten frigyszekrénye tudta, hogy bent lakik a boldogság. Az ószövetségi frigyláda Mária előképe. Ezért ünnepeljük úgy, mint mennyekbe felvett királynőt, akit testestül-lelkestül felvett az Úr a mennybe.

A nőknek különös érzékük van a misztikus megtapasztalásra: ezt az evangéliumi történetben szereplők is jól mutatják – fogalmazott a főpásztor. Hozzátette: van egy harmadik nő, akinek gondolata ide kívánkozik: Avilai Nagy Szent Teréz Belső várkastély című művében utal arra a helyiségre, ahol a király lakik, sokaktól körülvéve.

A lélek dolgait mindig élettelinek, tágasnak és nagyszabásúnak kell elképzelnünk, s ebben soha sem eshetünk túlzásba, mert sokkal többre képes, mint amit el tudunk képzelni.

A nap is szimbólum számunkra: maga Krisztus, aki irgalmával bevilágítja életünket, a legbelső szentélyt is, ahol mindannyiunk szíve közepén Isten lakik, ha beengedjük őt – és akkor nem félünk a magánytól, a csendtől, mert Jézussal találkozunk, aki meghív az örök boldogságra – hangzott el Ternyák Csaba egri érsek szentbeszédében.

A szertartás végén a történelmi egyházak jelen lévő képviselői is áldást mondtak.

Szöveg: Bérczessy András

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Füzéri Várgondnokság

Magyar Kurír