A vallások Assisiben tartandó találkozója elé

A témával legutóbb már foglalkozott W. Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa egy, a L'Osservetore Romanóban megjelent cikkben. Most ugyancsak a vatikáni napilapban jelent meg egy tanulmány Kurt Koch bíborostól, a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa elnökétől.

Amikor 1986-ban II. János Pál meghirdette az imatalálkozót, a szétesés korszakát éltük, csakhamar következett a kommunizmus bukása – fogalmaz Koch bíboros. Joseph Ratzinger egyik cikkét idézi e korszakról. A külső és belső falak leomlása gyökeresen megváltoztatta Európa arculatát; a Lélek és a vallás igazságának győzelme volt a fordulat: „a Lélek megmutatta erejét; a szabadság trombitájának harsogása erősebb volt a falnál, amely korlátozni akarta.” A hidegháború végét, a berlini fal leomlását – Gorbacsov szerint – siettette II. János Pál energikus fellépése. Az ökumenikus és vallásközi párbeszéd is megváltozott.

Írásában Kurt Koch kiemeli: 1989-ben főleg az ortodox egyházak kerültek az érdeklődés homlokterébe. Ezek az egyházak a hit és az egyháztan szempontjából sokkal közelebb állnak hozzánk, mint a reformáció egyházai. A velük való ökumenikus kapcsolat igen jelentős Európa jövője szempontjából. A meglévő nehézségek ellenére folytatni kell a párbeszédet, amely Európa egyesülését is segíti: a politikai egyesülés csak Kelet és Nyugat keresztényei, vagyis a nyugati és keleti egyház további közeledése révén valósulhat meg. II. János Pál hasonlata szerint Európának két tüdővel kell lélegeznie.

A vallásközi párbeszéddel kapcsolatban tudatosítanunk kell, hogy a nagy elvándorlási mozgalmak eredménye a népek gazdag keveredése – hangsúlyozza a bíboros. Ez azt jelenti, hogy ma már a miénktől különböző vallásokat nem idegenként, hanem szomszédoknak kell látnunk: naponta találkozunk más hívőkkel. Ez különösen az iszlámra érvényes: a muzulmánok jelen vannak Európa több országában, és egyre szaporodnak, míg a helyi lakosok száma csökken. A vallásközi párbeszéd tehát elengedhetetlen napjainkban a társadalmi békés együttélés szempontjából. A vallástalan társadalomban a vallást sokszor úgy tekintette a közvélemény, hogy jelentéktelen tényező, és a társadalmi élet peremére akarták szorítani; ma viszont egyre nyilvánvalóbb a vallások jelentősége a társadalmi béke szempontjából is. Persze az ateista társadalom, amely elzárkózik az isteni előtt, képtelen a vallásokkal folytatandó párbeszédre.

Az őszi, Assisiben tartandó találkozónak számolnia kell ezzel a helyzettel. Főként azzal a ténnyel, hogy a kommunista rendszerek 1989-es bukása után támadt új reménységek meginogtak a későbbi fejlődés folytán: a harmadik évezredet kezdetétől fogva az erőszak megerősödése és a szűnni nem akaró terrorizmus jellemzi. XVI. Benedek ezért kéri az egyházakat, az egyházi közösségeket és más vallások képviselőit, hogy Assisiben közösen tanúskodjanak a világ békéje és az igazságosság mellett. Ez a szemlélet a keresztény ökumenizmus lényegéhez tartozik. Véget kell vetni a keresztények megosztásának, az ellenségeskedésnek, kölcsönösen el kell ismernünk egymást testvéreknek Krisztusban, hogy helyreállítsuk egységünket Krisztusban.

Ez a magatartás, a közös reflexió, párbeszéd és ima nem jelent vallási szinkretizmust. Mindegyik vallás képviselője úgy imádkozik Istenhez, ahogy az saját hitének megfelel. A keresztény hit szerint a béke, amelyre annyira áhítoznak a népek, Istentől jön, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta eredeti üdvösségtervét. Mindannyian a békére hívattunk, és ezt a békét Isten Krisztus által adja, aki azt vére árán szerezte meg (Kol 1, 20.) – szerepel a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa elnöke írásában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(gj)