XVI. Benedek pápa üzenete a hivatások 46. világnapjára

A papi és szerzetesi hivatásban Isten hívása és az ember szabadon adott válasza találkozik a szereteten és az imán keresztül – szerepel a Szentatya üzenetében. Az Egyházban örök figyelmeztetésként újra és újra elhangzanak Jézus szavai: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.” Az Úr arra int tehát bennünket, hogy szüntelenül és bizakodva kérjük a hivatások ajándékát. Csak az állandóan imádkozó keresztény közösség tud növekedni az Istentől jövő kezdeményezés iránti hitben és reménységben.

A papságra és a megszentelt életre szóló elhivatottság rendkívüli isteni ajándék, amely abba a széleskörű szeretet- és üdvösségtervbe illeszkedik, amelyet Isten minden ember és az egész emberiség számára elgondolt. Pál apostol, akinek születése kétezredik évfordulójára emlékezünk, az Efezusiakhoz szóló levelében ezt írja: „Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban … választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.”

Az életszentségre szóló egyetemes meghívásban rendkívüli Isten azon kezdeményezése, hogy kiválaszt néhányat Fia, Jézus Krisztus követésére, akik az Õ kiváltságos szolgái és tanúi lesznek. Jézus személyesen választotta ki apostolait, akikhez később mások is csatlakoztak, így a századok során papok és Istennek szentelt emberek megszámlálhatatlan sokasága áldozta életét az Egyházban az Evangélium szolgálatáért. Mindannyiunk első kötelessége ezért, hogy kitartó imádsággal ébren tartsuk az isteni kezdeményezést a családokban, a plébániákon, a lelkiségi mozgalmakban, a szerzetesközösségekben és az egyházmegyei élet minden területén. Imádkozzunk azért, hogy növekedjen a hívek Istenbe vetett bizalma, s bízzanak abban, hogy az aratás Ura továbbra is kéri majd egyesektől, hogy szabadon válaszoljanak a papságra és a megszentelt életre szóló meghívásra.

Az Eucharisztia a legméltóbb kifejezése annak, hogy az Atya Egyszülött Fiában szabadon felajánlotta az üdvösséget az emberiségnek. Ezt a titkot szemlélve értjük meg igazán, hogy az isteni kezdeményezésbe vetett bizalom hogyan alakítja és teszi még értékesebbé az ember Istennek adott válaszát. Ezt az üdvözítő titkot újítják meg újból és újból Isten dicsőséges újra eljöveteléig a papok, akik éppen az Eucharisztiában jelen lévő Krisztusban találnak rá a hivatás-párbeszéd csodálatos példájára, ahogy Krisztus feltétlen bizalommal válaszol az Atya kezdeményezésére. Az isteni kezdeményezés és az emberi válasz egymásba fonódása a szeretetben csodálatos módon jelen van a szerzetesi hivatásban is. Az Egyházról szóló Lumen gentium zsinati konstitúcióban ez áll: „Az Istennek szentelt tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsai … isteni ajándékok, amelyeket az Egyház az Úrtól kapott és az ő kegyelmével mindig megőrzi azokat.”

XVI. Benedek pápa a hivatások világnapjára írt üzenetében végül megerősítette, hogy a papi szolgálatban és a szerzetesi életben lehetetlen lenne kizárólag emberi erőre támaszkodni. Ismételten hangsúlyozni kell ezért, hogy az isteni hívásra csak az válaszolhat, aki tisztában van azzal, hogy a kezdeményezés Istentől indult ki, és egyedül ő képes véghezvinni benne az üdvösség tervét.

A Szentatya üzenete ezzel a buzdítással zárul: „Kedves barátaim, ne hátráljatok meg a nehézségek és a kétségek elől, bízzatok Istenben és kövessétek hűséggel Jézust. Így tanúi lesztek annak az örömnek, amely a vele való bensőséges közösségből fakad. Tegyetek úgy, mint Szűz Mária, akit hite miatt minden nemzedék boldognak nevezett. Fordítsátok minden lelki energiátokat a Mennyei Atya üdvözítő tervének megvalósítására, amint Mária tette; ti is ápoljátok szívetekben a hódolat és az imádás képességét Isten iránt. Istennek hatalma van ahhoz, hogy nagy dolgokat műveljen, mert szent az ő neve.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír