„A világ dolgaiba merülve váltok szentté” – az önkéntes hivatás tapasztalatai

A Fokoláre Mozgalom önkénteseinek világtalálkozójára 92 országból érkeztek a résztvevők, több mint tízezren, hogy megerősítsék egymást hivatásukban és felelevenítsék az önkéntesség történetét a mozgalomban. A gyökerekhez tértek vissza, hiszen ennek a hivatásnak a megszületése Budapesthez, az 1956-os forradalomhoz kötődik. Amikor az orosz csapatok bevonultak a városba és vérbe fojtották a forradalmat, XII. Pius pápa drámai felhívással fordult a világ népeihez. Erre reagálva fordult Chiara Lubich a mozgalom tagjaihoz, és biztatta őket, hogy legyenek közöttük olyanok, akik önként, Isten iránti szeretetből szentelik magukat Isten és embertársaik szolgálatára.

Hamarosan megszületett az önkéntesek ága, és rövid időn belül elterjedt a világban. Ma közel 24 000 önkéntes él Európában, legtöbben Olaszországban, de megtalálhatók mindegyik kontinensen, különösen nagy számban Dél-Amerikában Brazíliában és Argentínában.

A délelőtti program folyamán a hivatás történetét idézték fel a résztvevők korabeli levelek, visszaemlékezések segítségével. Videofelvételről megszólaltak azok az első önkéntesek, akiknek tapasztalatai kiérlelték a mozgalmon belül ennek a világi hivatásnak az igazi tartalmát. „Arra kaptunk meghívást, hogy láthatóvá tegyük a keresztény közösséget, biztosítsuk Jézus jelenlétét ott, ahol vagyunk. Tesszük ezt az irgalmasság cselekedeteivel, vagyis a mások felé irányuló szeretettel és a köztünk megélt szeretettel. Istent hordozni, elvinni őt mindenhová azt jelenti, hogy átalakítjuk a parlamentet, a kórházakat, az iskolákat, a hivatalokat kolostorokká, szent helyekké, ahol munkákat végezzük mindennap a mi különleges misénket” – hangzottak Domenico Mangano szavai, aki az olasz közéletben tevékenykedett pár évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig.

A résztvevők meghallgatták Chiara Lubichnak, a Fokoláre Mozgalom alapítójának üzenetét, amelyet a találkozó résztvevői számára küldött. Chiara ebben megerősítette, hogy bár 50 év alatt sok minden megváltozott a világban, az egykori cél, hogy egy olyan sereg jöjjön létre, akiket a kölcsönös szeretet köt össze, mind a mai napig aktuális maradt. Az önkéntes hivatás lényegéről szólva ezt mondta: „Ti pontosan a világ dolgaiba merülve váltok szentté…. Nemcsak Isten teremtő munkáját folytatjátok, hanem a dolgok megváltását is.” „Az önkénteseknek ma is az első keresztények mintájára kell élni a világban” – hangsúlyozta. „Ugyanis a XXI. század emberének is hiteles tanúságtevőkre van szüksége, hogy felépíthesse az új emberiséget a társadalom különböző területein.”

A délutáni programban az önkéntes hivatás jellemzőivel ismerkedtek a résztvevők néhány tapasztalon keresztül, amelyek mindegyike arról szólt, hogy döntésünknek Isten mellett és a hivatás mellett mindig radikálisnak kell lennie. Daisy és Samir Najm a háború pusztította Libanonból érkezett, részvételük a bejrúti repülőtér lezárása miatt csak az utolsó pillanatban vált biztossá. Rövid egyesült államokbeli tartózkodást követően azért tértek haza, hogy osztozzanak honfitársaik helyzetében. Megértették, hogy boldogságuk nem a külső körülményektől, az országtól, a származástól, az anyagi lehetőségektől függ, hanem inkább az Istennel és felebarátaikkal való kapcsolatoktól. A legutóbbi háborúban úgy érezték, hogy a felebarát iránti szeretetről leginkább azzal tehetnek tanúságot, hogy befogadják a bombázások elől menekülő embereket, akiknek a többsége muzulmán.

A találkozóra érkező két milánói fiatalra – akik többek között azért jöttek, hogy jobban megismerjék az önkéntes hivatás mibenlétét – az olasz Chiara Menestrina tapasztalata volt a legnagyobb hatással, aki fiatalon súlyos betegség következtében kerekesszékbe került. Naplójának sorait hívta segítségül, hogy bemutassa azt az utat, amelyen a fizikai és lelki megpróbáltatások újabb és újabb alkalommal Isten elé állították, azt kérve tőle, hogy teljes ráhagyatkozással fogadja el állapotát.

A délután második felében az Isten önkénteseként megélhető szabadságról szóltak a tapasztalatok. A vallásilag és politikailag erősen megosztott Észak-Írországból érkező házaspár, Mary és Gerry Burns sokat tett egy helyi civil kezdeményezésen keresztül a protestáns és katolikus közösség együttműködéséért, közeledésért. Néha nehéz, sőt életveszélyes helyzetekben dolgoztak. Nem volt könnyű elfogadni számukra, amikor több éves előkészület és munka után, az átadás előtt ismeretlenek felgyújtották a közösség új irodáját, és a katolikus iskolában merényletet követtek el, megakadályozva, hogy egy lépést tegyenek a megosztottság felszámolásáért. Ezekben a pillanatokban csak az evangélium üzenetébe kapaszkodva tudtak bízni a békében, és vállalni érte a személyes áldozatot is.

A kábítószer-ellenes ügyeken dolgozó korábbi főügyésznő, Deicy Lopez Kolumbiából érkezett és osztotta meg az Aréna közel tízezres közönségével történetét arról, hogyan veszítette el állását, mert nem volt hajlandó engedni a korrupciónak. Helyzete elfogadása nagy alázatot és belső szabadságot kívánt meg tőle. Nem sokkal később nemzetközi szinten tartottak igényt szakmai tapasztalatára és volt kollégái továbbképzését bízták rá. Azoknak is meg tudott bocsátani, akik korábban nehézségbe sodorták családját vagy gúnyolták őket.

A tapasztalatok elhangzása után a nap szentmisével zárult, amellyel párhuzamosan egy-egy különteremben az anglikán és evangélikus résztvevők istentiszteleten vehettek részt.

Haáz Andrea/Magyar Kurír

Képek: Sudár Balázs