Urunk szenvedésének ünneplése a Szent Péter-bazilikában

A szertartás elején XVI. Benedek pápa az oltár előtt arcra borult, míg a koncelebráló papok letérdeltek és rövid ideig csendben imádkoztak. Ezután megkezdődött az igeliturgia, amelyen teljes egészében felolvasták az olvasmányokat: az első olvasmány Izaiás próféta könyvéből (52,13-53,12) a „fájdalmak férfijáról" szólt. A válaszos zsoltár után a második olvasmány a Zsidókhoz írt levélből (4,14-16; 5,7-9) Jézusra mint főpapra és áldozatra utal. Ezután olvasták föl Urunk szenvedésének történetét Szent János evangéliumából.

Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónokának homíliája után a hívők egyetemes könyörgései következtek: francia, angol, lengyel, orosz, német, portugál, fülöp-szigeteki, szuahéli, arab és spanyol nyelven. Minden egyes könyörgést a Szentatya fohásza zárt le.

A kereszt előtti hódolat szertartásánál XVI. Benedek pápa az oltárhoz vitt feszületről levette a leplet, majd latin nyelvű, „Íme a Szent Keresztfa" kezdetű énekelt felszólítására a hívek így válaszoltak: „Jöjjetek hát, keresztények..." A Sixtus-kápolna kórusa „Stabat Mater" éneke után a pápa felmutatta a feszületet a híveknek, hogy az emberiség, amelyet képviselnek imádja Krisztust és könyörögjön kegyelméért és irgalmáért.

A nagypénteki szertartás harmadik része a szentáldozás volt: kilencven pap szolgáltatta ki az Eucharisztia szentségét a híveknek.

XVI. Benedek pápa végül azért imádkozott, hogy Isten, aki megújította a világot Krisztus dicsőséges halálával és feltámadásával, őrizze meg bennünk irgalmassága művét. „Uram, áldásod szálljon e gyülekezetre, amely megemlékezett Fiad haláláról abban a reményben, hogy vele együtt föltámad. Add meg számára a megbocsátás, a vigasz kegyelmét és add, hogy növekedjék a hitben és erősítse meg az örök megváltásba vetett bizonyosságát" – fohászkodott a Szentatya, majd a hívek csendben hagyták el a bazilikát.

Raniero Cantalamessa szentbeszédét Dokumentum rovatunkban olvashatják.

VR/Magyar Kurír

Képek: VR, CPP