Valóban létezik Európában keresztényellenesség? – második rész

A világ növekvő aggodalommal szemléli a közel- és távol-keleti keresztények helyzetét. Nem tart attól, hogy az EBESZ nyugati kereszténységre irányuló tevékenysége eltereli a figyelmet az üldözött keresztényekről? 

Nem igazán. A lényeg kulturális kérdés. Azt kell megértenünk, mi a vallásszabadság. Közel- és Távol-Keleten a probléma része, hogy e téren félreértések vannak. A vallásszabadságot a vallásgyakorlás szabadságára szűkítik. Ez azonban csupán a történet egyik fele. A vallásszabadság nemcsak a templomi ima szabadságát jelenti, hanem a templomon kívüli tanítás, a könyvkiadás és a tevékeny, hitvalló politizálás szabadságát is. És ha a tanítás hatására valaki megtér, az új megtérőt békén kell hagyni, nem pedig üldözni hitehagyásért vagy káromlásért.

Azt is fontos látnunk – és itt hadd idézzem ismét XVI. Benedek pápát –, hogy a vallásszabadság nem lehet előmozdítója sem a relativizmusnak, sem annak a felfogásnak, hogy minden vallási igazság tudomány előtti, irracionális vagy hamis. Amint a pápa 2011-es béke világnapi üzenetében fogalmaz: „Illúzió csupán, hogy az erkölcsi relativizmusban meglelhetjük a békés együttélés kulcsát – valójában megosztottság ered belőle, és a többi emberi lény méltóságának tagadása.” Keleten sokan azért utasítják el a vallásszabadság nyugati felfogását – vagy próbálják a vallásszabadságot a vallásgyakorlás szabadságára korlátozni –, mert úgy vélik, az csupán álcázás, ürügy, hogy rájuk erőltessék a nyugati relativizmust.  Ugyanez a relativizmus felelős a Bécstől nyugatra élő keresztények perifériára szorításáért és hátrányos megkülönböztetéséért. Mint láthatja, a keleti és a nyugati keresztények diszkriminációja elleni küzdelem ugyanazon a filozófiai érvelésen nyugszik.

Mit tehet az EBESZ az emberi jogok megsértésének visszaszorítása érdekében? Mit tehet szervezete és Ön személyesen a keresztények elleni intoleranciával és diszkriminációval szemben az EBESZ-régióban?

A litván elnökség fontosnak tartja a kultúrát és a nevelést. Elsődleges feladatomnak tekintem, hogy kulturálisan mélyebben, jobban, teljesebben tudatosítsuk a vallásszabadság és a diszkriminációmentesség alapjait. Remélem, hogy ennek érdekében az elnökség irányításával – talán Rómában – nemzetközi kerekasztalt és legalább egy nemzetközi diákrendezvényt szervezhetünk. Az EBESZ bevett gyakorlata az országok látogatása; ez is hasznos lehet a kettős cél, a tudatosság növelése és a konkrét helyzetek javítása érdekében.  

Az Ön hivatalának megnevezése: „az EBESZ képviselője a rasszizmus, az idegengyűlölet és a hátrányos megkülönböztetés, elsősorban a keresztényekkel és más vallásúakkal szembeni diszkrimináció elleni küzdelem terén". Összetartoznak valamiképpen ezek a témák? Mi az oka, hogy az antiszemitizmussal és az iszlámellenességgel foglalkozó munkatársai kizárólag e területeken működnek?  

Úgy tudom, a képviselők feladatkörének meghatározása bonyolult folyamat volt. Fontos megjegyezni, hogy az én megbízatásom nemcsak a vallási intoleranciára, hanem a rasszizmusra és az idegengyűlöletre is kiterjed. Kutatóként roma ügyeket is tanulmányoztam, és értékesnek tartom az EBESZ romaügyi akciótervét. Remélem, sikerül széles körben megismertetnem. A téma vallási kérdésekhez is kapcsolódhat, hiszen a romák sokszor vallási kisebbséghez is tartoznak. A rasszizmus is felüti még a fejét, megbízatásomnak tehát ki kell terjednie például az afrikai származásúak elleni rasszizmus figyelésére is.

Mi a különbség a Bécstől nyugatra, illetve keletre élő keresztények által tapasztalt intolerancia között? Mit jelent ez a földrajzi különbségtétel ma, amikor már nincs vasfüggöny? 

Egyes országokat, amelyekbe kutatóként magam is ellátogattam, nehéz keletinek vagy nyugatinak nevezni. Az EBESZ elnökségét idén betöltő Litvániát, ahol többször jártam, történelmét, oktatási rendszerét és általános életvitelét tekintve jellegzetesen nyugati országnak mondanám. A 2010-es EBESZ-elnök Kazahsztán viszont – ahol nagyon szívesen fogadtak tavaly az Asztanában rendezett emberi jogi  csúcskonferencián – sok tekintetben keleti. Mint említettem, ezen országok némelyikében még folyamatban van a vallásokról szóló törvények megalkotása, és egyes területeken még fejlődésre is nyílhat lehetőség – habár azt is el kell mondani, hogy az EBESZ és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája jóvoltából már eddig is jelentős előrelépések történtek a vallásszabadság és általánosságban az emberi jogok terén. 

Az interjú első részét itt olvashatják.

Forrás: www.intoleranceagainstchristians.eu

Magyar Kurír

(mk)