„Történjék bármi, egymásra vagyunk utalva”

Hazai – 2007. március 20., kedd | 9:30

A Magyar Nemzet Műsorújságjában Kézdy Péterrel, a piliscsabai evangélikus gyülekezet lelkészével olvashatunk beszélgetést. A Sylvester János Protestáns Gimnázium tanára az emberek egymásra utaltságáról, az egyházak közösségépítő feladatáról és a média feladatáról fejti ki gondolatait.

„Szélsőségesen individualista világunkban kötelességünk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy történjék bármi, egymásra vagyunk utalva. Nemcsak önmagunkért kell felelősséget vállalnunk, hanem kisebb és nagyobb közösségeinkért: a családunkért, a barátainkért, a ránk bízottakért, és természetesen a hazánkért is.”

Az interjúból kiderül, hogy a lelkész eredeti végzettsége mélyépítő mérnök, bár sohasem dolgozott a szakmájában. „Akkoriban valamiért úgy gondoltam, belőlem sosem lenne jó lelkipásztor. Aztán, ahogy teltek az évek, beláttam, nem lehet véletlen, hogy mindig vallási témájú könyveket olvasok, hogy állandóan Istennel kapcsolatos kérdéseken töröm a fejem. Idővel rájöttem, hogy Isten már nagyon sokféle módon hívott engem a lelkészi pályára, csak én nem vettem észre… Piliscsabán lelkipásztorként a legfőbb feladatom gyülekezetet építeni. Olyan közösséget szeretnék kialakítani, amelyik nem csak az evangélikusok, hanem a ’keresők’ – azaz, akik csak felnőttként kezdtek el a hit kérdéseivel foglalkozni – számára is vonzó. Egyre többen vannak. A gyülekezetnek – nagy örömömre – csaknem fele gyermek.”

Kézdy Péter azt is elmondta, Piliscsabán az evangélikus egyháznak több neves intézménye működik, „A Siló Önálló Élet Otthon… mozgássérült emberek számára biztosít önálló lakást és munkalehetőséget. Az intézmény lakói virágokat nevelnek (itt kapható a legszebb piliscsabai muskátli), zöldséget termesztenek, fából díszeket és fejlesztőjátékokat készítenek, uszodát üzemeltetnek, valamint egy kis nyomdát is, az egyházi kiadványok számára. A Béthel Missziói Központban pedig hitéleti konferenciákat tartanak.”

Az evangélikus lelkész szerint jó lenne, ha a vallási műsorok az egyház „belügyei” helyett többen foglalkoznának a közösség gondjaival. „Az egyházaknak volna mit mondani és tenni azért, hogy az ország jobb lelkiállapotba kerüljön. Hiszem, hogy a társadalmi problémákra Jézusnál van a válasz. Nem ártana, ha többet olvashatnánk, hallhatnánk példaadó személyekről, értékes kezdeményezésekről. Azt mondják, az embereket a rossz hírek érdeklik, pedig ezt csak a felületes média sugallja, hiszen a nemes cselekedetek felfedezéséhez alaposságra, időre volna szükség… Ha például egy természeti katasztrófával sújtott területen a riporter eltöltene néhány napot, akkor az összedőlt házak látványán túl észrevenné azt is, hogy az emberek erejükön felül segítik egymást, hősiesen helyt állnak a bajban.”

Kézdy Péter a feltámadás közelgő ünnepéről kifejtette: „Húsvétkor megnyílt a sír, ez szemléletesen kifejezi, hogy a halál hatalmai, amelyek végleg be akarják zárni az életünket, legyőzettek. Ilyen hatalom például a bűn, amely megrontja az emberek közötti kapcsolatokat, a halál, amely elválaszt minket egymástól, a betegség, de ilyen a munkanélküliség is. Húsvétkor győzött az élet. Ez ad reményt arra nézve, hogy sorsunknak van értelme, célja, ez mozgósít bennünket, hogy az élet oldalára álljunk és küzdjünk a halál hatalmai ellen.”

(Az írás a Magyar Nemzet műsorújság mellékletének 2. oldalán olvasható, Nem élhetünk közösségek nélkül címmel.)

Magyar Kurír