
(A zarándoklat kezdetéről szóló beszámolónk itt olvasható)A harmadik napon a törökmezői táborban a zarándokok hajnali öt órakor kezdte a napot. A reggeli dicsérethez kapcsolódóan elmélkedés hangzott el a nap témájául szolgáló bátorságról.
Az egyre hevesebb esőben a zarándokok bátorság-próbák és a rózsafüzér titkainak elimádkozása után 11 óra körül értek Márianosztrára, a Kálváriához, ahol az utolsó pihenő és ebéd volt. A hagyományoknak megfelelően innen néma csendben vonultak a zarándokok a pálosok kegytemplomához. Érkezésüket harangszó és a helybeli hívek köszöntötték.
A kegytemplomban Beer Miklós váci megyéspüspök a zarándoklaton résztvevő papokkal közösen mutatott be ünnepi szentmisét.
Szentbeszédében a püspök utalt az engesztelő imaév jelentőségére: „Azért jöttünk össze, hogy imádkozzunk nemzetünk felemelkedéséért”. Európa és Magyarország történelme évszázadokon át összefonódott, és ez a tény kijelöli a mi közös, határokon átívelő keresztény felelősségünket. „Vissza kell találni a keresztény gyökerekhez, mert hazánk és Európa is nagy bajban van, ahogyan az a januári, a nemzeti imaévet meghirdető püspökkari körlevélben is megfogalmazódott. (…) Húsvét után az apostolok várták a pünkösd csodáját. Mi is kérjük a Szentlélek kiáradását családjainkra, közösségeinkre, Egyházunkra. Minden imádságunkban ott kell, hogy legyen a kérdés, a kérés: Uram, Istenem most tőlem mit kívánsz, mi a terved, mi a Te szándékod?” Beer Miklós Szent Ágoston szavait idézte: „Aki a szeretet útjára lép, annak tisztul a látása.”
Végül mindnyájunk közös felelősségére figyelmeztetett a főpásztor: „Minden keresztény, aki vállalja a keresztségét – és mi húsvétkor újra vállaltuk – felelős ezért a világért, elsősorban Egyházáért, a körülötte élő emberekért.”
Befejezésül május első napján litániával köszöntötték a jelenlévők Szűz Máriát, és a felajánló imával kérték maguk, közösségeik és a nemzet számára a Magyarok Nagyasszonya oltalmát.
A szentmisét követően a Gável testvérek adtak koncertet a templomban.
Varga János/Magyar Kurír