
Marton Marcell 1887. szeptember 9-én született Kiskomáromban. Magyar–latin–görög tanulmányai után Petrozsényban és Zalaegerszegen tanárként dolgozott. 1923–1924-ben tért meg. 1925. július 3-án lépett be a győri kármelitákhoz, öt év múlva pappá szentelték, majd novícius magiszter lett. 1943-ban került Budapestre, majd 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor el kellett hagynia a kolostori életet. 1966. május 29-én, pünkösdvasárnap halt meg Budapesten. 1966. június 4-én temették el a győri kármelita templom kriptájában.
Kovács Albert kármelita tartományfőnök szerkesztőségünknek elmondta: a rendi emlékezet és a hívek is fontos tényeket őriztek meg, amelyek a boldoggáavatáshoz szükségesek. Áldozatkészsége, amely az I. világháborúban úgy mutatkozott meg, hogy kétgyermekes tanártársa helyett önként jelentkezett katonai szolgálatra, éppúgy lényeges eleme életrajzának, mint az, hogy Zalaegerszegen az ottani apátplébános, Mindszenty József, a későbbi esztergomi érsek jó barátja, később gyóntatója volt. Ugyancsak gyóntatója volt még a szentéletű győri püspöknek, Apor Vilmosnak. Lelkivezetői képességei miatt sok hívő látogatta. A harmincas években Marcell atya is közreműködött azon a lelkigyakorlaton, amelyen Kaszap István is részt vett, és élete egyik fontos lépésének tekintette ezt az eseményt.
A magyarországi kármeliták mind a hat templomában ki van téve egy-egy könyv, amelybe a hívek beleírhatják imameghallgatásaikat. Ezek alapján, illetve Marcell atya egykori rendtársai és az általa gyóntatott, még élő hívek kezdeményezésére indult meg a boldoggáavatási eljárás. 2007 augusztusában a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának jóváhagyásával Győrből ünnepélyesen áthozták hamvait a budapesti rendház templomába. Az eseményen – amelyen jelen volt a magyar egyház vezetése – fontos lépés volt Marcell atya boldoggáavatása felé.
Magyar Kurír
Kép: karmelitarend.hu