
Az utolsó előtti nap mottója – a „Vidéki” és a „Lélek” szavak tartalmának körüljárása után – a „Jelenlét” volt. A nap során a külföldi, az országos és az egyházmegyei szintű tapasztalatokról esett szó.
A konferenciát szervező Világi Apostolok Közösségének öt tagja márciusban Ausztriában és Németországban járt, ahol a már sokkal nagyobb múlttal rendelkező egyházi civil szerepvállalást tanulmányozták. Előadásukban a Salzburgot, Münstert és Kölnt érintő útról számoltak be.
Délután a Szatmári Egyházmegye Világiak Apostolkodásáért Irodája és a Szent
András Evangelizációs Iskola mutatkozott be, Lepedus István és Gyuris Gellért beszélt munkájáról.
A konferencia záró Te Deum szentmiséjét Veres András, szombathelyi megyéspüspök mutatta be. A püspök beszélt az egyházmegyéjében zajló jelentős változásokról, melyek során a jövőben komolyan számít a civilek aktív bekapcsolódására is. Fontosságukat így fogalmazta meg: „a világ formálisan egyre kevésbé igényli a munkánkat, a megváltás hirdetését – valójában egyre inkább szükségük van rá, hogy megtalálják az isteni igazságot.” Nem a papok helyett kell dolgozni, hanem mindenkinek a saját hivatását kell beteljesítenie, amire Isten meghívott bennünket. A Szentlélek
mindenkinek segít megérteni, hogy mi is az egyház valódi szükséglete az adott településen – a munkatársaknak csak ezt kell beteljesíteniük. A világi apostolokat is az „apostolok sorsa” kíséri: az emberek elutasítása és a lemondás a saját célokról mind a közösségért hozott áldozatot erősíti – jutalmukat is ennek megfelelően kapják majd meg érte. A valódi elkötelezettséget éppen ez a közösség céljai alá rendelt egyéni törekvések jelzik. Végezetül Isten áldását kérte a választott szolgálatok által minden jelenlévőre, családjaik és közösségeik életére.
A konferencia zárónapján az egyesület közgyűlése zajlott, illetve a jelenlévők együtt gondolkodtak a t
ovábbi – lehetőleg még szorosabb – együttműködés, a közös munka és szakmai érdekképviselet lehetőségeiről. Célul fogalmazták meg az országban és a határontúli magyarlakta területeken dolgozó lelkipásztori munkatársak minél szélesebb körének megszólítását és meghívását, valamint a számtalan területre kiterjedő tapasztalatcsere és a szűkebb régiókat érintő, de gyakoribb találkozások, együttgondolkodások megvalósítását.
Márton Gábor/Magyar Kurír