Csodás gyógyulás VI. Pál közbenjárására

A csodás gyógyulást, amely a Patrizio Polisca professzor vezette orvosi bizottság véleménye szerint szakmai szempontból megmagyarázhatatlan, ezt követően megvizsgálták a dikasztérium bíborosai és püspökei, mielőtt végső jóváhagyásra Ferenc pápa elé került volna az ügy.

Az ügy posztulátora, Antonio Marrazzo a több lehetséges csoda közül egy olyan gyógyulást választott, amelyre nem volt orvosi magyarázat. VI. Pál hősies erényeit már XVI. Benedek pápa elismerte 2012. december 20-án; ettől fogva csupán egy bizonyítható csodára volt szükség, hogy Isten tiszteletreméltó szolgáját boldoggá lehessen avatni.

A kiválasztott csoda az 1990-es években történt Kaliforniában: az orvosok súlyos magzati rendellenességet állapítottak meg egy kismamánál, és úgy ítélték meg, hogy a gyermek valószínűleg komoly agykárosodással születik. Azt javasolták az édesanyának, vetesse el a gyermeket. Az asszony ennek ellenére úgy döntött, hogy megtartja a magzatot, és VI. Pál közbenjárását kérte – azét a pápáét, aki a Humanae Vitae enciklikát írta 1968-ban. Mindezt annak ellenére tette, hogy teljesen egyöntetűen azt mondták neki: a gyermek súlyos testi és értelmi fogyatékossággal születik majd.

A gyermek egészségesen született. Az orvosok megvárták, hogy minden probléma nélkül túljusson a kamaszkoron, és csak akkor merték kijelenteni, hogy valóban meggyógyult. VI. Pál szentté avatási ügyének posztulátora úgy fogalmazott: ez a csoda, amely a pápa közbenjárásának volt köszönhető, tökéletes összhangban áll VI. Pál tanításaival és a Humanae vitae enciklikában leírtakkal: az élet védelmével és „a család védelmével, hiszen a dokumentum a házastársi szeretetről is szól, nem csak a magzati élet védelméről. Ez a gyógyulás összhangban van Montini pápa tanításaival.”

Magyar Kurír
(vn)