Mindenszentek ünnepén Veres András mutatott be szentmisét a győri székesegyházban

Az előttünk járó olyan embereket ünnepeljük mindenszentek napján, akik életében az életszentség láthatóvá vált. Emlékezünk azokra is, akik nem lettek kanonizálva, azaz szentté vagy boldoggá avatva, de életükben Isten kegyelmi ajándékait jól használták fel, és legalább a környezetük számára ismertté vált, hogy szentül éltek, ezzel is példát mutatva gyermekeiknek, családtagjaiknak – mondta a szentmise bevezetőjében Veres András megyéspüspök, aki a szentmisét az egész Egyházért, de különösen is a jelenlévőkért ajánlotta fel.

Mindenszentek napja egy igazi családi ünnep, hiszen – az apostol szavaival élve – a már előttünk eltávozott Krisztus-hívők és a ma élő Krisztus-hívők egy családhoz tartozunk

– kezdte szentbeszédét a főpásztor. – Érdemes úgy megülni ezt az ünnepet – mutatott rá –, hogy minél több kegyelmi adományt nyerjünk a szentek által, hiszen ők közbenjáróink Istennél. Az Egyház róluk már kijelentette, hogy eljutottak az üdvösség állapotára. Megköszönjük nekik az életükkel adott példát, azt, hogy Isten kegyelmét engedték saját emberi természetükön keresztül úgy megnyilvánulni, hogy abból valami különleges alakulhatott ki.

Az evangéliumban a nyolc boldogságról szóló szakasz hangzott el. Legalább egy ezen boldogságállítások közül az ő életükben láthatóvá vált. Olyan területeken keresték a boldogságot, ahol a mai ember ritkán keresi: a szegénység, a szelídség, az irgalmasság, a jóság, a türelem erényeiben.

Vagy gonoszságból vagy tudatlanságból sokakban tévesen jelenik meg a keresztény tanítás. A marxizmus azért tartotta a népek ópiumának a vallást, mert szerintük a hit valamilyen eljövendő boldogsággal kecsegteti a hívőket, ám itt a földi életben birka módjára viseljenek el minden nehézséget. De figyeljük meg, mit mond valójában Jézus!

Nem jövő időben beszél, hogy boldogok lesznek a szegények vagy a szelídek, hanem jelen időben fogalmaz, azaz most boldogok.

Jézus már itt, a földi életben is boldognak mondta azokat, akik a nyolc boldogságban felsorolt erények szerint élnek, mert csak a türelmes, kitartó, hűséges szeretettel lehet a világot jobbá tenni.

A szentek sem voltak tökéletesek az élet minden területén, ők is bukdácsoltak, küzdöttek a megkísértettséggel, mint mi. Ám egy dolog sajátosan jellemezte őket: törekedtek a bűntelen életre, a megtérésre és az újbóli elköteleződésre. Nem az emberi erőfeszítés tette őket boldoggá, szentté, hanem az isteni kegyelem. Meg kell tanulni, hogy minden emberi gyarlóságunk, bűneink ellenére Isten kegyelme belőlünk is akar és tud szentet formálni, ha mi magunk is készségesek vagyunk erre. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy mi már csak ilyenek vagyunk. Meg kell térni, újra kell kezdeni a jobb, a nemesebb iránti elköteleződést. Isten erejére van szükségünk ahhoz, hogy az életünkben megjelenő rosszat le tudjuk győzni.

A szentek élete egy tükröt állít elénk, hogy az ő életükben felismerhessük saját életünk egy-egy vonását. Loyolai Szent Ignác megtérése előtt a betegágyán a szentek életrajzát olvasta. Elbűvölték a szentek életének eseményei, feltette magában a kérdést: miért ne tudná ezt ő is így tenni. És döntött. A szentekhez hasonlóan akart élni, és az Egyház egyik legnagyobb szentje lett.

Élő lelkiismeret minden szent élete ebben az értékvesztett világban.

Az általuk megélt értékekhez kell nekünk is igazodnunk, akkor tudjuk istengyermeki életünket hitelesen élni.

Minden emberben ott van a szebb, a boldogabb élet utáni vágy, mert az életszentség nem más, mint a boldogság, a szeretet utáni vágy. Lássuk be, a hitetlen ember is szent akar lenni, amikor a jót akarja tenni. Képes is erre, hiszen Isten kegyelme mindenkiben működik, aki utat enged neki.

Isten minden embert üdvözíteni akar, de mindenki csak Jézus Krisztus, az egyetlen üdvözítő által üdvözülhet. A Krisztusban nem hívők vagy a Krisztust nem ismerők is eljuthatnak az örök boldogságba, ha követik a lelkiismeretükben megjelenő isteni hívást, és aszerint cselekszenek. Isten mindenkit bőségesen elhalmoz kegyelmi ajándékaival. Ha együttműködünk velük, eljutunk az üdvösségre.

Az üdvözültek számával kapcsolatban Jézus nem enged semmilyen spekulációt. A szentmise olvasmányában ezt hallhattuk: „akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni” (Jel 7,9). Viszont figyelembe kell vennünk, hogy „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” (Mt 22,14). Lesznek, tehát, akik nem jutnak el az üdvösségre. Azok, akik megátalkodottak bűneikben. Akik készek megtérni, megújulni, a jobbat keresni, azok Isten irgalma által egészen biztosan eljutnak az üdvösségre. Csak Isten tudja mikor, hogyan és hányan üdvözülnek, de legyen ott mindnyájunk tudatában a zsidókhoz írt levél szerzőjének gondolata:

mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát” (Zsid 12,1).

Imádkozzunk azért a mai ünnepen, hogy mi és szeretteink is vállaljuk tudatosan és örömmel – Isten segítségében bízva –, hogy megfussuk az előttünk lévő pályát – zárta szentbeszédét a megyéspüspök.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír