Vízkereszt ünnepe Veszprémben

„Könyörögjünk Urunk Istenünkhöz, hogy áldja meg ezt a vizet, amelyet mindig keresztségünkre emlékezéssel hintünk magunkra, áldja, szentelje meg ezt a sót, amelyet az emberiség használatára teremtett, hogy mindazoknak, akik használják, testi-lelki üdvét, megtisztulását szolgálja” – hangzottak fel a szertartáson az áldáskérő ima szavai a január 6-án az ünnepi szentmise kezdetén. Márfi Gyula érsek az imádság után elegyítette a megáldott vizet és sót, majd az így nyert szenteltvízzel meghintette az egybegyűlt híveket is.

Szentbeszédében a főpásztor rámutatott: vízkereszt összetett ünnep, egyszerre a hit ünnepe, amely kifejezi, hogy mindenkihez szól Jézus hívása az üdvösségre, másrészt Jézus megjelenésének (epifánia), valamint megkeresztelkedésének ünnepe is, továbbá a Háromkirályokra is ekkor emlékezünk. A Háromkirályoknak jelenés adta tudtul, hol keressék a kisdedet, aki a világ Megváltója lesz. Keresztelő Szent János pedig látta, amint a kereszteléskor leszállt a Szentlélek Jézusra – idézte az ünnep eseményeit. Péter és János a Tábor hegyén tapasztalták meg Jézus isteni dicsőségét a színeváltozás alkalmával, amikor ismét felhangzott a Mennyei Atya szózata: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” A tanítványok többsége a kánai menyegzőn, a kenyérszaporításkor, a csodálatos halfogáskor, a betegek gyógyításakor, halottak feltámasztásakor lehetett tanúja a Mester csodatévő hatalmának. Jézus feltámadása után megjelent Mária Magdolnának, az asszonyoknak, az emmauszi tanítványoknak, Péternek, Jakabnak, a tíz apostolnak, majd Tamásnak és a többi tizenegynek és egyszerre több mint ötszáz testvérnek is. Sok csodát tett a sokaság előtt, mégsem hittek benne sokan, mint ahogy ma sem hisznek benne sokan.

Utalt a Veszprémi Petőfi Színház nemrég bemutatott darabjára, Szakonyi Károly Adáshiba című drámájára, amelyben a tévé bűvöletében élő családban egyszer csak megjelenik az egyik bérlő személyében Jézus Krisztus, aki csodákat tesz, a vizet borrá változtatja, meggyógyítja az egyik bénát, s egy kivételével valamennyien mindezt közömbösen fogadják, természetesnek veszik, úgy tesznek, mint a tíz leprás közül a kilenc, akik boldogan előgyelegtek gyógyulásuk után, s nem mentek vissza Jézusnak köszönetet mondani.

Milyen bizonyítékai vannak a hívő embernek arra, hogy Jézus Isten volt, Isten Fia? – vetette fel. A legfőbb és alapvető bizonyítékunk, hogy Jézus valóban feltámadt halála után, mutatott rá. Amíg ezt nem tapasztalták meg a tanítványok, addig ők is úgy gondolhatták: amíg élt, sem tudta magát megmenteni, hogyan válthatná meg akkor halála után a világot? Illetve: amíg élt sem tudott egyetlen népet megtéríteni, hogyan tehetné ezt halála után? A tények azonban bizonyítják, hogy nemzetek sokaságát térítette meg Jézus tanítása a halála után, s ez csak azzal magyarázható, hogy valóban feltámadt és találkoztak vele sokan. És bizonyítékai ennek, hogy sok ezren lettek vértanúk Krisztusba vetett hitükért már az első századokban, és sok ezren válnak vértanúkká ezért ma is, kétezer év után is a glóbuszon. A mi hitünk nem vakhit, hanem bizonyítékaink vannak, és a Szentlélek kegyelme segít hitünk szerint élni, tanúságtevőkként alkotni a világban – zárta gondolatait az érsek.

Toldi Éva/Magyar Kurír