Új pátriárkák az arab tavasz másnapján

Míg az arab világot felkelések és háborúk rázzák, pátriárkák új nemzedéke nőtt ki a keleti egyházak talaján. Két év leforgása alatt négy nagy keleti keresztény közösség élére is új vezető került: Bechara Butrosz Rai, a 2011. március 15-én megválasztott antiókiai maronita pátriárka; II. Tawadros, a 2012. november 4-én megválasztott kopt ortodox pápa; X. János, a 2012. december 17-én megválasztott antiókiai görög ortodox pátriárka; illetve nem sokkal karácsony előtt mondott le III. Emmanuel Delly káld pátriárka, akinek utódját január 28-án jelölik ki Rómában.

A La Croix írásában egyházi személyiségek és a térséget ismerők szólalnak meg, kommentálva a pátriárkák közel-keleti jelenlétét.

Frans Bouwen, jeruzsálemi fehér atya szerint a személyi változások a közel-keleti keresztény jelenlét szempontjából sorsdöntő pillanatban következtek be. Az új pátriárkáknak erősen fejlett értékítéletre lesz szükségük, hogy megfelelő szerepet tudjanak vállalni az új egyensúlyi helyzetben.

Pascal Gollnisch, a Támogatás a Keleti Egyházaknak elnevezésű szövetség igazgatója úgy véli, hogy a mostani instabil helyzetben a pátriárkák feladata nehezebb lesz, mint elődeiké volt. Reményt kell kelteniük a hívekben, és meggyőzni őket, hogy van jövő a szülőföldjükön, nem feledkezve meg persze a diaszpórában élőkről sem.

A megszólalók egyetértenek abban, hogy nem lehet összemosni az egyes területek sajátos helyzetét, hiszen a szituáció Iraktól Szírián és Libanonon keresztül Egyiptomig más és más. De az önkényuralmi rendszerek összeomlása (Irakban és Egyiptomban), illetve meggyengülése (Szíriában) csak fokozta a kisebbségek félelmeit. Ezek a rendszerek, amelyek képesek voltak a vallásszabadság illúzióját kelteni, sokáig „kisebb rossznak” tűntek a keresztények számára. Most, hogy a közel-keleti államok berendezkedése megremegett, a keresztény egyházaknak számolniuk kell az iszlám politika erősödésével.

Antoine Fleyfel, a Lille-i Katolikus Egyetem teológiatanára ugyanakkor úgy véli, hogy egy „iszlamista tél” víziója túlzottnak tűnik.

Ami a keresztények feladatát illeti, Bouwen atya úgy látja, hogy nem maradhatnak az alkotmányokat érintő viták egyszerű szemlélői, hiszen akkor kitennék magukat annak, hogy ne tekintsék őket tényezőnek a jövőben.

A politikai változások hátterében természetes, hogy felmerül az iszlám-keresztény együttélés kérdése. „Az emberek belefáradtak az erőszakos küzdelembe – véli Gollnisch atya. – Ha a gazdaság fejlődésnek indul, az emberek egészen biztosan tenni fognak azért, hogy valódi harmónia alakuljon ki a vallások között, ahogy ezt a Tahrir téren is láttuk az egyiptomi forradalom idején.”

Ehhez hasonló, a mérsékelt nézeteket valló muzulmánok és a keresztények között kialakuló párbeszédre azért ma már több példa is akad az arab világban. Gollnisch atya a bejrúti Szent József Egyetemet és a tervezés alatt álló bagdadi humán akadémiát hozza példaként, amelyek munkájában mindkét felekezet hívei részt vesznek.

Képünk illusztráció, Bechara Butrosz Rai pátriárka 2012-es magyarországi látogatásán készült.

La Croix/Magyar kurír