XV. Egyetemi pasztorációs konferencia

A konferencia témája a lelki betegségek kezelése az egyetemi pasztorációban volt. A két gondolatébresztő előadást Joób Máté evangélikus lelkész, valamint Héjja Anna Margit domonkos nővér, pszichiáter tartották. A kiscsoportos feldolgozásban sok helyi, ismétlődő lelki jelenséget, zavart tárgyaltak meg. A találkozó záró szentmiséjét Ternyák Csaba érsek mutatta be.

* * *

A konferencia egyetemi lelkész résztvevői és munkatársai záródokumentumot fogalmaztak meg, amelyet minden főpásztornak elküldenek:

A lelki betegségek kezelése az egyetemi pasztorációban
Záródokumentum

Az egyetemi világban élők között is, mint más emberi rétegekben is korunk egyik riasztó jelensége a lelki defektusok, zavarok, betegségek feltűnése, amelyek kezelése nem kis gondot jelent a lelkipásztoroknak, munkatársaiknak és maguknak a közösségeknek is. Napjainkban talán jobban rálátunk ezekre, mint valaha. Világos a kiváltó okok beláthatatlan sora: a családi örökség, a szülők tönkrement házassága, a gyász, a párkapcsolat, a hivatás, a tanulmányok sikertelensége, hitbeli problémák, személyiségzavarok. Ezekben az élethelyzetekben elsődleges az esetfelismerés, amely a különleges helyzet kezelésének első lépése. Más a lelkipásztor, a lelkivezető, a gyóntató feladata, aki szembesül a bűntudat megjelenésével, alkalomadtán súlyos, neurotikus változatával, nem egyszer azonban éppen ellenkezőleg annak teljes hiányával. Nagy feladat az, hogy a nevelés, a tanítás, a közösség vezetése szintjén preventív módon, lelkigyakorlatok, kiemelt egyházi idők kapcsán (pl. böjti, bűnbánati idő) alakuljon ki az egyetemistákban az „egészséges bűntudat”. Mind a lelkész, mind a közösség oldaláról fontos az, hogy időt, türelmet és bizalmat szenteljünk nekik.

A lelki betegségek, a pszichopatologikus esetek kezelésében nem elegendő a szentségi szolgálat, a súlyos eseteket szakemberekhez kell delegálni. Jó, ha minden lelkészségen elérhető a megbízható, keresztény pszichológusok, neurológusok, pszichiáterek név- és címjegyzéke, akiknek a segítségét lehet kérni, ahová a kritikus eseteket továbbítani lehet.

Bizonyos lelki zavarok, pszichikai esetek kapcsán törekednünk kell azoknak a típushibáknak az elkerülésére, amelyek sokszor adódnak: az empátia hiánya, a gyors és felületes válaszok („Szedd össze magadat!”), türelmetlenség. A legjelentősebb segítség, amit nyújtani tudunk a kísérés, a bizalmas meghallgatás, a vigasztalás és Isten irgalmasságának hiteles hirdetése, közvetítése. Sok fiatal vár tanácsadást, eligazítást, esetleg csak önmaguk kimondását. Értékes támaszt jelentenek ebben azok a közösségek, gyülekezetek, amelyek hátteret és befogadó, megtartó családias légkört biztosítanak. Már önmagában terápia a közösség, amely elérhető, amely biztos pontot jelent a tagok számára.

Az egyetemi lelkészek és velük szoros egységben lévő munkatársaik megerősödtek abban, hogy mindent meg kell tennünk a gyenge személyiségek erősítéséért, a családi modellek, szerepek tisztázására, a fizikai és lelki veszteségek feldolgozásában, az identitászavar, a félelmek, a diszharmónia, a fóbiák feldolgozására, sok darabokra tört személyiség gyógyulásáért.

Mindehhez a fontos és elodázhatatlan lelki munkában nagy segítséget jelent a lelkészek és közösségvezetők számára Isten igéje, Krisztus evangéliuma, a Szentírás, a szentségi élet, a bűnbánattartás gyakori és a mai ember számára elfogadható módja, az a szeretet, amelyről minden időben a keresztényeket megismerték…

A lelkigondozás mindig idő- és türelemigényes feladat, amelyben a tapasztalatcsere, a továbbképzés, a mentálhigiénés képzés, a lelkigyakorlatok, egymás megerősítése és támogatása nélkülözhetetlen. Ebben segíthetik továbbra is egymást az egyetemi lelkészek és a pszichológiában, pszichiátriában jártas szakemberek.

Egyedül Jézus ismeri, mi lakik az emberben (vö. Jn 2,25), számunkra titok, megfejtendő feladat, szolgálat, életre szóló hivatás. Azt reméljük, hogy e szolgálatban is él az Egyház, működik a kegyelem.

Magyar Kurír