Ez az énekléssel mondott imádkozásban töltött egy és negyed óra egy pillantnak tűnt. Az első részben a templom sötétjét csak az égő gyertyák és mécsesek imbolygó fénye világította meg, kizárva mindent, ami nem fontos. Csak a dallam és a szöveg, így együtt az ima.
Amikor kigyulladtak a fények, a karácsonyi ünnepkör énekeinek könnyedségében a jelenlévők megtapasztalták a Szent Efrém férfikar sokoldalúságát. Amikor pedig az énekesek kivonultak – a Most bocsásd el Uram, szolgádat éneklése közben –, senkinek nem hiányzott a taps. Mindenki megértette: itt nagyobb dologról volt szó, mint ami tapssal kifejezhető.
Hajdúdorogi Egyházmegye/Magyar Kurír
(mk)