Ternyák Csaba: Húsvét távlata

Minden egyházi ünnepünk a Húsvétban gyökerezik, vagy felé mutat, arra készít fel. Ez Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának ünnepe.

Pál apostol mindent egy lapra tesz fel, amikor azt írja a korintusi híveknek: „Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem" (1Kor 15,14). Ha a húsvéti esemény nem történt volna meg, akkor Jézus Krisztus személye biztosan feledésbe merült volna, akkor az emberiség történelme, népünk történelme és egyéni életünk is egészen máshogy alakult volna. Húsvét az emberiség központi eseménye. Ezen fordul meg minden.

Az evangéliumok előtti írásos emlékek, amelyek a Krisztus-eseményről szólnak, visszavezethetők egy úgynevezett ősevangéliumra. Ez a mű főként Krisztus szenvedését és feltámadását írja le és forrásként szolgált a Bibliában található evangéliumoknak. Ezek közül a legrégibb Márké, amely valójában maga is egy szenvedéstörténet. Jézus életének, csodáinak és tanításának bemutatása ehhez mintegy bevezetőként szolgál. Úgy az Egyház életében, mint a Bibliában, minden a Húsvétra koncentrál.

Egyéni életünknek is van egy fókuszpontja, egy nagy eseménye, amely felé minden napunk konvergál. Ez a nap a hívő embert nem félelemmel és rettegéssel tölti el, hanem azzal az izgalommal, amely a gyermekekben él, amikor kibontják az ajándékot. Mert elfogadja, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik" (1Kor 2,9). Ezért nem hagy minket közömbösen Krisztus halál feletti győzelme, hiszen vele megnyílt az átjáró, és él bennünk a remény: „ha meghalunk vele, majd élünk is vele" (2Tim 2,11).

Ez a remény értelmet és örök célt ad életünknek. Olyan nagy remény ez, amely túlmutat azon a határvonalon, ahol a földi remények véget érnek. Szent Pál apostol ebben a kérdésben is egyértelműen fogalmaz: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk" (1Kor 15,19).

Ez a remény nem fordít el a világtól. Éppen ellenkezőleg: erőt és új motivációt ad földi feladataink teljesítéséhez, hogy életünket komolyan és felelősen éljük, nem amiatt siránkozva, hogy az milyen rövid, hanem úgy, mint megkezdett örök életet. Ez a keresztény ember valódi távlata.

Ternyák Csaba egri érsek

Egri Főegyházmegye/Magyar Kurír