Turkson bíboros a tudatlanság és szegénység összefüggéseiről

Kitekintő – 2013. november 6., szerda | 16:53

Peter Turkson bíboros az oktatás és szegénység témájának összefüggéseiről beszélt a Pápai Tudományos Akadémia szegénységgel foglalkozó munkacsoportja háromnapos találkozójának első napján, november 4-én. Beszédét a Vatikáni Rádió nyomán egészében közöljük.

Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának nevében üdvözlöm Önöket. Örömnek és megtiszteltetésnek tartom, hogy megnyithatom a Pápai Tudományos Akadémia munkacsoportjának találkozóját, melyet Kenyér és agy – nevelés és szegénység témájának szenteltek, és sok sikert kívánok Önöknek.

A cím ügyesen kiazmusba rendezett négy szava oksági összefüggést teremt éhezés és szegénység, valamint az oktatás között. Arra az egyszerre tragikus és botrányos helyzetre utalnak, amelyben elszegényedett emberek milliói élnek, akik nélkülözik a testi, szellemi, és lelki táplálékot, vagyis az élelmet és az oktatást is.

A Kenyér és agy – nevelés és szegénység cím azt is emlékezetünkbe idézi, hogy a szellemi fejlődés és a táplálék szerves összefüggése ihlette a milleniumi fejlesztési célok közül az első kettőt: a végletes szegénység és éhezés felszámolását, illetve a mindenkire kiterjesztett alapfokú oktatást. Ennek köszönhetően indultak meg az iskolai étkeztetési programok szerte a világon, fejlődő és fejlett országokban egyaránt.

Mindemellett ezek a tudománynak szentelt napok azt a kívánságot is kifejezik, hogy az emberi agy teljesítményét – melybe beleértjük a tudományos kutatást, a biológiai és egyéb technológiát, valamint a társadalmi innovációt is – arra fordítsuk, hogy általa az élelmiszer-termelést javítsuk és a szegénységet csökkentsük.

Ezek az értelmezések kis ízelítőt adnak abból, mennyire szerteágazó a téma, és mennyire összefonódik az emberi létezés más területeinek vizsgálatával. A mi témánk végső soron az alapvető emberi jogok és szükségletek, az emberi méltóság, valamint az igazságosság és béke témáját érinti. Ahogy XVI. Benedek pápa mondta: „A globalizáció korában az éhezés megszüntetése elengedhetetlen a bolygónk békéjének és stabilitásának megőrzéséhez.”

A szellem és a test alultápláltsága – vagyis az élelem és a tanulás hiánya – rettenetes kettős spirált jelent. Halaszthatatlan megoldásra van szükség ahhoz, hogy valódi előrehaladást érjünk el az oktatás, az élelmiszer-termelés és elosztás, a fenntartható mezőgazdaság és az optimális táplálkozás terén, de nem csupán az alapos tudományos kutatás és a megbízható szociálpolitika eszközeivel. A fejlődés és az elmaradottság olyan együttes témák, amelyekhez az újra felfedezett keresztény humanizmussal kell közelednünk, melyet szolidaritás és testvériesség jellemez.

A Pápai Tudományos Akadémia nemzetközi szakértők interdiszciplináris csoportját hívta meg, hogy hozzáértéssel és elkötelezettséggel vizsgálják ezeket a kérdéseket.

Azért imádkozom, hogy az Önök itteni együttes munkája hozzájárulhasson egy nagyobb, lényegibb párbeszédhez, amint azt a Gaudium et Spes tanította: hívőknek és nem hívőknek egyaránt a világ jobbításáért kell dolgozniuk, melyben mindannyian élünk, és ezt a célt csak őszinte és megfontolt párbeszéddel tudjuk elérni. Ennek a dialógusnak számtalan akadállyal kell megküzdenie, amelyek hátráltatják a szegénység és az éhezés világméretű problémájának igazságos megoldását, és ezek az akadályok főképp az emberek közötti testvériesség hiányában gyökereznek.

A legnagyobb lelki szabadsággal fordítsuk energiáink legjavát a közös feladatra, amint Ferenc pápa írta az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének: „Ahhoz, hogy építően és gyümölcsözően tudjunk előbbre lépni a különböző feladatokban és tevékenységekben, képesnek kell lennünk az elemzésre, a megértésre és az elköteleződésre, hátra kell hagynunk a hatalom, gazdagság és önérdek kísértését, és az emberek nagy családját kell szolgálnunk, különösen a rászorulókat, az éhezéstől és alultápláltságtól szenvedőket.”

Amint azt a munkacsoport programjának előszavában olvashatjuk: az Úr imájában nem az én Atyámhoz, hanem a mi Atyánkhoz imádkozunk, és nem az én, hanem a mi mindennapi kenyerünkért könyörgünk. Azzal, hogy mindenki nevében, mindenkiért könyörgünk – akiket hozzánk hasonlóan Isten teremtett – azzal magunkra vállaljuk azt a feladatot, hogy élelmet termeljünk és azt szétosszuk, valamint hogy oktatást biztosítsunk Isten minden gyermekének, a testvéreinknek.

Így kísérje az Egyház a szegényeket, gondoskodjon legégetőbb szükségleteikről, vegye védelmébe a jogaikat, és építsen velük együtt egy igazságosságon és békén alapuló társadalmat. Azt kívánom, hogy a táplálék és tanulás új kettős spirálja váljék az emberi felépítés részévé, hála ennek a munkacsoportnak, akiknek a fáradozásait a Mindenható kegyelmébe ajánlom.

Vatican Radio/Magyar Kurír
(vn)