Új híd Esztergomban… – Az esztergomi Nagyszeminárium építéséről és helyreállításáról

A munka Kühnel Pál tervei szerint 1821-ben indult, akinek halála után 1822-től Pach János vezette az építkezést. A munkálatok mellett folyamatban volt a székesegyház építése is. 1832-re készen állt a 6–6 kanonokház, és elkészültek a szeminárium épületének alapozási munkái is.

Az építkezés befejezésére azonban csak 1861-ben, Scitovszky János hercegprímás idejében került sor. Az új terveket Hild József készítette, a munkákat Feigler Gusztáv irányította. Az épületet 1865. október 8-án szentelték fel.

1949-ben a Magyar Honvédség lefoglalta az épületet, amely 1956 után szovjet katonai kórházként működött tovább 1989-ig.

Az Ószeminárium műemléképületét 1990 januárjában vette át az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye. Az épületben a második emelet ekkorra már teljesen használhatatlan volt, a födém itt-ott beszakadt, a szint életveszélyes lett. 1990 és 2003 között a Főegyházmegye elsősorban állagmegóvási munkákat végeztetett az épületen, valamint részlegesen hasznosították a második emelet déli, illetve nyugati szárnyát, ahol a Mindszenty-emlékmúzeumot helyezték el, és előkészítették a Keresztény Múzeum újkori gyűjteményeinek kiállító tereit.

A Főegyházmegye 2002-ben határozta el a teljes épület felújítását és használatbavételét. Az helyreállított épület megszentelése – amint arról már röviden beszámoltunk – 2006 szeptember 2-án volt.

Székely János, a Szent Adalbert Központ főigazgató-helyettese a megszentelési ünnepségen hídnak nevezte az épületet, illetve a benne elhelyezett intézmények munkáját. „A Szent Adalbert Központ sokféle értelemben híd” – fogalmazott. „Mint konferenciaközpont, híd lesz ember és ember, különböző tudományágak között. Mint lelkigyakorlatos ház, hidat ver majd Isten és ember között. De talán a legfontosabb híd szerepe az anyaország és a Felvidék, Magyarország és Szlovákia között lesz. A Hittudományi Főiskola megegyezést írt alá a szlovákiai rózsahegyi Katolikus Egyetemmel egy esztergomi kihelyezett tagozat indításáról, amelynek értelmében a szlovákiai hallgatók Esztergomban, magyar nyelven folyó képzésen is megszerezhetik diplomájukat. Ez azt jelenti, hogy felvidéki magyarok, akik hitoktatók akarnak lenni, nálunk is elvégezhetik a tanulmányaikat. Az épületben fog működni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoportja), amely szintén hidat szeretne verni a régió országai és népei között. Hamarosan újra útjára indul a Magyar Sion című folyóirat, amelyet Szlovákiában fognak nyomtatni, és amelyet az egész régió katolikus értelmiségének szánunk. Ezek mögött a kezdeményezések mögött az a meggyőződés húzódik, hogy Magyarország, a magyar katolikus közösség csak a határon túli magyarokkal egységben, és csak a szomszédos nagy katolikus közösségekkel, a lengyel, a szlovák, a horvát, a román, az osztrák egyházakkal együttműködve és egymást segítve tud létezni, kibontakozni, tágabb tüdővel lélegezni. Így volt ez a történelmünk folyamán mindig.”

Az épület ünnepélyes megszentelésén Tóth Sándor költő mondta el erre az alkalomra írott versét, majd Burján László felvidéki esperes – aki 60 éve pap, és még az Ószemináriumban készült papi hivatására – szólt a jelen lévőkhöz, hitet téve a magyarsághoz való hűségéről, és arról a meggyőződéséről, hogy a magyar és a szlovák népnek békességben kell élnie.

Ezután Harmai Gábor szemináriumi prefektus, rektorhelyettes átadta Erdő Péter bíborosnak a kispapok Úton című folyóiratának erre az alkalomra készített különszámát.

Az ajándékot megköszönve Erdő Péter bíboros II. János Pál pápa rózsafüzérét adta ajándékba a szemináriumi növendékeknek, amelyet Dziwisz bíboros magyarországi látogatása alkalmával hozott Budapestre.

Az épület megáldása után Erdő Péter bíboros és Kiss Rigó László püspök vezette végig az épületen a meghívott vendégeket.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír

Képek: Mudrák Attila