Vándormisszió Franciaországban

A francia egyház tevékenységén belül a „nomád életforma egyes vonásai” határozott erősödést mutatnak – írja a La Croix. Egyre több helyen látni vándorló karavánokat, melyek célja nemcsak a plébániáktól eltávolodott emberek felkeresése és újrabevonása az egyházi életbe, hanem – a papság éve alkalmából – a papi hivatás népszerűsítése is.

Néhány hónappal ezelőtt az havre-i egyházmegye például egy kisbuszt indított útnak, mely a „hivatások karavánja” nevet viseli. Célja, hogy eloszlassa a papi hivatással kapcsolatos tévhiteket egy olyan egyházmegyében, ahol három éve nem volt papszentelés. A szent cél érdekében a kisbusz végigjárja a piacokat és a községek tereit, hogy „személyzete” beszélgetésbe tudjon elegyedni az emberekkel. Nagy mennyiségű prospektust, plakátot és DVD-t visznek magukkal, melyekből az emberek szabadon válogathatnak. Egy kicsit olyan ez, mint a könyvtárbuszok, amelyek a könyvtáraktól messze eső települések szolgálatát látják el, és házhoz viszik az információt.

A hivatásokért felelős iroda Bayonne-ban is úgy döntött, hogy kilép a négy fal közül, és öt fiatalt jelölt ki, akik járják a vidéket. Feladatuk, hogy feltérképezzék a plébániák életét, és hogy minél több emberhez eljussanak az egyházmegyében. Õk is a papi hivatás iránt igyekeznek felkelteni az érdeklődést, de minden egyéb vallási kérdésről is szívesen beszélgetnek az arra nyitott emberekkel.

Az egyházmegyék szívesen indítanak útnak „tematikus” karavánokat is, melyek a keresztény élet egy-egy aspektusát képviselik, leggyakrabban a szentségek valamelyikét. A virágvasárnapot megelőző héten négy verduni plébánia indított el buszokat, illetve lakóautókat a „megbocsátás karavánja” névvel. Fedélzetükön egy papokból és világiakból álló csoport tagjai látogatták végig az idősotthonokat és a börtönöket, sőt, előfordult, hogy egy-egy bevásárlóközpont parkolójában is megálltak, hogy a megbocsátásról és a gyónásról beszéljenek az embereknek.

„Az egyháznak meg kell tudnia szólítani azokat az embereket is, akik elszigetelődtek” – mondja Michel Hucbourg, a szervezők egyike. Annak ellenére, hogy először „sokan gyanakvással fogadtak bennünket, mert azt hitték, szektások vagyunk, nagyon értékes beszélgetéseket sikerült folytatnunk az emberekkel.” François Maupu verduni érsek, a program védnöke olyan egyház képét vetíti előre, amely „élettel teli és elébe megy a társadalom igényeinek”, amely „úgy tud valami újat nyújtani az embereknek, hogy közben tiszteletben tartja szabadságukat”.

Valójában azonban a vándormisszió jelensége nem számít abszolút újdonságnak Franciaországban. Var megye diakónusa 1998 óta szervez ünnepi vándorprogramokat. Gilles Rebêche célja az volt, hogy összefogja a szolidaritási akciókban részt vevőket, és közös zarándoklatra invitálja őket. A „Remény karavánjának” nevezett menet, mely Ábrahám vagy a napkeleti bölcsek vándorlását hivatott felidézni, az évek során „számos gátat lebontott” a különböző társadalmi rétegek között, és segített kilépni a „berögzült szokások korlátai” közül – mondja a diakónus. Akár Lourdes-ba vagy Rómába zarándokolnak, akár csupán a megye határain belül vándorolnak, a közös gyaloglás mindig nagy tapasztalat arról, mekkora ereje van a személyes találkozásnak. „Találkoznunk kell, hogy megtanuljuk megismerni és a hitben megerősíteni egymást.”

A fiatalok közül is egyre többen kelnek útra, hogy tanúságot tegyenek hitükről. Néhány éve az Anuncio nevű evangelizációs mozgalom minden nyáron spirituális vándorfesztivált szervez. A résztvevők Var megyében gyűlnek össze, innen indulnak 40 fős csoportokban a legnépszerűbb turisztikai helyszínekre – pl.: Cannes, Saint-Tropez, Toulouse, Lyon stb. –, ahol Isten szeretetéről beszélnek a nem vallásos embereknek.

Bayonne püspöke szerint „a vándorló szolgálaté a jövő”. „A papoknak egyre inkább vándorolniuk kell majd közösségről közösségre, mert csak így érhetik el a távolabb élőket, és tölthetik be hivatalukat.”

Magyar Kurír