A császár és az órásmester

2019. április 14., vasárnap | 13:07

A „Cox vagy az idő múlása” című regény örök emberi kérdéseket feszeget. Ám nem csak a filozofikus érdeklődésűek számára lehet tartalmas olvasmány az osztrák író könyve. A műben az érzelmek is helyet kapnak.

A térben ugyan járkálhatunk ide-oda, de az időben nem – akármit is mondanak a sci-fi írók, ez még soha senkinek nem sikerült. A teret meg lehet mérni, az időt nem. Mi mégis megtesszük, amióta csak létezik emberi civilizáció. Először a Nap égi vándorlását és a víz erejét használtuk fel, majd különféle mechanikus szerkentyűket kezdtünk építeni, amelyek bárhol és bármikor mutatták az időt. E szerkezetekkel szemben a legfőbb követelmény általában a pontosság és a hordozhatóság volt, ám a gazdagabbak ennél többre vágytak: tetszetős, egyedi kivitelű műremekekkel szerették körbevenni magukat. Christoph Ransmayr regényében Qiánlóng (Csien-lung) kínai császár (élt 1711 és 1799, uralkodott 1735 és 1796 között) azért kéreti magához Londonból Alister Cox mesterembert, hogy társaival különleges órákat építsen neki.

Mindannyian tudjuk, hogy az emberi tapasztalat számára az idő múlása a legkevésbé sem objektív. Másként telik az idő, ha alkotunk, és másként, ha unatkozunk. A mandzsu Csing-dinasztia császára azt kéri a mesterektől, hogy olyan órákat készítsenek neki, melyek mérni tudják egy gyermek vagy egy halálraítélt személyes idejét. Ez lehetetlennek tűnik, hiszen a gyerekek által megélt idő hol gyorsul, hol pedig lelassul – észrevétlenül pereg, ha játszanak, és csigatempóban halad, ha egy ünnepre várnak. A halálra ítélt az idő könyörtelenségével szembesül, számára a percek egyre gyorsuló iramban igyekeznek a kikerülhetetlen vég felé. 

Még tovább morfondírozva azt is észrevehetjük, hogy valójában nem is az időt mérjük, hanem a teret: a mutató ugyanis egy kört tesz meg, mi pedig erre mondjuk, hogy eltelt az idő. (Kivétel ez alól a 20. század óta használt digitális kijelzős óra, melynél az időt nem alakítjuk térré.) Alister Cox is elsősorban ebből indul ki, amikor megtervezi a légáramlat hajtotta hajóórát és a füstölők által működtetett sárkányórát, melynek mintája a hatalmas kínai nagy fal. A mester a fizikai világ változását alakítja át valamiképp, hiszen mint tudjuk, „az idő a mozgás száma az előbb és utóbb szerint”.

Egy ember tulajdonában elméletileg bármekkora terület lehet, ennek határát legtöbbször csak egy másik ember által uralt föld szabja meg. De vajon birtokolhatja-e valaki az időt? Qiánlóng sok néven szólítható – ő az Ég fia, a Legfelségesebb, no meg ő a Tízezer év ura. De bármekkora hatalom legyen is a kezében, tudja, az időnek ő sem parancsol. Vagy legalábbis eddig ez nem sikerült neki. Most azonban rendel egy másik órát is, egy perpetuum mobilét, amely akár az örökkévalóságig mérheti majd az időt. És akinek a birtokában egy ilyen óra van, az… az talán bármire képes lehet.

Amint a fentiekből kiderült, a Cox vagy az idő múlása című regény örök emberi kérdéseket feszeget. Ám nem csak a filozofikus érdeklődésűek számára lehet tartalmas olvasmány az osztrák író könyve. A műben az érzelmek is helyet kapnak. Cox ugyanis azért vállalkozott erre a nem mindennapi utazásra, mert nemrég elvesztette a lányát, Abigailt, felesége, Faye pedig a tragédia óta egy szót sem szólt. Az órásmester titkon azt reméli, hogy munkája során gyásza átváltozik megbékéléssé, s hazatérve újra hallhatja majd felesége hangját.

Ransmayr láthatóan nem csupán arra törekedett, hogy hűen adja vissza a 18. századi Kína viszonyait. Egyedi, kifejező stílusával képes elénk varázsolni azt a világot, amely nemcsak a térben és az időben, de szemléletmódjában is oly távol van tőlünk, európaiaktól.

(Christoph Ransmayr, Cox vagy az idő múlása, Pesti Kalligram Kft., 2018.)

Fotó: Wikipédia

Baranyai Béla/Magyar Kurír

 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
krisztussal-es-az-asszonyokkal-keresztuton-keresztut-ferenc-papaval-nagypenteken-colosseumban
Krisztussal és az asszonyokkal a keresztúton – Keresztút Ferenc pápával nagypénteken a Colosseumban

Az idei római, Ferenc pápa által április 19-én, nagypénteken este a Colosseumban vezetett Via Crucis elmélkedéseit Eugenia Bonetti nővér, a Consolata missziós rend tagja, a „Slaves no more” Társaság elnöke írta. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a keresztút elmélkedéseit és imádságait.

2019. április 19., péntek
szivekben-orzott-regi-husvetok
Régi húsvétok nyomában – Találkozás a fertődi idősek otthona lakóival

Ismét emlékeket gyűjtöttünk, újra Fertődön, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentes Mihály pap költőről elnevezett idősek otthonában. A nagyböjti készület közben ezúttal a szívekben őrzött régi húsvétokra vethettünk egy pillantást.

2019. április 19., péntek
Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle