XVI. Benedek: A nagyböjt a megtérés és a szolidaritás ideje

Általános kihallgatás a Szent Péter téren hamvazószerdán

Kitekintő – 2006. március 1., szerda | 12:06

„Legyenek ezek az elmélkedés és az intenzív imádság napjai, amelyekben engedjük, hogy Isten Igéje vezessen minket; osszuk meg őszintén a testvéreinkkel azokat az ajándékokat, amelyeket kaptunk; s figyeljünk a szegények és magukra hagyottak szükségleteire.”

XVI. Benedek pápa, aki délután a római Szent Szabina-bazilikában vesz részt a hamvazkodás szertartásán, szerda délelőtti általános kihallgatásán a nagyböjt kezdetéről beszélt a Szent Péter téren egybegyűlt híveknek.

A hamvazószerda liturgiájában elhangzó ószövetségi – „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel” (vö. Ter 3,19) – és evangéliumi – „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15) – mondatban benne foglaltatik a nagyböjt értelme, ezé az alkalmas időé, amelyben „átélhetjük Jézussal a pusztában imádsággal és böjttel eltöltött 40 napot”.

„Legyenek ezek az elmélkedés és az intenzív imádság napjai, amelyekben engedjük, hogy Isten Igéje vezessen minket” – fogalmazott a pápa. „A keresztény ember élete hitben való élet, amely Isten Igéjén alapul, s abból táplálkozik. Az élet megpróbáltatásaiban és minden kísértésben a győzelem titka az, hogy az igazság Szavára hallgassunk, s határozottan elutasítsuk a hazugságot és a rosszat” – hangsúlyozta, gondolatát el is ismételve a Szentatya.

„Ezért fontos, hogy újra meghallgassuk az evangéliumot, az igaz szót, hogy minden keresztény megerősödjék az igazság ismeretében, amelyben részesült, hogy megélje és tanúságot tegyen róla. A nagyböjt erre ösztönöz minket, amikor felkínálja aszketikus és liturgikus útját, amely miközben kinyitja szemünket, hogy felismerjük gyengeségünket, kinyitja szívünket is, hogy befogadjuk Krisztus irgalmas szeretetét”.

A nagyböjt útja így lehetővé teszi számunkra, hogy „új szemmel tekintsünk testvéreinkre és szükségleteikre”: ezért „alkalmas idő, hogy megtérjünk a szeretetre”, a legszegényebbek felé. Aki az igazságot hallgatja, szükségszerűen megnyílik a szegények iránti szeretetre.

„Arra a szeretetre, amely magáévá tudja tenni az Úr együtt érző, irgalmas magatartását”, amelyről a pápa nagyböjti üzenetében is írt: „Jézus, amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve” (Mt 9,36). „Az emberiség nagy részét sújtó szegénység rettenetes kihívásaival szemben a közömbösség és az önző bezárkózás elfogadhatatlan ellentétben áll Krisztus ’tekintetével’” – utalt üzenetére a Szentatya.

A böjt, az alamizsnálkodás, az imádság mind alkalmat kínál, hogy magunkévá tegyük Krisztus tekintetét, s így nézzünk a körülöttünk levő világra. Ezért a nagyböjt legyen az elmélkedés és az imádság ideje, „a böjt, a bűnbánat és az önfegyelem ideje, hiszen meggyőződésünk, hogy a bűn elleni küzdelemnek soha nincs vége, mert a kísértés mindennapos valóságunkhoz tartozik, mindannyian megtapasztaljuk törékeny és tévedésre hajlamos voltunkat. S legyen ez olyan idő, amelyben őszintén megosztjuk testvéreinkkel azokat az ajándékokat, amelyeket kaptunk; s odafigyelünk a szegények és magukra hagyottak szükségleteire. Kísérjen bűnbánatunk útján Mária, Megváltónk édesanyja, aki tanítómesterünk Isten hallgatásában és hűséges követésében. A Szentséges Szűz segítsen bennünket, hogy értelmünkben és lelkünkben megtisztulva és megújulva eljussunk Krisztus Húsvétja nagy titkának ünnepléséhez.”

TelePace/AsiaNews/Magyar Kurír