Zöld nővérek: kreatív hitoktatás a művészetben rejlő szépségen keresztül

Nyolc éve működtetik a Hitoktatás a művészettel elnevezésű programot. Tevékenységük összhangban van XVI. Benedek pápa gondolataival, amelyet a római egyházmegye 2011-es találkozóján mondott el: „Az egyház hitéhez való hűségnek olyan kreativitással kell párosulnia a hitoktatás részéről, amely tekintetbe veszi a célközönség társadalmi helyzetét, kulturáját, életkorát. Róma történelmi és művészeti öröksége is egy olyan út, amely a hithez közelítheti az embereket…”

A kezdeményezés célja, hogy megismertesse Róma keresztény gyökereit és hitét. Megnézik a helyszíneken a keresztény ihletésű műalkotásokat és ehhez kapcsolódóan hittanórákat tartanak a rendházban. Olaszország fővárosában csak zöld nővérekként emlegetik őket, szerzetesi öltözékük színe feltűnést kelt a templomokban és az utcákon.

A Zenit hírügynökség megkérdezte küldetésükről Rebecca Nazzaro rendfőnöknőt, aki elmondta: a rendet 2001-ben fogadták el hivatalosan, de akkor már évek óta készültek az elismerésre. Zöld színű ruhájukat még alapítójuk, Prisca anya választotta, ám ő maga még a rend hivatalos elismerése előtt, 1998-ban meghalt. Plébániákon végeznek hitoktatást, illetve az egyházmegye rendelkezésére állnak találkozók szervezésében is.

Ruini bíboros kérte fel őket arra, hogy a Lateráni bazilikában segítsék a látogatókat – ebből indult ki a Hitoktatás a művészettel elnevezésű program. Elolvasták az útikönyveket, a bazilikáról szóló művészeti szakkönyveket, tanulmányokat, és maguk is fokozatosan fedezték fel, mennyi történelmi, vallási és művészeti értéket rejt az épület. Elhatározták, hogy ezt a Biblia pauperumot, az oldalfalakon és a főhajóban található domborműveket használják fel arra, hogy bemutassák az üdvtörténetet. Először az ismerőseiknek tartottak bemutatót, akiknek annyira megtetszett, hogy buzdították őket  a folytatásra.

Amikor 2007-ben Comastri bíboros lett a Szent Péter-bazilika vikáriusa, felkérte őket, hogy készítsék el a templom írásos bemutatását. Azt szerette volna, hogy a templom ne csak múzeum legyen, hanem a hit élő bazilikája. Az útikalauzt azóta tíz nyelvre lefordították, a nővérek pedig idegenvezetést tartanak a helyszínen. Ezt követően újabb megbízást kaptak: a Vatikáni Múzeum bemutatását.

Hittanóráik kiindulópontját a vizsgált  műalkotások alkotják. Rávilágítanak a művészetben megnyilvánuló szépség és a hitigazságok között fennálló kapcsolatra. Vallják, hogy a művészet az evangelizáció különleges eszköze, az ember kilép általa emberi természetéből és a transzcendens közelébe kerül. A láthatón keresztül megérintheti a láthatatlant, az érzéseken keresztül az evangéliumi üzenet valóságát.

Igyekeznek iskolás csoportokat meghívni az templomokba, múzeumokba. Meg vannak győződve arról, hogy ha Európa vissza akar találni keresztény gyökereihez, a gyermekeket kell eszerint nevelnie.

Magyar Kurír

(tzs)