Vallomás a papi élet szentségéről

Ismertetése egyben vallomás a papság szentségéről.

Hangsúlyozza, hogy a papság akkor született meg, amikor az Úr az utolsó vacsorán örökül hagyta ránk az Eucharisztiát, és vele együtt, tőle elválaszthatatlanul a szentségi papságot. II. János Pál szavait idézve szól a papságról: „mi, papok az Eucharisztiából születtünk”, a szolgálati papság „az Eucharisztiában gyökerezik, él, munkálkodik  és hoz gyümölcsöt”. „Nem létezik az Eucharisztia  papság nélkül, ahogyan nem létezik papság az Eucharisztia nélkül.” „A fölszentelt szolgálat, melyet soha nem lehet puszta funkciókra redukálni, mert a 'lét' szintjén valósul meg, arra teszi képessé a papot, hogy 'Krisztus személyében' cselekedjék, s a csúcspontját abban a pillanatban éri el, amikor a kenyeret és a bort konszekrálja, megismételve az Utolsó Vacsorából Jézus szavait és mozdulatait.”

A papokon keresztül Krisztus jelen van mai világunkban, köztünk él, feljánlja az Atyának a megváltás áldozatát minden emberért. Továbbra is Boldog II. János Pált idézi, a 2004. évi nagycsütörtöki, áldozópapokhoz intézett leveléből: „E rendkívüli valóság megrendít, és csodálatra indít: mily alázatos leereszkedés, mellyel Isten egyesülni akar az emberrel! Ha az Ige megtestesülését szemlélve megindultan állunk a betlehemi jászol előtt, hová legyünk az oltár előtt, ahol a pap szegény keze által Krisztus megjeleníti az időben a maga áldozatát? Nem tehetünk mást, mint hogy térdre borulunk, és csendben imádjuk a hit legnagyobb misztériumát.”

Llovera hangsúlyozza, hogy a papi lét elválaszthatatlan az Eucharisztiától, ezen keresztül ölt testet, Krisztus áldozatán keresztül, amelyet önként ajánl fel az Atyának az emberek bűneiért, az emberiség és az egész világ megváltásáért. A pappá szentelés szövege is arra utal, hogy a papi élet nem más, mint az Eucharisztia meghosszabbítása. „Gesztusainknak, szavainknak, viselkedésünknek ki kellene fejezniük az Életnek és a Szeretetnek ezt az embereknek szánt ajándékát, amely megújítja Krisztus áldozatát, az emberek iránti szeretetét, akiket ő az övéinek, a barátainak hív” – vallja az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.

A papi szolgálat ez a felajánlás, önmaga odaajándékozása, személyes áldozat, Krisztus tettei és szavai szerint való élet. A lelkipásztori szeretetet, a jó pásztor jelenléte az emberek között szintén az eucharisztikus áldozatból árad szét.

A papi élet középpontjában a mindennapi Eucharisztia áll, ez egyesíti a papi életet és az egész egyház életét. Nem egy a papi élet jellemzői közül, hanem maga a kötelék, amely elsődleges módon fejezi ki a Krisztushoz való tartozást,  ez az értelme magának a papi életnek és a hívekkel való kapcsolatnak is. Ebből kiindulva a papi élet nem lehet más, mint Krisztus élete. Llovera hangsúlyozza, hogy nem szabad megelégedni egy középszerű élettel. Sőt, nem létezhet középszerű papi élet, különösen napjainkban, amikor akkora nagy szükség van arra, hogy a papok felmutassák identitásukat és az őket éltető reménységet. A papnak szentnek kell lennie.

„A papságom Krisztus papsága, ebben részesedem, és ez szent. Bármit teszek, a papság, amelynek részese vagyok, mindig szent… nincs más választásom: szentnek kell lennem. Olyan szentség ez, amelynek különlegesnek kell lennie bennem: a papi szentség. Szentség a végsőkig. Ez kötelez arra, hogy olyan legyek, mint Ő, és van egy különleges vonatkozása is: olyan legyek, mint ő az oltáron, áldozat, pap-ostya” – mondta a szentéletű José María García Lahiguera spanyol érsek.

Llovera szerettel ajánlja a kötetet, amely a papság, a közösségek megújulását szolgálhatja és új lendületet adhat az új evangelizációnak is.

Magyar Kurír

(tzs)