Tringer László: A lovagi eszmény spiritualizálódott

2011. szeptember 17. szombat, 10:02

Húsz éve alakult újjá a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyar helytartósága. A Kurírnak Tringer László helytartó mesélt a rend hivatásáról, a Szentföld megsegítéséről és lovagi eszmény spiritualizálódásáról.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi helytartóságának húsz éves jubileuma alkalmából Paskai László bíbros mutatott be szentmisét a budapesti Rezső téri Magyarok Nagyasszonya plébániatemplomban. A lovagrend 1991-ben tért vissza hazánkba.

Miben áll ma a lovagi eszmény? – kérdeztük Tringer Lászlótól, a helytartóság vezetőjétől, hiszen alighanem sokan csak maskarabálnak, anakronisztikus nosztalgiának, felnőttek játékának vélik a lovagrendek puszta létét, amelyekre úgy tekintenek, mint önmagát túlélt szervezetekre. Mint Tringer László kifejtette: a lovagrend a hagyomány alapján működik még ma is lovagrendként, akárcsak a máltaiak. „A rituálékon és a történelmi hagyományokon kívül a lovagi jelleg a szentföldi elesettek, szegények támogatásában nyilvánul meg. Nem fogunk fegyverrel harcolni, nem is értünk a fegyverforgatáshoz. A lovagság spiritualizálódott.” Ez megmutatkozik a rend céljaiban is, hiszen a tagok lelki életének elmélyítésén túl a rend küldetése nem a Szentföld „visszavétele”, hanem a szentföldi keresztények folyamatos anyagi és lelki segítése. 

A lovagrend eredete a keresztes hadjáratokig nyúlik vissza. Alapításának pontos idejét nem ismerjük, létrejöttében szerepet játszott a johannita és a templomos lovagrend megalakítása is. A lovagrend már 1103-as forrásokban előfordul, 1114-ben pedig már Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend néven említik. II. Callixtusz pápa hivatalosan 1122-ben ismerte el, II. Celesztin pedig egy 1144-es bullájával a jeruzsálemi latin pátriárka elöljárósága alá rendelte. A tagok Szent Ágoston reguláját követik, fő feladatuk a Szent Sír őrzése, illetve a szentföldi zarándokok védelme. Lovagot avatni csak a Szentsír-bazilikában lehetett. 1160-ban a pápa együttesen határozta meg a Szent Sír Lovagrend, a Templomos Lovagrend és a Johannita Lovagrend jogait. 

1291-ben, amikor Jeruzsálem megszűnt mint latin királyság, a keresztes lovagrendek maradványai Európába húzódtak vissza, főként Spanyolországba. A Szent Sír Lovagrend a XIII. század végén 288 kolostort birtokolt. Annak ellenére, hogy eredeti célja, a Szent Sír őrzése tulajdonképpen megszűnt, a rend még a 15. században is virágzott, viszont kettős jellege, melyet addig a katonai és a papi hivatás tökéletes párhuzama és harmóniája jellemzett, egyre inkább kezdett szétzilálódni, és teljesen különvált a lovagrend, valamint a papi ág.1459-ben a pápa feloszlatta a szervezetet, majd 1489-ben a rendből már kiszakított Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok Rendjét egybeolvasztotta a Máltai Lovagrenddel, és a nagymesteri címet is a máltaiakra ruházta át. 1496-ban aztán VI. Sándor pápa újjáélesztette a Szent Sír Lovagrendet, nagymesteréül a mindenkori pápát jelölve meg. 1553-ban többek közt olyan kiváltságaik voltak a lovagoknak, hogy sem sör-, sem boradót nem fizetnek, és az országutak mentén az akasztott embereket saját kardjukkal levághatják, és a tisztes temetést megparancsolhatják. Pár évszázaddal később, 1847. július 23-án pedig  IX. Piusz pápa visszaállította a Jeruzsálemi Latin Patriarchátust, s újjászervezte a rendet is. 

Tringer László pszichiáter professzor puritán klinikai szobájában a vaskos orvosi kötetek mellett pár festmény és templomképek díszítik a falat. Mint fogalmaz: „sokan vannak, akik kedvelik a kifelé való villogást, de mi tudatosan kerüljük az ilyen alkalmakat, csak az augusztus 20-i körmeneten lépünk fel nyilvánosan”, és a rendi ruhát is csak a közösséggel együtt, liturgikus ünnepeken viselik. Ezek közül különösen is kiemelkedik a Szent Kereszt felmagasztalása szeptember közepén és Palesztina királynője október végén, amelyek a rend saját ünnepei is egyben. De például belső lelkigyakorlatokon már nem viselik a lovagi palástot. 

Míg egyesek régimódi, túlhaladott arisztokrata attitűdnek, öncélú címhalmozásnak vélik a lovagiságot, addig mások számára éppen az a vonzó benne, hogy valamiféle exkluzív, titkos elittársaságnak vélik a lovagrendeket. Tringer László megnyugtat: megvizsgálják a jelöltek motivációit, és nem engednek az ilyen igényeknek. „Például egyszer jelentkezett valaki, aki valóban a középkori életstílus után nosztalgiázott, és várjátékokon vett részt páncéllal, karddal.” Nem vették fel, mert „ilyen értelemben mi nem vagyunk hagyományőrző szervezet”. 

A szentföldi keresztények segítését azonban valóban feladatuknak tekintik a Szent Sír lovagjai. Ahogy a helytartó fogalmaz: „egy állandó katasztrófaterületre koncentrálunk”. Konkrétan a jeruzsálemi latin patriarchátust segítik adományaikkal. Ezzel összefüggésben pedig a vallások közti párbeszédet is támogatják. Eddigi nagymesterük, aki betegség miatt kénytelen volt nemrég lemondani, Patrick Foley amerikai bíboros például aktívan részt vett a legutóbbi közel-keleti szinóduson. De a saját, rendszeres összejöveteleikre is gyakran hívnak meg a vallásközi párbeszédről szóló előadókat. Olyan is előfordult, hogy imahetet szerveztek az izraeli-palesztin konfliktus éleződése idején, és szeretnék kiépíteni a kapcsolatot egy szentföldi iskolával is, amit már ki is választottak. Diplomáciai tevékenységet a lovagrend szervezetként nem végez, ám számos diplomata tagja van: például az újonnan kinevezett jordániai nagykövet, vagy a korábbi izraeli nagykövet, Hóvári János, és Érszegi Márk Aurél, lapunk szakértője, aki Rómában teljesít diplomáciai szolgálatot, és a római helytartóság tagja.  

Tringer László azt is elárulta, hogy a lovagrenden belül alakulóban van egy Szentföld-bizottság is, amelynek az lesz a feladata, hogy ezeket az egyedi kapcsolatokat ápolja, dokumentálja a Szentfölddel kapcsolatos fontos történéseket, és tartsa a kapcsolatot a közel-keleti ügyekkel foglalkozó pápai tanáccsal. Emellett a rendnek van egy külön megbízottja, aki a többnyire kétévente megrendezendő szentföldi zarándoklatok megszervezésével foglalkozik. A helytartóság vezetője ugyanis fontosnak tartja, hogy minden Szentsír-lovag életében legalább egyszer eljusson a Szentföldre. De nem csak a tagok szentföldi zarándoklata fontos, hanem támogatni szokták az Esztergom-budapesti Főegyházmegye papnövendékeinek szentföldi utazását is. 

S hogy miből van pénz minderre? A lovagok éves jövedelmük legalább egy százalékát szánják a rend céljaira. „A pénzgyűjtő akciók helyett ugyanakkor a személyes áldozatvállalás áll a lelkiségünk központjában. Nincs olyan illúziónk, hogy a szentföldi katolikusok minden problémáját meg tudjuk oldani. Azaz nem a mennyisége a fő érték a segítségnek, amit nyújtunk, hanem a mögötte lévő személyes áldozat, akárcsak a mind a két fillérjét a perselybe bedobó szegény asszony esetében” – fejti ki a professzor. 

Magyarországon kilencven lovag él, azaz a kis helytartóságok közé tartozik. A nagyságrendbeli különbséget érzékelendő: a világon élő, 27 ezer Szent Sír lovag közül például több mint ezren élnek Ausztráliában. Ugyanakkor, mint azt Tringer László hangsúlyozza, mindenki elismeri, hogy a magyar az egyik legaktívabb helytartóság az ötven közül. Persze könnyebben össze is tudnak jönni itthon, mint például Ausztráliában, ahol évente egyszer tudnak összeülni a tagállamok helytartóságainak lovagjai. 

Havi egyszer, első kedden tartunk káptalangyűlést, elmélkedéssel, előadással, szentmisével, ami klubszerű beszélgetéssel zárul. Minden hónap harmadik keddjén zsolozsmázunk. A helytartótanács, ami tíz emberből áll, havonta egyszer ülésezik, a második kedden. A hagyománytisztelet jegyében nagy szerepet kap életünkben a latin nyelvű liturgia – nem a tridenti, de annak sem volnék ellene – vázolja a lovagi élet mindennapjait a magyar Szentsír-lovagok elöljárója. – Havonta egyszer van latin nyelvű mise, és a zsolozsma állandó részeit is latinul mondjuk. És úgy tűnik, hogy lesznek, akik a napi zsolozsmázást is vállalják. 

A rendnek saját temploma van, a zuglói Hermina úti műemlék kápolna, amelyet Tringer László szerint megtöltöttek élettel, az állandó vasárnapi szentmiséknek köszönhetően újra megtöltötték a hívek. Tavaly hoztak egy ereklyét is Pompeiiből, egy kanonizált Szentsír-lovag maradványaiból. Már volt egy imameghallgatás is – említi meg a professzor. Hozzáteszi: évente kétszer lelkigyakorlatot tartanak, és szoktak a Szentföldnél közelebbi helyre is zarándoklatot szervezni. Most épp a lengyelországi Miechówba készülnek. A városka templomában a középkori szent sír pontos másolata van – így eredetibb, mint a mostani jeruzsálemi, amin sokszor alakítottak a középkor óta (van még egy Szentsír-másolat, Genovában is). 

De hogyan kerültek hazánkba a lovagok? A rend honlapján található ismertető szerint a Szent Sír lovagjai magyarországi jelenlétének első fennmaradt írásos bizonyítéka 1135-ből való. II. András pedig 1207-ben megerősítette korábbi szlavóniai birtokadományát a rend számára, amelyet újabb adományok követtek 1212-ben és 1223-ban. A középkorban főként a szlavóniai területen, valamint a Felvidéken és a Szepességben voltak jelentősebb rendházaik (Hunfalva, Komlós, Thenő, Landek, Glogonca, Bienkó, Sámson, Végles). A szlavóniai kolostorok Perugia, a szepességiek és felvidékiek pedig az említett Miechów fennhatósága alá tartoztak. A magyar Szentsír-lovagok a hagyományos lovagi fogadalmon kívül arra is kötelezték magukat, hogy soha sem kötnek békét a pogányokkal. A későbbiekben külön feladatként vállalták a török fogságban sínylődő keresztények kiváltását, hasonlóan a keresztes hadjáratok mercedárius rendjéhez. A rend 19. századi újjászervezését követően csakhamar megalakult annak osztrák-magyar tartománya is. Az 1930-as években, József Ferenc főherceg helytartósága idején a rend már önálló tartományként működött Magyarországon. A szovjet megszállás alatt működése szünetelt, az utolsó invesztitúra 1935. május 25-én volt Budapesten, ekkor tizennégy új lovagot avattak. 

Giuseppe Caprio bíboros-nagymester 1991. szeptember 14-én alapította újjá a magyar főbiztosságot. Tringer László azt is elmesélte: a Szentsír-lovagok magyarországi visszatelepülése nagyrészt Csordás Eörs kanonoknak köszönhető, aki nemrég hunyt el. Az első néhány magyar lovagot még külföldön avatták, aztán az első itthoni invesztitúra a Rezső téri templomban volt – ekkor már tíznél több lovagot avattak. 2004-ben volt szentföldi invesztitúra, aztán pedig Burgenlanddal közös lovagavatás is; általában 2-4 évente kerül sor újabb invesztitúrára. A rend nagyperjele Paskai László bíboros, kancellárja Farkas Olivér, megbízott koadjutor-perjele Szerencsés Zsolt atya.

A felvételhez két lovagi és plébánosi ajánlás is szükséges, és természetesen katolikus életvitel. Nemrég jelöltidőt vezettünk be: az első félévben a jelölt még felvétele előtt eljár az összejöveteleinkre, amikor személyesen megismerkedhet velünk és a tevékenységünkkel, a közösség életével. Ezután, ha kölcsönösen igent mondunk, egy-két év novíciátus következik, akárcsak a szerzetesrendeknél. Ekkor már jogosult hordani a lovagi köpenyt, de nem a vajszínűt, hanem a novíciusok szürke köpenyét. Tringer elárulja: ő például a hazai helytartóság legidősebb tagjának, Pruzsinszky Józsefnek volt a novíciusa. Teljes jogú lovaggá vagy dámává az invesztitúrával válik a jelölt, amit megelőz a római magisztériummal való adminisztratív párbeszéd – vázolja a helytartó. – A lovag nevét a vatikáni államtitkárságon is nyilván tartják, a lovagi kinevezést a bíboros-nagymester és az államtitkár is aláírja. A tagok diplomás értelmiségiek, jó pontnak számít az aktív egyházi tevékenység. A lovagrendnek nemzetközi jogi státusza van, és vatikáni jogi személyisége.

Ezzel kapcsolatban az elöljáró rámutat: ma már nagyon szekularizált a lovagrend szó. „Mi hangsúlyozzuk, hogy az egyház által alapított és elismert, az egyház részeként működő lovagrend vagyunk, ilyen pedig csak ez az egy van.” A máltai lovagrendet is elismeri az egyház, az azonban szuverén, kvázi államként működik, van például vatikáni nagykövete. A lovagrendek közti együttműködésről Tringer László elmondta: a máltaiakkal ugyancsak 1998 óta írásos megállapodásuk van, többek közt kölcsönösen tájékoztatják egymást az eseményeikről, képviseltetik magukat egymás nagyobb rendezvényein. A többi lovagrenddel nincs kapcsolat, bár a szombati ünnepségre meghívták a Szent István Lovagrendet is.

Kapcsolódó cikkek: 
Baltimore érseke lett a Szent Sír Lovagrend új nagymestere 1.
Baltimore érseke lett a Szent Sír Lovagrend új nagymestere 2. 

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink – olvasta már?
nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-kivul-es-belul-tizenot-kerdes-es-valasz-segit-keszuletben
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kívül és belül – Tizenöt kérdés és válasz segít a készületben

Fábry Kornélt, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) általános titkárát kérdeztük a budapesti találkozó előkészületeiről, tudnivalóiról. A kérdéseket és a válaszokat két részben adjuk közre. Az alábbiakban az első rész olvasható.

2019. február 18. hétfő
isten-tud-kozel-hozni-minket-egymashoz-uzeni-hazassag-hete
Isten tud közel hozni minket egymáshoz – üzeni a házasság hete

A hazánkban tizenkettedszer megrendezett házasság hete programsorozat záró szentmiséjére február 17-én, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban került sor. A liturgiát Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette.

2019. február 18. hétfő
Útravaló – 2019. február 18.

Útravaló – 2019. február 18.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános ad útravalót.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. február 18.

Mai evangélium – 2019. február 18.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mk 8,11–13

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle