Tudományos konferencia és épületavató ünnepség a Sapientia Főiskolán

Hazai – 2002. november 19., kedd | 16:31

November 16-án, szombaton tudományos ülésszakot tartott a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola a Piarista közben a világiak szerepéről az egyház lelkipásztori tevékenységében.

Budapest: A konferencia után, kora délután került sor a Sapientia Főiskola felújított épületének avatóünnepségére. Az ünnepségen jelen volt az előző kormány oktatási minisztere, Pálinkás József is. Ünnepi beszédet mondott Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Magyar Bálint oktatási miniszter és Kállay Emil piarista tartományfőnök, a Fenntartói Konferencia elnöke.

Paskai bíboros kiemelte: az intézmény nyitva áll azon világiak előtt is, akik főiskolai szinten szeretnének megismerkedni az egyház tanításával, és ismereteiket a hitoktatásban, családjukban, illetve keresztény életük mélyítésében kívánják felhasználni. Magyar Bálint oktatási miniszter felidézte, hogy 1972-ben maga is ebben az épületben kezdte meg felsőoktatási tanulmányait, az ELTE szociológiai szakán.

Kállay Emil piarista tartományfőnök bejelentette: a három szak – teológus, hittanár-nevelő, lelkipásztori munkatárs – mellett az intézmény teológiai és családpedagógiai intézetet állított fel.
A teológiai tanárok Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke előtt tették le az esküt. Az épületet megáldotta Karl-Josef Rauber érsek, apostoli nuncius.

A Sapientia Főiskolán jelenleg 119 nappali és 142 esti tagozatos hallgató, emellett az ember-, erkölcs-és vallásismeret posztgraduális továbbképzésen további 50 diák tanul.

„Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük”

A délelőtti konferencián Tomka Ferenc újpest-káposztásmegyeri plébános, teológiai tanár A világiak a lelkipásztor szemével címmel tartott előadást. Kifejtette: napjainkban teljesen új korszak jött létre a történelemben, amelynek legfőbb jellemzője, hogy megkérdőjelezi az évezredes értékeket. A hagyományos közösségek felbomlottak. A katolikus egyháznak ebben az új helyzetben kell megtalálnia a helyes válaszokat. Tomka Ferenc emlékeztetett rá, hogy az egyház megújulása a történelem során szinte mindig a később szentté vált egyének, kisebb csoportok révén kezdődött.

A káposztásmegyeri plébániai közösség vezetője figyelmeztetett: nem az a fontos, hogy mit akarunk, hanem az, hogy milyenek vagyunk. Egy közösségnek sajátos evangelizáló ereje van, tagjainak mindenkor szem előtt kell tartania Jézus mondását: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük”, „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket, arról ismernek meg benneteket.”

Az evangéliumot mindennap élni kell, hogy valóban az életszentség, a krisztusi lelkiség uralkodjon egy plébániai közösség életében. Ez mindennapi tanúságtevést jelent, a másikkal való törődést, és állandó önmagunkra figyelést, esténként annak vizsgálatát, hogy aznap mit tettünk Istenért. Ha egy közösség valóban megéli az Istennel való kapcsolatot, akkor annak kisugárzása van a világ felé is. Ilyen mozgalmak a karizmatikus közösségek, a Fokoláre, a Regnum Marianum, vagy az egyének között Kalkuttai Teréz anya áldozatos életútja.

Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyés püspök A világiak a főpásztor szemével című előadásában hangsúlyozta: a püspöknek nem egyszerűen menedzselnie kell a lelkipásztori munkát, hanem összehangolni a közös feladatokat és irányt mutatni annak megvalósításhoz.

A főpásztor egyetért a református Szabó Magda Kossuth-díjas író azon megállapításával, hogy a kisebbségi helyzet kegyelem. Bosák Nándor emlékeztetett rá, hogy egyházmegyéjében a római katolikusok vannak kisebbségben, de a társadalom egészét tekintve ez a helyzet a hitüket megélő katolikusokkal, és a világi segítőkkel is. Ez a kisebbségi helyzet, kegyelem azonban éltető forrás lehet.

A főpásztor rámutatott: a katolikus egyház hierarchikus felépítése nemcsak vezetési módszert jelent, annak legfőbb értelme, hogy Krisztus a szolgálat forrása az egyházban. A hierarchia lényege meghatározni ennek a szolgálatnak a forrását. A munka összehangolásának alapja a hivatástudat, hogy Isten ránk bízott valamit és mi ezt továbbadjuk. Az egyház tagjainak arra kell törekedniük, hogy mindenki a maga helyén mélyítse el hivatástudatát, ami Krisztushoz kapcsol bennünket.

Bosák püspök arra is figyelmeztetett: mivel ma a hitének élni akaró ember kisebbségben van, hiszen a világ egészen más értékeket hirdet és követ, nagyon fontos, hogy tudatosuljon a közösségi tudat: ahol az egyház megjelenik, ott legyen tanúságtevő a kívülállók számára. A főpásztor szerint az egyházban három területen lehet legjobban megélni a közösséghez tartozást: a liturgia, a szolgálószeretet és az anyagiakkal rendelkező közösség révén.

MK