Újabb boldoggá avatás a Román Katolikus Egyházban

Kitekintő – 2013. október 31., csütörtök | 16:24

Miután 2013. augusztus 31-én a boldogok sorába iktatták a bukaresti főegyházmegye papját, a hitéért életét feláldozó Vladimir Ghika vértanút, október 31-én Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté avatási Ügyek Kongregációjának prefektusát és engedélyezte négy dekrétum kihirdetését.

Ennek megfelelően hamarosan a boldogok sorába iktatják Boldogemlékű Anton Durcovici vértanú püspököt. A boldoggá avatási szertartásra Moldva központi városában, Iaşiban kerül sor, az időpontról később döntenek – olvasható a Iaşi (Jászvásári) Egyházmegye közleményében.

Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz), osztrák munkás családban. Édesapja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében, 36 évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşiba, Moldva fővárosába ment, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött.

Anton az iskolatestvérek Szent András iskolájába járt. Az angolkisasszonyok Pitar Mos-i kápolnájában ministrált. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol 1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti érsek Rómába küldte, a Collegio S. Tomasoban 1907-ben filozófiai doktor, majd a Collegio Propaganda Fide-n 1910-ben teológiai doktor lett. A két doktorátus mellett egyházjogi licenciatust is szerzett. Húsz hónap múlva Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá, 1910. szeptember 24-én. A római öt esztendő alatt a Collegio Urbano növendéke volt. 1911. július 29-én indult haza Rómából.

Hazatérte után bukaresti oktatói tevékenysége (hittanár a Szent József Líceumban) mellett a tulcea-i, târgovişte-i és a giurgiu-i plébániákat vezette. 1916-1917-ben egy moldvai internáló táborban fogva tartották mint osztrák állampolgárt. Betegen tért haza. Legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága mellett a papképzés: 1924. januártól 1948. áprilisig, püspöki kinevezéséig a bukaresti hittudományi főiskola rektora volt. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét viseli. 1923-ban kanonok, ezüstmiséjével egyidőben pedig általános helynök lett (1935). Megalapította az Unio Apostolica Cleri elnevezésű, papi életszentséget előmozdító egyesületet. Irányította a Mária-kongregációt, a Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi folyóiratot adott ki.

Püspökké szentelését követően: Alexandru Cisar bukaresti érsek (bal oldalt), Gerald Patric O'Hara (középen), Anton Durcovici (jobb oldalt)

XII. Pius pápa 1947. október 30-án iaşi-i püspöknek nevezi ki. A bukaresti Szent József-székesegyházban szentelte püspökké Gerald Patric O'Hara érsek, apostoli nuncius 1948. április 5-én. Április 14-től bukaresti apostoli kormányzó is lett. Április 18-án a iaşi-i székesegyházban ünnepelte székfoglaló szentmiséjét. Látogatta és erősítette egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Márton Áron gyulafehérvári püspökkel dolgozták ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam elutasított.

1949. június 26-án Popesti-Leordeni-be indult bérmálni (Bukarest mellett), amikor a Securitate (titkosrendőrség) letartóztatta. Kínozták, a jilavai börtönbe vitték, majd Máramarosszigetre, ahová a politikusokat és püspököket gyűjtötték. Itt halt meg, éheztetés következtében a halálcellában 1951. december 10-én. Földi maradványai a máramorszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak.

Korábbi írásunkat itt olvashatják.

Magyar Kurír

(ki)