Vérontás a Közel-Keleten: határozott stratégiára lenne szükség a keresztények védelmében

Néhányat teljesen leromboltak, felégettek, másokat megrongáltak. A kopt keresztények tulajdonában álló egyéb épületek közül kétszáztizenkettőt ért támadás (lakás, üzlet, szálloda). A szervezet figyelmeztet arra, hogy a Muzulmán Testvériség nem csupán az országban uralkodó zűrzavar miatt jött létre, és céljai között szerepel a Közel-Kelet megtisztítása a keresztényektől.

Andrea Riccardi olasz egyháztörténész az olasz Unità napilapnak nyilatkozott a közel-keleti helyzetről. Kifejezte azon meggyőződését, hogy a Muzulmán Testvériség egyelőre ugyan valóban nagyon távol áll a demokráciától, de a letartóztatások, a fegyveres támadások csak azt eredményezik, hogy még jobban radikalizálódnak. A fegyveres erők egy nagyon súlyos helyzetben avatkoztak be, de nem valószínű, hogy képesek megváltoztatni a választók véleményét. A Muzulmán Tetsvériség képtelen volt másokkal, a laikus kisebbségekkel, a fundemantalista ideológiában nem osztozó muzulmánokkal, a koptokkal együtt kormányozni. Riccardi határozottan kijelenti: egy vallásos párt nem kormányozhat egyedül, mert akkor a totalitarizmus felé hajlik el. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a testvériséghez tartozó Badie, csakúgy mint Murszi letartóztatása nem segíti elő a kiengesztelődést. Különösen nyugtalanító, hogy a Nobel-békedíjas el-Baradei lemondott a hatalomról. A kihullott vér megosztottságot teremt az egyiptomi társadalomban.

Az egyháztörténész nagyon nagy bajnak tartja, hogy az európai országok nem rendelkeznek semmiféle tervvel, az Egyesült Államoknak sincs egységes stratégiája. A keresztény világnak azzal kellene most foglalkoznia, hogyan segíthetné hatékonyabban a közel-keleti keresztényeket. A koptok és a szíriai keresztények is egy irányban gondolkoznak: erős hatalmat szeretnének, amely véget vet a bizonytalanságnak. Szíriában már kezdetben is az erőszakmentes ellenzéket kellett volna támogatni, hogy ne ragadja el az országot az erőszak örvénye.

Andrea Riccardi megmagyarázza: kétféle szembenállásról van szó. A síiták és szunniták szembenállása megosztja az arab világot, különösen Szíriát, Irakot, Libanont. Ugyanakkor a szunnita világon belül is megosztottság van – ez ölt testet Egyiptomban. És ott van a keresztények kérdése: sokan elmenekülnek, mert nem érzik biztonságban magukat. Riccardi véleménye szerint a Katolikus Egyháznak és más nagy egyházaknak (orosz és konstantinápolyi patriarchátus) oda kellene figyelniük erre, és át kellene gondolniuk, mit tehetnek a közel-keleti keresztényekért, éppen úgy, ahogyan a Szentszék annak idején kidolgozta a kelet-európai kommunista országokban üldözött keresztények kapcsán a maga keleti politikáját (Ostpolitik). A helyzet persze nagyban különbözik, de egy ilyen mértékű elmélyülésre lenne szükség. 

Nem szabad belenyugodnunk abba a gondolatba, hogy az iszlám és a demokráció nem fér össze: meg kell találnunk azokat az utakat, amelyek elősegítik a demokrácia, a biztonság, a béke uralmát. Ebben pedig nagy szerepe van a vallásoknak – hangsúlyozta.

Magyar Kurír

(tzs)