Tüzet hozott Péter páter

Kultúra – 2014. március 2., vasárnap | 12:04

Érdeklődő hívekből, ismerősökből, barátokból álló népes közönség előtt, a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban mutatták be Sebestyén Péter Tüzet hoztam! című, biblikus gondolatokat tartalmazó legújabb kötetét, amely a liturgikus C év heti evangéliumi útravalóiból áll. A művet és szerzőjét Balog László, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem csíkszeredai könyvtárának igazgatója méltatta. A szerzővel Henter György vártemplomi lelkész beszélgetett.

A Péter páternek becézett, mindig mosolygós pap írásai révén is közel áll az emberekhez, összes olvasójához és hallgatójához, nem csupán plébániai híveihez. Sebestyén Péter írásai evangéliumi indíttatásúak, amelyekben az üdvösség örök távlatait feszegeti. Tükröt tart, gondolkodásra késztet, példát mutat a Jézus-követésre, közelebb hozza Istent, s bátran állítja: érdemes Krisztus útján haladni. Írásai hívőkhöz és a hittől távolságot tartó emberekhez szól, olyanokhoz, akik igazságot és boldogságot keresnek.

Péter atyának a kolozsvári Verbum Kiadónál megjelent írásai a Vasárnap című katolikus hetilap felkérésére készültek, de a Szent Imre-plébánián prédikáció formájában is elhangzottak.

A februári marosvásárhelyi könyvbemutató a plébánia éve jegyében zajlott. A kötet kapcsán arra keresték a választ, hogyan jut el Isten igéje hozzánk, hogyan érinti meg a szívünket, s hogyan válik életté bennünk.

A Tüzet hoztam! című könyvet Balog László csíkszeredai könyvtárigazgató, a szerző barátja ismertette. Kifejtette: a digitális kultúra korszakában nagy kérdés az egyház számára, hogy képes-e párbeszédet folytatni a posztmodern kultúrában felnövő emberrel. Az egyház közel kell, hogy álljon az emberhez, vele kell haladnia, együtt kell éreznie vele. Fel tudja melegíteni a mai ember szívét, be tudja gyógyítani a sebeket, odalép az ember mellé, irgalmas szamaritánus módján vállalja a felelősséget a megsérült emberért. Az egyház szerető édesanya.

Sebestyén Péter legújabb kötete megfelel ezeknek a magas igényű elvárásoknak és kihívásoknak – fogalmazott Balog László. Lapozni, olvasni kell a könyvet, mert megtapasztalhatják, hogy jó és világos tanításokkal, közérthető, a mai kor nyelvén született üzenetekkel találkoznak. Stílusát tekintve folytatja a hagyományt, az A és B liturgikus évek köteteinek pozitívumai a C évben is megjelennek. A témaválasztás gazdag. A szerző bátran nyúl a kényes témákhoz, akár az Isten, akár a haza, akár a család témaköréből merít, határozottan közölve az evangélium tanítását.

Péter atya írásai révén közel áll az emberekhez, a Gondviseléstől kapott tálentumai révén együtt érez az emberekkel, szövegeivel, gondolataival képes az ember szívét felmelegíteni, képes a sebeket begyógyítani. Egyetlen olvasóját sem hagyja magára, kitartásra, megújulásra buzdítja az elesetteket, kétkedőket, keresőket, a más vallásúakat is. Felveszi a harcot a tunyasággal, a maradisággal, a mindennapos hazugsággal, a megalkuvással. Így teremt értéket, így táplálja az elesett, kisemmizett kisembert, a lét értelmét kereső fiatalt, a Krisztus-arcú hittanost, az internetes olvasókat, könyveit befogadókat, értő kritikusait.

A szerző, a megszokott egyedi, könnyed és derűs stílusában, a lelki üdvösség örök távlatait feszegetve tükröt tart olvasói elé, elgondolkodtat, s azokkal is megszeretteti Istent, akik eddig esetleg nem hittek benne. Amint a kötetet méltató egykori katona- és egyetemi évfolyamtárs, az irodalomtörténész Balog László kiemelte: Sebestyén témaválasztása pazar gazdagságról árulkodik, nincs két egyforma téma, sem sematikus kidolgozás, bátran nyúl kényes dolgokhoz, szeretettel, kellő tapintattal, ugyanakkor mindig határozottan állást foglalva közli az egyház tanítását.

Henter György vártemplomi református lelkész elmondta, hogy lenyűgözte a trilógia harmadik kötete. Sebestyén Péter kijelenti: Tüzet hoztam! Aki ezt kijelenti, parázs köré hívja olvasóit. Egyesek azt gondolják, hogy a tűz melegénél felolvad a jégszív, és van, aki tűzoszlopot lát, ha eltéved, általa hazatalál, ha elveszett és tüzet gyújt, akkor rátalálnak. Mások félelemmel vagy gyűlölettel tekintenek a tűzre, mert a pusztítást látják. A tűz felforgatja a világot, nem hagy békét az embernek. Áldják és átkozzák a tüzet, és a tűzhordozókat keresztre feszítik. A tüzet nem lehet zabostarisznyában hordani, a tüzet lelkünkben, gondolkodásunkban hordjuk! – fogalmazott Henter György. „Van, aki úgy gondolkodik, hogy a tűzben a jégszív is megolvad, más, ha eltéved, tűzoszlopot lát és hazatalál. De akadnak szalmaszálak, pozdorják is, akik félelmükben vizet szórnak a tűzre. Van, aki áldja, van, aki átkozza a tüzet és a tűzhordozót”. Péter páter minden beszédében és minden írásában meglobogtatja a tüzet..

A kérdésre, hogy milyen visszajelzéseket kap az olvasóktól, Péter páter elmondta: nehéz kitapintani az azonnali eredményt: évek, évtizedek kérdése ez. Az emberek lelke szépíthető, és szépül is, s ez a személyes kapcsolatainkban is megnyilvánul. Érzi a jótékony hatást, amit a lélek kifejtett ezek alatt az évek alatt. Prédikációt lehet írni ihlet nélkül is, beszédet szerkeszteni nem nagy dolog, de hogy abban a Szentlélek tüze is ott legyen – mert ő adja az ihletet –, ahhoz kiszenvedett, átimádkozott éjszakák kellenek. (Vallomása szerint Péter páternek nemcsak éjszakánként, hanem kaszáláskor, úszás vagy éppenséggel cigizés közben is a következő vasárnapi prédikációján jár az esze.) Isten kegyelme diszkréten, finoman szólítja az embert. Ha megérint, akkor fel is ráz, ösztökél, lázba hoz, inspirál a nagybetűs Lélek, ereje van az Isten szavának – fogalmazott a szerző.

A könyvbemutatón közreműködött a Cantuale énekegyüttes.

romkat.ro/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria