A világegyetem nem az őskáosz eredménye - a Szentatya beszéde a tudomány képviselőihez

XVI. Benedek pápa november 8-án, csütörtökön délben fogadta a Pápai Tudományos Akadémia 60 tagját, akik november 5-e és 7-e között tartották plenáris ülésüket a Vatikánban. A következő témáról folytattak megbeszélést: Komplexitás és analógia a tudományban: elméleti, módszertani és ismeretelméleti aspektusok.

A nemzetközi tudóstársasághoz intézett beszédében a Szentatya hangsúlyozta: „A világegyetem nem a káosz eredménye, hanem egyre világosabbá válik, hogy egy rendezett komplexitás, amely lehetővé teszi, hogy összehasonlító - komparatív - elemzés és analógia révén egy specifikus, sajátos szempontból az egyetemes felé haladjunk. Ez az elképzelés fennáll fordítva is.

A pápa kifejtette a tudományok egységének új felfogását. Utalt a tudomány és a technológia erőfeszítéseire, amelyek az energia különböző formáit egyetlen és alapvető elementáris erőre kívánják lecsökkenteni. A komplexitás ehhez hasonló interdiszciplináris megközelítése azt mutatja, hogy a tudományok nem egymástól és a valóságtól elszakadó világok, hanem kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz és a természet, mint az egyetlen, értelmezhető és harmonikus valóság tanulmányozására irányulnak.

Bár a világegyetem és az élet első pillanatait még ma sem tudja a tudományos megfigyelés pontosan meghatározni, a tudomány mégis számos olyan folyamatot fedez fel, amely nyilvánvalóan tükrözi a rendet és a teremtést.

A pápa megjegyezte, hogy az analógia alkalmazása gyümölcsözőnek bizonyult a filozófia és a teológia számára, nem pusztán, mint a természeti valóságok horizontális elemzésének eszköze, hanem ösztönzően hatott a kreatív gondolkodásra is egy magasabb, transzcendentális szinten. A keresztény gondolkodás az analógiát nem csak a világi valóságok kutatására használta fel, hanem arra is, hogy a teremtett világ rendjéből felemelkedjen a Teremtő szemléléséhez. A természet logikus és analogikus megnyilvánulása elvezeti az emberi értelmet arra, hogy felfedezze a teremtett világ életében az emberek horizontális részvételét és Isten természetfeletti részvételét.

A pápa a hit évére való tekintettel megismételte a tudomány és a hit közötti együttműködésre és folyamatos párbeszédre buzdító felhívását. Közösen építsék az ember tiszteletben tartása, méltósága, szabadsága kultúráját az emberi család jövőjét, földünk fenntartható fejlődését szolgálva. A szükséges kölcsönösség nélkül az emberiség nagy kérdései az értelem és az igazság mellőzésével az irracionalitás, a mítosz vagy a közöny martalékává válnának. Ez nagy kárt okozna az emberiségnek, a békének és az egész világ sorsának – fejezte be XVI. Benedek a Pápai Tudományos Akadémia tagjaihoz intézett beszédét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír