Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához

A 165 szócikket – mintegy félezer kifejezést – tartalmazó útmutató a maga nemében úttörő és hiánypótló kezdeményezés: olyan bizonytalan helyesírású kifejezések egységes írásmódjához kíván segítséget nyújtani, amelyek gyakran fordulnak elő az egyházi nyelvhasználatban. Egyelőre puszta útmutatóról van szó, amely a szerkesztők tervei szerint egy egyházi szakszótár kiindulópontja lehet.

Az egy évvel ezelőtt, 2005. április 1-jén nyelvészekből, teológusokból és a katolikus sajtó képviselőiből felállított munkacsoport a bizonytalan szavak jegyzékének összeállítása során két fő szempontot tartott szem előtt: „a mai helyesírási szabályoknak megfelelően, ugyanakkor a korábbi ideológiai megtévesztési szándékoktól már megszűrve olyan megállapodásra jutni, amely a szójegyzéket szakszerűvé, ugyanakkor az egyház részéről is elfogadhatóvá teszi” – magyarázta Veres András, a bizottság elnöke. A szójegyzék több esetben – elsősorban a kis és nagy kezdőbetűk, valamint az egybe- és különírás terén – eltér a magyar helyesírás akadémiai szabályaitól, amit az egyházi nyelvhasználat szaknyelvi jellege indokol.

A szójegyzék összeállításakor a leggyakrabban előforduló problémákat tisztázták a szerkesztők. A további kidolgozás érdekében a Püspöki Konferencia pályázati felhívást tett közzé Egyházi szókincs a modern katolikus írásbeliségben címmel, amelyre mind diákok, mind felnőttek jelentkezését várják. A pontos kiírás, amelyet Cs. Nagy Lajos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyelvtudományi Intézetének docense ismertetett, az MKPK honlapján itt olvasható.

Mint azt Farkas Olivér, a füzetet gondozó Szent István Társulat igazgatója elmondta, az Útmutató egyben a kiadó jubileumi kiadványa is, hiszen 1856-ban, 150 évvel ezelőtt jelent meg az ország első nyomdai és kiadói helyesírási szabályzatát.

Magyar Kurír