Böcskei László nagyváradi megyéspüspök körlevele az irgalmasság évéről

„Állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a Szentháromság misztériumát. Irgalmasság: a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Irgalmasság: az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik, aki őszintén tekint testvérére, akivel az élet útjain találkozik. Irgalmasság: az út, amely egyesíti Istent és az embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket. ”

Kedves Paptestvéreim, Kedves Testvérek!

Az előttünk álló rendkívüli szentévet meghirdető, Az irgalmasság arca kezdetű pápai bulla 2. pontjában olvashatjuk Szentatyánk, Ferenc pápa ezen gondolatait, amelyekkel arra akar buzdítani bennünket, hogy a következő évben egy csodálatos igazság megtapasztalását mélyítsük el magunkban és mozdítsuk elő abban a környezetben, amelyben élünk. Az irgalmasság misztériuma – mert erről van szó – Isten megtalálásához akar elvezetni bennünket, hogy felfedezve Őt, és megtapasztalva gondoskodó szeretetét a mi életünkben, utat találjunk egymás felé, és mindenkivel megosszuk felemelő szeretetét és jóságának szépségét. Az irgalmasság éve rendkívüli szent időként áll előttünk, hogy figyelmeztessen: Isten utat keresett hozzánk, és teszi ezt folytonosan, mert fontosak és értékesek vagyunk számára. „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Ebből kiindulva arra is figyelmeztet bennünket ez a szent idő, hogy életünkben tegyük hatékonnyá azt a szeretetet, amelyet Isten áraszt reánk jóságosan. Isten hozzánk vezető útját tegyük egymáshoz vezető úttá, hogy legyőzzük a sok megtévesztő körülményt, hogy megszüntessük körülöttünk a bizonytalanságot és kilátástalanságot, hogy egy emberibb világ megmentésén fáradozva ne legyenek környezetünkben olyanok, akik elszigetelten élnek, magányosan, vagy olyanok, akiket betegség vagy különféle megpróbáltatások miatt sokszor kirekeszt magából a társadalom. „Arról ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk. Nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért... Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3,16.18). E kettős figyelmeztetésben Isten csodálatos műve tárul fel előttünk: Ő mérték nélkül ajándékoz meg bennünket szeretetével és jóságával, és még a legsötétebb mélységekben is magához ölel, vállain hordoz bennünket, amint ez a szentév logóján is látható. Teszi ezt nem önmagáért, hanem értünk, és azért, hogy mi is ezt tegyük egymással.

Már többször megfogalmazódott a kérdés: vajon mi vezethette Szentatyánkat ahhoz, hogy egy ilyen rendkívüli szentévet hirdessen meg az egyházban? A választ a szentévet meghirdető bullában találjuk meg legkimerítőbben. De arra is gondolhatunk, hogy a mai világ, annak történései, törekvései és fejlődése feletti aggodalom váltotta ki részéről ezt a felhívást: álljunk meg, találjunk időt saját magunk számára és nézzük meg, kik vagyunk igazán. Merjük elővenni igazi kincseinket, amelyeket a mai világ nagyon sokszor leértékel, és azokat állítsuk újra életünknek középpontjába. Isten gyermekei vagyunk, és senki sem lophatja el tőlünk ezt a személyi igazolványt – mondotta Szentatyánk az egyik homíliájában, 2013. július 5-én. És még arra is gondolhatunk, hogy a világ terheinek súlya, a sok seb és szenvedés, amely olyan sok országban és helyen nap mint nap megnyilvánul emberek és népek életében, ez késztette Szentatyánkat arra, hogy a gyógyuláshoz és a szabaduláshoz vezető utat megnevezze előttünk és a világ előtt. Ez az út nem idegen számunkra, ez az út nálunk kezdődik: megtérésünkkel és személyes elköteleződésünkkel. Mert ahol nap mint nap zajlik életünk, ott tehetjük jobbá és szebbé ezt a világot. Az Istentől kapott javak megosztására hívogat bennünket ez a szent idő, hogy a megújulás kegyelme hatékonyan és Isten akarata szerint szolgálja ezt a világot és benne minden embert.

Az irgalmasság rendkívüli szentéve, amint már korábbi körlevelemben is közöltem, 2015. december 8-án veszi kezdetét és 2016. Krisztus Király ünnepén zárul. Ahhoz, hogy ezt a szent időt megfelelően és gyümölcsözően tudjuk megélni, a rendelkezésünkre álló csatornákon figyelemmel és érdeklődéssel kövessük az ezzel kapcsolatos közleményeket, javaslatokat és a szentévvel kapcsolatos tudnivalókat. Egyházmegyei körleveleinkben is közöljük a szentév megünneplésére rendelt alkalmakat és lehetőségeket, amelyek mindenki számára a lelki megújulás útjait jelenthetik. Jelen körlevelemben a következőket szeretném a paptestvérek, a szerzetesek, a hitoktatók és a kedves hívek figyelmébe ajánlani.

1. Püspöki kápolnánk búcsúján minden paptestvérnek, szerzetesi közösségnek és hitoktatónak átadtam a szentévet meghirdető Misericordiae vultus kezdetű pápai bullát. A Szentatya levele nagy segítségünkre lehet a szentév fontosságának értelmezésében, magyarázásában. Tanulmányozzuk át figyelmesen, elmélkedjünk felette. Valamennyiüket kérem, hogy ez a levél minden templomban bemutatásra, feldolgozásra kerüljön. Nagyon jó alkalom erre a szentév első szakasza, ide értve a nagyböjti időt is. Továbbá a pápai bulla jó alapot jelenthet a szentév folyamán az irgalmasság témáját feldolgozó szentbeszédek összeállításához.

2. A rendkívüli szentévet egy erre az alkalomra készült zászlóval is szeretnénk jelezni. Ezt a templomi zászlót – lobogót – mindenki a püspöki irodán veheti majd át és a templom szentélyében, látható helyen, lehetőleg az oltár és ambó közelében kell elhelyezni. A lobogó a pápai színek alapján a szentév logóját mutatja. A logó magyarázatát a híveknek el kell mondani az előző körlevélben közölt ismertető szerint.

3. A Szentatya óhajára székesegyházunkban is egy szent kaput nyitunk meg, amely az Isteni Irgalmasság Kapuja nevet viseli. A kapu megnyitása ünnepélyes keretek között történik 2015. december 13-án 16.00 órakor. A szentmisére való ráhangolódás már 15.00 órakor elkezdődik. Ezután körmenetben vonulunk a kapu megnyitására és azt követi az ünnepélyes szentmise, melyet Piero Marini érsek, Szent II. János Pál pápa egykori szertartásmestere fog celebrálni. A szent kapu megnyitására szeretettel hívom és várom kedves paptestvéreimet, a szerzeteseket és az egyház szolgálatában álló világi testvéreket. Egyben azt is kérem, tegyünk meg mindent azért, hogy a hívek is minél nagyobb számban vegyenek részt ezen a szentmisén.

4. A szentév folyamán egyházmegyénk plébániáinak hívei zarándokként érkezzenek a székesegyházhoz, hogy a szent kapun átlépve a megújulás kegyelmeiben és az ilyenkor szokásos búcsúkban részesüljenek. Ezért elrendelem, hogy a szentév ideje alatt minden hónap első csütörtökje Szentévi Zarándoklati Nap legyen, amikor egyházmegyénk főtemplomában közös liturgiára várjuk a zarándokokat a körlevélhez csatolt programnak megfelelően (Id. csatolmány). A zarándoklati napok alkalmával Nagyváradon az esti órákban csak a székesegyházban lesz szentmise, amely téli időszakban 17.00 órakor, nyáron pedig – áprilistól októberig – 18.00 órakor kezdődik. Megfelelő igehirdető és elegendő gyóntató biztosításával mozdítjuk elő híveinkben az isteni irgalmasságnak szentelt idő gyümölcsöző átélését. A felajánlott lehetőségeken túl, minden más ilyen irányú kérelem előtt nyitottak vagyunk: előzetes bejelentés alapján az év bármely napján fogadunk zarándokokat.

5. Az előttünk álló kegyelmi idő jó alkalom arra, hogy imádságos lelkülettel ajánljuk fel Istennek, az Irgalom Atyjának saját magunkat, családjainkat, egyházmegyénket, az egész világot. Az erre az alkalomra közölt imádságot minden szentmise záró áldása után mondjuk el híveinkkel:

6. A szentév idején, a szentmiséken utaljunk a kegyelmi idő fontosságára. Különösen a nagyböjti szentidő alatt a kiengesztelődést hangsúlyozzuk, mint az isteni irgalom megtapasztalásának elengedhetetlen feltételét. Ezért minden plébános biztosítson elegendő alkalmat hívei számára, hogy a kiengesztelődés szentsége által megtisztulva haladjanak az Irgalmas Atya felé vezető úton. Továbbá ragadjuk meg a lehetőségeket és szervezzünk plébániális lelkigyakorlatokat, népmissziókat. A paptestvérek legyenek készségesek az ilyen jellegű felkérésekre, segítsenek egymáson a hívek lelki haszna érdekében.

„A jubileumi évben az Egyház legyen Isten szavának visszhangja, mely határozottan és meggyőzően szólal meg, mint a megbocsátás, a támogatás, a segítség, a szeretet gesztusa és szava” (Misericordiae vultus 25). Isten különleges ajándékaként éljük meg az előttünk álló kegyelmi időt, hogy a megtapasztalt irgalmasság tettei, a jóság és a szeretet gyakorlására serkentsenek bennünket a családban, a közösségben és az egész világon.

László
nagyváradi megyéspüspök

Az egyházmegye részletes szentévi rendjét a csatolt dokumentumban találják az érdeklődők.

Forrás: Nagyváradi Egyházmegye

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír