A vallásszabadság tartalma a pápa béke világnapi üzenetében

Az emberi méltóságból fakad

Az emberi személy sajátossága, hogy képes meghaladni saját anyagi mivoltát és keresni az igazságot: vagyis személyes és társas életét képes Isten felé irányítani. Ami azért fontos, mert Isten fényében értheti csak meg saját identitását, létezésének értelmét és célját. Ezt a sajátosságot szokás másképpen emberi méltóságnak nevezni, ami tehát szükségképpen transzcendens jellegű. A vallásszabadsághoz való jogban ez az emberi sajátosság, a transzcendens emberi méltóság nyilvánul meg.

A vallásszabadság tehát az emberi méltóságban gyökerezik, és annak lehetőséget jelenti, hogy az ember az általa felismert igazságnak megfelelően rendezhesse életét és döntéseit. Általánosan elfogadott definíciója értelmében a vallásszabadság magában foglalja azt a jogot, hogy mindenki, akár egyénileg, akár közösségben, nyilvánosan vagy magánjelleggel, szabadon megvallhassa és kinyilváníthassa vallását vagy hitét a vallásgyakorlás és az istentisztelet cselekményei révén, tanításban és publikációkban. Továbbá, hogy szabadon csatlakozzon egy másik valláshoz, vagy akár egyikhez se csatlakozzon.

A nemzetközi jogrend mindezt jól megfogalmazza, viszonyításként minden állam számára, és annak csupán egyetlen korlátját ismeri el: az igazságosan rendezett közrend legitim igényeit. Vagyis a nemzetközi jog a vallásszabadságnak az élethez és a szabadsághoz való joggal egyenlő státuszt biztosít, s így azt az egyetemes és természetes emberi jogok központi magjához tartozónak ismeri el, amelyeket emberi törvénynek nem szabad tagadnia.

Sőt, erkölcsi értelemben minden társadalmi és jogi norma csakis akkor legitim – figyelmeztet a pápa – ha tiszteletben tartja az emberi méltóság olyan lényegi összetevőit, mint az élethez és a vallásszabadsághoz való jog. S valóban, a vallásszabadság a jogállamiságnak is elengedhetetlen alkotóeleme. Ha az sérül, általában sérül a többi alapvető emberi és szabadságjog is. A vallásszabadság tiszteletben tartása így hát a többi emberi jog tiszteletben tartásának bizonyítéka.

Szükségképpen helye van a közéletben

Amint az ember társas lény, és szabadsága alapvetően kapcsolataiban teljesedik ki, úgy a vallásszabadság is szükségképpen társas dimenzióval bír: az emberek hitüket saját közösségükben és a társadalomban élik meg.

A vallás társas dimenziója indítja a hívőket a közjó együttes erőfeszítéssel történő megvalósítására. Tagadhatatlan ezért a vallási közösségek hozzájárulása a társadalom egészének fejlődéséhez: elég karitatív és kulturális intézményeikre gondolni. Még fontosabb azonban a vallás etikai hozadéka a politikai közélet számára, ami tehát értékes hozzájárulás a közjó előmozdításához.

Ugyanis az igazság és a jó iránti, más szóval az Isten iránti nyitottság az emberek közötti kölcsönös és teljes tisztelet biztosítéka. Miközben a különböző vallásokból is elutasítandó mindaz, ami az emberek (és a nők – teszi hozzá a pápa) méltóságával ellentétes, a hiteles vallásosság elvei és értékei az emberek lelkiismeretét a morális megtérésre, az erények gyakorlására ösztönzik, és arra késztetik, hogy egymáshoz szeretettel és testvérként közelítsenek mint az emberiség egyetlen nagy családjának tagjai.

Ezen belül konkrétan tagadhatatlan a kereszténység hozzájárulása a személyek és a nemzetek identitásának és méltóságának tudatosításához, a demokratikus intézmények kifejlődéséhez, az ember alapvető jogai és kötelességei elismertetéséhez.

Társadalmi szerep és tolerancia

A társadalom az emberi személy kifejeződése, ezért a társadalmi berendezkedésnek szükségképpen el kell ismernie az ember transzcendens dimenzióját is. Sőt, ha a társadalom célja az emberi személy teljes értékű fejlődésének előmozdítása, akkor úgy kell élnie és működnie, hogy elősegítse transzcendens nyitottságának megvalósulását is. Törvényeit és intézményeit ezért nem szabad úgy alakítani, hogy ne vegyenek tudomást polgárai vallásos dimenziójáról, vagy teljesen eltekintsenek attól.

Az államnak a vallási dimenziót nem manipulálnia kell, hanem elismernie és tiszteletben tartania. Nem lehet azt a törvényhozók, vagy a többség kénye-kedvére hagyni – figyelmeztet XVI. Benedek –, mert az igazságosság alapvető követelménye elismerni mindenkinek a maga méltóságát. S az ember méltóságának, mint láttuk, a vallásszabadság alapvető alkotó eleme.

A vallásos dimenzió elismerése a társadalom életében nem jár a nem vallásos emberek diszkriminációjával, hanem ellenkezőleg, erősíti a társadalmi kohéziót, az integrációt és a szolidaritást. A vallás kirekesztése a közéletből jelentős erőforrástól fosztja meg a társadalmat: vallás nélkül nehéz megfelelni az egyetemes etikai elveknek, nehéz az alapvető jogokat és szabadságokat teljesen elismerő és megvalósító nemzeti és nemzetközi jogrendet kialakítani. A vallások, amelyek mind a „jó élet” megvalósítására törekednek, nagy szerepet játszhatnak  a nemzetközi életben is a békés és igazságos együttéléshez alapvetően szükséges morális konszenzus kialakulásában és érvényre jutásában.

A politikának és a diplomáciának oda kellene figyelnie a nagy világvallások erkölcsi és lelki erőforrásaira, hogy felismerje és előmozdítsa az emberi méltósággal szorosan összefüggő egyetemes igazságokat, elveket és értékeket. A gyakorlatban ez XVI. Benedek szerint azt jelenti, hogy a tények objektív és teljes ismeretére alapozva, felelősen kell cselekedni; szakítani kell azokkal a politikai ideológiákkal, amelyek az igazság és az emberi méltóság helyébe lépnek, illetve a béke, a fejlődés és az emberi jogok ürügyén ál-értékeket akarnak előmozdítani; továbbá elő kell segíteni, hogy a pozitív jog a természetjogra épüljön.

Mindez – mutat rá a pápa – szükséges és összhangban van az ember értékének és méltóságnak az ENSZ Alapokmányában lefektetett tiszteletben tartásával. Ilyen értelemben tehát a vallásszabadság biztosítása a béke megteremtésének előfeltétele.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír