XVI. Benedek állásfoglalásai a soáról

Amikor a Püspöki Kongregáció január 21-i dátummal kiadta dekrétumát a négy lefebvrista püspök kiközösítésének megszüntetéséről, a Vatikánban még nem sejtették, hogy valakik éppen a közeli holokauszt-emléknapra időzítették az egyik érintett püspök, Richard Williamson hónapokkal ezelőtt rögzített interjújának levetítését, amiben az illető a holokauszt jellegét és méreteit relativizáló, illetve a gázkamrák létezését tagadó nézeteinek adott hangot. A sajtótudósítások a két eseményt összefüggésbe hozták, azt a látszatot keltve, mintha a Szentszék egy holokauszttagadót hivatalos elismerésben részesített volna és püspöki funkcióba helyezte volna.

Amint azt a Pápai Államtitkárság február 4-i közleménye is egyértelműen megfogalmazta, a kiközösítés feloldása nem ezt jelentette. Azonban – az egyházon belül és azon kívül is számos oldalról megfogalmazott felvetések nyomán – célszerű annak felidézése, mit tanít az egyház, és személyesen XVI. Benedek a holokausztról.

A katolikus egyház álláspontja a zsidósággal kapcsolatban közismert, hiszen több alkalommal és ünnepélyes dokumentumokban lett lefektetve. Közülük kiemelkedik a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate nyilatkozata, amely emlékeztet, hogy az egyház az ószövetségi kinyilatkoztatást a zsidó népen keresztül kapta, és figyelmeztet, hogy Krisztus szenvedése és halála sem a korabeli, sem a jelenkori zsidóságnak nem róható fel kollektív módon, márcsak azért sem, mert Krisztus az egész emberiség iránti szeretetből önként vállalta azt. A Zsinat emellett sajnálatát fejezi ki „a gyűlölet az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték a zsidókat”, és mindenkit felszólít, hogy sem az igehirdetésben, sem a hitoktatásban ezzel ellentéteset ne tanítsanak (Nostra aetate, 4.).

A Szentszék illetékes szerve, a Zsidósággal Való Vallási Kapcsolatok Bizottsága által 1998-ban kiadott „Emlékezünk: megfontolások a Soáról” című memorandum többek között kifejti: ezen szörnyű népirtással szemben senki nem maradhat közömbös. Legkevésbé az egyház, különösen az őt a zsidó néphez fűző szoros lelki rokonság, valamint a múlt igazságtalanságainak emléke miatt. Majd leszögezi: „a zsidók és a keresztények közös jövője is megköveteli azt, hogy emlékezzünk, hiszen nincs jövő emlékezés nélkül”.

A zsidósággal folytatott párbeszéd egyik személy szerint legelkötelezettebb szorgalmazója maga XVI. Benedek. A kölni és a New York-i zsinagógában tett látogatásai mellett ez mindennél jobban írásaiból és beszédeiből tűnik ki. Elég például azon homíliáira gondolni, amelyekben rámutat a keresztény liturgia és a zsidó szertartások közötti párhuzamokra vagy éppen A Názáreti Jézus című könyvére.

Pápaként a soáról először a kölni zsinagógában tett látogatásakor beszélt (2005. augusztus 19.), amikor azt egy „őrült újpogány jellegű rasszista ideológia” következményének nevezte, ami rámutat arra is, hogy Isten szentségének tagadása az emberi élet szentségének sárba tiprásához vezet.

Egy évvel később, lengyelországi látogatása zárónapján (2006. május 28.) kereste fel a Szentatya az auschwitz-birkenaui haláltábort. Ottani elmélkedésében leszögezte: „a Harmadik Birodalom hatalmasságai a zsidó népet a maga egészében meg akarták semmisíteni, ki akarták törölni a föld népeinek sorából”. A zsidó nép megsemmisítésével Istent szándékozták megölni, aki Ábrahámon keresztül adta tudtunkra az emberiség számára örökre érvényes Tízparancsolatot. A soa révén azokat a gyökereket akarták kitépni, amelyekből a keresztény hit is táplálkozik. A pápa ugyanakkor figyelmeztetett: Auschwitz nem a gyűlölet ébrentartására hivatott, hanem arra, hogy segítsen felismerni és elutasítani a gonoszt, majd pedig ellenállni vele szemben.

Auschwitzből hazatérvén, a szerdai általános kihallgatáson (2006. május 31.) a lengyelországi látogatásra elemezvén XVI. Benedek a soa áldozatainak számát illetően is konkrét kijelentéseket tett: „Az auschwitz-birkenaui táborban, illetve más hasonló táborokban Hitler több mint hatmillió zsidót pusztíttatott el. Ezen túlmenően Auschwitz-Birkenauban mintegy 150 000 lengyel és több tízezer más nemzetiségű férfi és nő is meghalt.” Rámutatott továbbá, hogy minden kereszténynek kötelessége az evangéliumi tanúságtétel annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a harmadik évezred emberisége számára az auschwitz-birkenaui táborban megtapasztaltakhoz hasonló szörnyűség.

A Holokauszt-emléknap alkalmából, a 2009. január 28-i általános kihallgatáson – immár a Williamson püspök holokauszttagadó kijelentéseit kísérő felháborodás közepette – a Szentatya ismét világosan és egyértelműen kifejezésre jutatta a soával kapcsolatos álláspontját, „teljes és vitathatatlan szolidaritásáról” biztosítva a zsidóságot. Beszédében határozottan leszögezte, hogy a soa tagadása vagy jelentőségének csökkentése (negacionizmus, redukcionizmus) azt a veszélyt hordozza magában, hogy megfeledkezünk róla: az erőszak – akárki ellen követik is el – minden ember méltóságát sérti. Egyúttal a fiatal generációkat és az idősebbeket egyaránt arra intette, hogy ha nem is szabad elfeledni a soát, azért a békét mégiscsak a megbocsátás és a szeretet hozhatja el.

„Ezekben a napokban, amikor a soára emlékezünk, eszembe jutnak többszöri auschwitzi látogatásaim emlékei, ami azon táborok egyike, ahol – az elvakult faji és vallási gyűlölet ártatlan áldozataiként – zsidók millióinak könyörtelen kiirtása lezajlott. Ismét kifejezem teljes és vitathatatlan szolidaritásomat testvéreinkkel, akikhez az első szövetség szólt. Kívánom, hogy a soa emlékezete gondolkoztassa el az emberiséget arról, milyen kiszámíthatatlan a gonosz hatalma, ha beveszi magát az ember szívébe. A soa legyen mindenki számára intés a feledéssel, annak tagadásával vagy lekicsinylésével szemben, mert az erőszak, akár csak egyetlen emberi lény ellen követték is el, felér a mindenki elleni erőszakkal. Egyetlen ember sem sziget, ahogyan egy ismert költő írta. A soa legyen tanulság az idősebb és a fiatalabb generációk számára, hogy csakis a meghallgatás és a párbeszéd, a szeretet és a megbocsátás fáradságos útja vezeti a világ népeit, kultúráit és vallásait az igazságban megvalósuló testvériség és béke hőn óhajtott célja felé. Soha többé erőszak ne alázza meg az emberi méltóságot!”

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír