Veres András: A szeretetszolgálat az Egyház létmegnyilvánulása

Sokan a szociális szolgálatban látják az Egyház lényegi feladatát, holott elsőrendű hivatása, hogy evangelizáló közösség legyen – mutatott rá a fogalomtisztázás szándékával tartott bevezető előadásában Veres András püspök. Ugyanakkor hitből fakadó tett a szeretetszolgálat, így a Karitász az Egyház létmegnyilvánulása.

A közös gondolkodás megteremtéséhez szükséges, hogy tisztázzuk az alapfogalmakat – mondta Veres András, a MKPK Caritas in Veritate bizottságának elnöke. Értelmezve az igazságosság, a társadalmi igazságosság, a keresztény emberkép fogalmait, mutatta meg, hogy a Biblia kiemelt témaként foglalkozik az igazságosság kérdésével. „Ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába” – tanít Jézus, és ezzel felborítja az adok–kapok kényelmes egyensúlyát.

Az önzést a szeretet képes legyőzni, melyben a krisztusi hit ajándékával növekedve leszünk képesek az önzetlenségre. Ez a szeretet nem fordul szembe az általános értelemben vett igazságossággal, de felülmúlja. Az ember szolgálata a szeretet által válik kereszténnyé. A hitből fakadó szeretet képesíti az embert, hogy felülemelkedjen a jogi szemléleten, és ne csak azt adja, ami jár, hanem többet, és nemcsak egyesek felé, hanem minden ember felé fordulva. Erre a keresztény embert nem a törvény kényszeríti, hanem Krisztus szeretetét megtapasztalva, szabadon és tevékenyen vesz részt a szolgálatban.

A történelem során a társadalmi felelősség vezette az Egyházat arra, hogy létrehozzon intézményeket, melyek az egyenlőtlenségekkel igyekeznek megbirkózni. Bár a földi életben nem juthatunk el a teljes igazságosságra, de nem mondhatunk le a tökéletesebb megvalósítás céljáról, és ez fáradhatatlan keresésre ösztönöz az eszközök után. Bár nem tudunk felmutatni olyan gyakorlatot, ahol igazán megvalósulna a szociális igazságosság, ez keresztény alapokon sem sikerült, a hitből fakadó élet gyengesége folytán. Szeretetszolgálatunk folyamatos segíteni akarása nagyon fontos, de ne a szakadozó szociális háló foltozgatása legyen a célunk, hanem szeretet civilizációjának építése. Sokszor elfogja az embert a reményvesztés, megalkuvás kísértése, de Isten szeretetét megtapasztalva, képessé és késsze válik arra, hogy szabadon és tevékenyen részt vegyen a szolgálatban.

Egyikünk sem választhat, hol, milyen adottságokkal, milyen körülmények között szülessen. Bármikor élünk, vannak akik többet kaptak, és vannak akik eleve hátrányos helyzetből indulnak. Egyetlen ember választott, Jézus, aki a betlehemi hajléktalanságban született. Önként vállalta, és ezzel jelzi, mit vár el tőlünk. Jézus így szeretett bennünket, megérint ez a szeretet, és indít – mondta Beer Miklós püspök az önzetlen önkéntesség hitből fakadó krisztusi szabadságáról gondolkodva.

Az adottság nem előjog, azért kaptuk, hogy talentumként az Isten osztó szeretetével gazdálkodjunk. Ehhez a krisztusi szabadsághoz akar hozzásegíteni minket az enciklikák világa, és Ferenc pápa is ezt a szabadságot állítja elénk példaként névválasztásában, Assisi Szent Ferenc alakját megidézve.

Nógrád a mélyszegénység napi élménye. Munkanélküliség, a foglalkoztatás teljes esélytelensége. Azok élete, akik egy ilyen hátrányos helyzetben születnek, a felkapaszkodásért folytatott küzdelem. Saját erejükből nem fognak tudni felzárkózni, és nem tudják behozni a sok éves hátrányukat – mondta a püspök. Mi, akik többet kaptunk, szembesülünk adottságainkkal? Keressük közösségeinkben, hogyan tudunk segíteni? Egyértelmű, hogy súlyos kihívások állnak a társadalmak előtt, és nekünk ki kell egészítenünk azt, amit például a kormányunk tesz. A társadalmi felelősségünkről gondolkodva az irányt szerettem volna megrajzolni, hogy végre megmozduljunk, megtaláljuk, a segítés útját.

Találhatunk válaszokat, melyek a keresztény társadalmi tanítás alapján fogalmazhatók meg, és a közgazdaságtan is igazolja létjogosultságukat – derült ki Baritz Laura OP előadásából.

Ha a gondolkodás megváltozik, a rá épülő struktúra is megváltozik, ezért a gondolkodásra kell koncentrálni, akkor is, ha a modern szociológia a struktúrák megváltoztatásában hisz, és azok hatása valóban óriási és elhanyagolhatatlan – hangsúlyozta a kiindulási tételt; majd rámutatott: szemben a mainstream közgazdaságtan-felfogásával emberközpontú gazdaságban kell gondolkodnunk. E szerint a gazdaság középpontja az ember, aki kapcsolataiban él. Ha számára „én és az” létezik, ha a saját haszna maximalizálása a cél, akkor csak saját érdekei felé néz. Ezzel szemben, Martin Buber szellemében az „én és te” reláció a helyes út. Ha az emberi méltóságot, egymás tiszteletét egy szinten kezeljük, strukturált közösség jön létre.

Tudjuk: a gazdasági folyamatokat az emberi önérdek vezeti. Ez szubjektív önérdek, a saját hasznom érvényesítése – ezt vallja a főáram. A keresztény felfogás objektív önérdekről beszél. Számára létezik egy rendszer, melynek sarokpontja Isten, irányadói a tőle kapott normák. Ezek strukturálják őt magát, és mutatják meg, mi a valódi önérdeke. Jólétét azonban nem a maximalizált haszon, hanem a kiteljesedés adhatja meg, ahogy azt az értékek hierarchiája alapján is láthatjuk. Továbbá, valódi szükségleteiben benne van a másik ember jólléte. Érdekem, hogy jót tegyek a másiknak – fogalmazza meg. Így nem öldöklő versenyű piacgazdaság jön létre, mikor győztes áll szemben vesztessel, hanem nyer-nyer helyzet alakul ki. A kiteljesedés pedig az erények által valósulhat meg. Minél tökéletesebben török a cél felé, minél inkább követem az erények útját, annál feljebb lépek a kiteljesedésben.

Summa moralis: a szándék határozza meg a milyenséget. A jó célra, jó szándékkal használt profit az üdvösséget segíti. Fontosak ebben az összefüggésben a motivációk, vagyis a ma nyelvén megfogalmazott szabadság. Van külső – a pénz, a haszon, és belső az emberi kapcsolat, kiteljesedésért hozott tett. A kiteljesedés vágyát nem az ösztön határozza meg, hanem a szabadság. 

Ezek alapján felhúzhatunk egy gazdasági rendszert, melyben a javak, a profit az eszközök szintjén segíti a kiemelkedő javak, az értékek megvalósulását. A személyiségvonások, motivációk és a külső környezet közötti összefüggést is kérdésként megfogalmazó vizsgálat igazolja a kiinduló tételt, miszerint az arisztotelészi értelemben vett boldogság összefügg jósággal és belső motivációval. Az emberben alapvető a jóra, a szabadágra való irányultság, hajlama van a jóra, amihez vissza tud térni.

Héjj Tibor Kereszténység és vállalkozás címmel azt mutatta meg, mit hozhat létre vállalkozásunk, ha a viszonyulásunk a másik emberhez eltér az általánostól. Jézus azt tanítja: emelkedjünk felül ösztöneinken, és forduljunk a másik felé. Ezt kell behozni a gazdaság, a piac világába. Ha azt vallom, vagyok én és minden más eszköz, a személyek is, ez a felfogás fog tükröződni döntéseimben. A gazdaság a hatékonyság, számok, GDP fogalmakkal működik, olyan, mint szeretet, boldogság idegen tőle. Az érdek, pozicionális értékek, kiterjesztett ego megnyilvánulásainak vagyunk tanúi. A kapcsolatokban létező ember azonban azt vallja: mi személyek együtt hozunk létre valamit, és így felébred a felelősség. Vallja: léteznek a kapcsolati javak, mely szerint én csak akkor vagyok, ha vagytok ti. Együtt érünk valamit.

A felelős vállalkozás szemben az egy dimenziós gondolkodással – csak a profit növelése – holisztikus értékmátrixban működik, mely 21 féle célnak kíván megfelelni, és az érvényesítésében a vállalkozás teljes érintetti körét tiszteletben kívánja tartani. Az érintettek köre a tulajdonos, dolgozó, vevő, szállítón át kiterjed a jövő generáció, a társadalom, a rászoruló szintjéig.

Ha ilyen vállaltok lennénk körülöttünk, ha az adás kultúrája terjedne, más lenne a világ. A felelős cég modellje nem csak keresztény oldalon fogalmazódik meg. Vissza kell vezetnünk gondolkodásunkat a közjóhoz, mert a piac nem képes betölteni gazdasági szerepét a kölcsönös bizalom, megbecsülés, becsület, szolidaritás nélkül. Reményt ad, utalt Héjj Tibor a közelmúlt egyik felmérésére, hogy az y generáció a választás és a munkahelyi célok között kiemelten fontosnak tartja a társadalmi fejlődést.

Csaba László közgazdász tíz pontban foglalta össze, milyen ismérvekkel írható le a szociális piacgazdaság. A szociális piacgazdaság modelljét olyan elméleti és normarendszerként mutatta be, aminek alapját a keresztény gazdasági tanítás képezi, azt konkretizálva, lebontva. A gazdaság humanizálása, a gazdaság mint eszköz, az egyén, a család, a közösség értékeinek megjelenése, működésének lehetővé tétele kerül előtérbe, ahol az állam a közjónak van alávetve. Olyan összhangot kell teremteni a gazdaság egyes szereplői között, ami nem az önzés kultúrájára van felépítve, hanem esélyt ad az egyes szereplőknek kibontakozni, a kevésbé fejlettnek kiemelkedni.

A konferencia délutáni második részében előadást tartott Dúl Géza, a Váci Egyházmegye cigánypasztorációs felelőse, valamint Takács Gábor A személyek és a dolgok rendje címmel. Frivaldszky János  A jó kormányzás és a szubszidiaritás helyes értelme a neoliberális/neokonzervatív korszak után címmel beszélt, Kiss Ulrich SJ pedig a vállalkozók felelőségéről elemezte.

Üzenetünk van – fogalmaz címében a konferencia. Ezzel a többes számmal szólít meg mindenkit. Minden kereszténynek feladata, felelőssége, hogy a piac látható kezeként maga is azok közé álljon, akik elhozzák a közjót – zárta a konferenciát Tóth Gergely közgazdász, a tanácskozás moderátora.

Magyar Kurír

(té)