Veres András: Húsvét Vigíliája

2016. március 26. szombat 18:00

Veres András szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke húsvét vigíliájára szóló elmélkedését olvashatják.

Andrea del Castagno: Feltámadás (1447.)

Krisztusban Kedves Testvérek!

A Húsvét Vigíliájának szokottnál hosszabb liturgiája misztikus magasságokba vezet bennünket, ha rászánjuk az időt, és engedjük, hogy a liturgia imádságai vezessenek bennünket. Különösen a virrasztásnak az első része olyan drámai feszültséget támaszt a sötétség és a világosság jelképeivel, hogy lehetetlen nem a hatása alá kerülni. Az egyes liturgikus elemek: a tűzszentelés, a húsvéti gyertya meggyújtása, a húsvéti örömének, a templomtér teljes kivilágítása, mind-mind alkalmas eszköz arra, hogy megérintsék a szívünket és az értelmünket. Ezek után pedig a szentírási szakaszok elvezetnek bennünket a világ és a saját életünk titkának, a bűn sötétségének, a megváltás szabadító erejének megértésére, és nem kevésbé Isten irgalmas szeretetének megtapasztalására. A világosság és a sötétség kontrasztja közelebb vezet bennünket a megváltás ajándékának felismeréséhez.

A tűzszentelés után, a húsvéti gyertya meggyújtása közben kéri a pap: A dicsőségesen föltámadt Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát! Azért kérjük ezt évről évre ebben a liturgiában is, mert hisszük, hogy Krisztus feltámadása reményt, új életet ad a világnak. A bűntől való szabadulás lehetősége átalakítja az egymáshoz és az élethez való viszonyunkat. Ez egy másfajta remény, mint amit a világ ad az embernek. XVI. Benedek pápa írta a reményről szóló enciklikájában: A keresztény remény nemcsak informatív (tájékoztató), hanem performatív (átformáló) is (SS 2). Átalakítja gondolkodásunkat, érzéseinket, egész életünket. Majd később azt írja: Aki nem ismeri Istent, lehet, hogy sokféle reménye van, de végső soron remény nélkül, a nagy, az egész életet hordozó remény nélkül él. Az embernek igazi, nagy és minden törésen átvezető reménye csak Isten lehet – az az Isten, aki ’mindvégig’, a ’beteljesedésig’ szeretett és szeret (SS 27). Ez a remény mindent átitat a szeretet erejével.

Krisztus feltámadásában felragyog számunkra Isten irgalmassága. Nem pusztán vágy, hanem valósággá válik a bűntől való szabadulás lehetősége. Új erőt érzünk magunkban, lelkesedés támad bennünk az újrakezdéshez. Újra hiszünk a dolgok, a helyzetek, a személyek megváltozásának és megváltoztathatóságának a lehetőségében. Mert Krisztus lesz a mi erőforrásunk. Rájövünk, hogy Krisztus semmivel sem pótolható. Ő az egyetlen megváltó, a világ üdvözítője.

Majd a meggyújtott húsvéti gyertyával vonul be a pap a templomba, s háromszor bele kiáltja a sötétségbe: Krisztus világossága! Erre a jelenlévők örömmel felelik: Istennek legyen hála! Mennyi drámaiság, feszült várakozás és beteljesült öröm sugárzik ezekből a szavakból! Megköszönjük Istennek a Krisztus világosságából való részesedést. Ekkor a liturgiában résztvevők is meggyújtják a saját gyertyáikat, ezzel is kifejezve, hogy mindnyájan Krisztus halálából és feltámadásából támadunk új életre. Keresztségünkre kell itt emlékeznünk! A gyermekkereszteléskor a keresztelő pap átadja a szülőknek, ill. a keresztszülőknek a meggyújtott gyertyát, mondván: Vegyétek Krisztus világosságát! Rátok van bízva a világosság: a hit és a kegyelem fénye, amelyet ez a gyertyaláng jelképez.

Mindnyájunk feladata tehát őrizni a ránk bízott fényt, Krisztus világosságát, a keresztény hitet. Egyrészt saját hitünk védelme és erősítése a feladatunk, de mások hitéért is felelősek vagyunk. Vagy a természet rendje (szülők, házastársak, testvérek) szerint, vagy a természetfeletti kegyelem rendjében (kereszt- és bérmaszülők). Lássuk be alázattal azt is, hogy mások segítségére is szükségünk van, amikor pislákolni kezd, amikor veszít erejéből hitünk fénye. Az Egyház mint közösség őrzi a nagy húsvéti gyertya fényét (a hit igazságainak letéteményese és őrzője), amelyről újra meggyújthatjuk saját hitünk kis gyertyalángját. A húsvéti gyertya fénye ott ragyog minden katolikus templomban, hogy tájékozódni tudjunk, amikor minden sötétnek, kilátástalannak látszik. Szent-Gály Kata írja: A húsvéti gyertya fénye nem nagy, de elég erős ahhoz, hogy teljesen sötét már soha többé ne legyen a földön. Eligazító fény ez az áthatolhatatlannak tűnő sötétségben.

De jó lenne minden emberrel megosztani e húsvéti gyertya fényét!

A hívő nép örömmel ad hálát a hitért, a krisztusi feltámadás fényéért. S ha örülünk, akkor énekelünk is. A pap a hívők nevében is énekszóval ad hálát Istennek a Húsvéti öröménekben: E szentséges éjszaka száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket: a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi.

Végül e drámai liturgikus ünneplés közepette, amikor eljutunk a feltámadás öröménekének csúcspontjára, alázatos imádsággal fordulunk Istenhez: Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát! Isten segítségét kérjük, mert tudjuk, hogy milyen enyhe fuvallat is képes kioltani hitünk fényét. S bizony, ma sok ilyen fuvallat támad a legváratlanabb pillanatokban. Sokszor egyedül maradunk hitünk lángjának óvásában, nincsenek körülöttünk segítők. Máskor talán mi tesszük ki meggondolatlanul hitünk mécsesét a tomboló viharba, s nem keressük az Egyház védelmező, támogató segítségét. Ilyenkor különösen rászorulunk Isten óvó, megerősítő szeretetére.

Ez az ünnep segítsen el minden hívőt a bűntől való felszabadulás örömére, a feltámadásba vetett hitének megerősödésére, és a krisztusi remény fényének felragyogására!

Áldott húsvéti ünnepet kívánok!

Ámen!

Veres András/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-repulon-ormeny-utjarol-hazafele
Ferenc pápa sajtótájékoztatója a repülőn örményországi útjáról hazafelé

Június 26-án este a repülőgépen, amelyen Jerevánból hazatért Rómába, szokásához híven ismét elbeszélgetett az újságírókkal.

08:55
maria-maraton-amikor-csak-szived-visz-elore
Mária Maraton: Amikor csak a szíved visz előre

A Mariazellt és Csíksomlyót összekötő Mária Maraton kerékpárosai és futói 23 napra tervezett 1300 kilométeres útjuk 10. napján haladták át Budapesten. Erdő Péter bíboros áldásával indultak tovább céljuk felé, aki azért imádkozott, hogy teljesüljenek a maratonista zarándokok felajánlott kérései.

2016. június 27. hétfő