Bemutatták Jacques Dalarun „Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza” című kötetét a Sapientián

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szép számmal megjelent érdeklődőket a főiskola rektora, Várnai Jakab OFM köszöntötte a bemutató elején. Kiemelte: lelki és szellemi értelemben is fontos kiadványról van szó, amelyből jobban megérthetjük Assisi Szent Ferenc személyiségét.

Jacques Dalarun tudósi munkásságát, melynek központi témája Szent Ferenc életének kutatása, Klaniczay Gábor történész, egyetemi tanár méltatta. A professzor felidézte, hogy Ferencet már két évvel halálát követően, 1228. július 16-án szentté avatta IX. Gergely pápa, s azzal a feladattal bízta meg Tamást, az abruzzói Celanóból származó ferences testvért, hogy állítsa össze az új szent biográfiáját. A Boldogságos Ferenc élete című művet a szentatya 1229 februárjában megerősítette. 1244-ben a ferences rend nagykáptalanja és akkori miniszter generálisa, Crescenzio da Jesi felszólította a testvéreket, hogy gyűjtsék össze az alapítóról fennmaradt emlékeket, s ismét Tamást kérték meg arra, hogy ezeket formába öntse. Ő 1246–47-ben az Emlékezés a lélek vágyódásában című művében el is végezte a feladatot, majd 1250 körül munkáját bőséges csodagyűjteménnyel egészítette ki. Így terjedt már el a 13. századtól kezdve az a szóhasználat, hogy Celanói Tamás két Szent Ferencről szóló legenda, a Vita prima és a Vita secunda szerzője volt, a középkorban a Poverellónak szentelt több tucat életrajz közül a két legfontosabbé.

Jacques Dalarun 2007-ben különféle kézirattöredékeket egymáshoz illesztgetve rekonstruált egy legendát, mely Ferenc életútjának csak az 1224-es alvernai stigmatizációtól porhüvelyének az assisi bazilikába való átviteléig tartó szakaszát tartalmazta, és egy posztumusz csodagyűjteménnyel egészült ki. Jobb ötlet híján Celanói Tamásnak tulajdonította a szöveget, majd, miután több forgatókönyvet végigtesztelt, megfogalmazta azt a hipotézist, hogy ez a legenda Illés testvér kérésére született, abban a periódusban, amikor ő töltötte be a miniszter generális tisztségét, azaz 1232 és 1239 között.

Dalarun ugyanennek a kutatásnak során egy külön breviáriumot fedezett fel a Vatikáni Könyvtárban, amelyből Szent Ferenc zsolozsmájának olvasmányai részben az olvashatatlanságig ki voltak kaparva. Alapos vizsgálat után a francia tudós ezt a liturgikus használatra szánt legendát is Celanói Tamásnak tulajdonította. Hét év múlva Dalarun üzenetet kapott az amerikai Vermontból, Sean L. Field történész barátjától, aki közölte vele: az Enluminures weboldalon megvételre ajánlanak egy olyan Szent Ferenc-életrajzot, amely magában foglalja a Vatikáni Könyvtár breviáriumainak lekcióit és az Umbriai legendát. Mivel a kézirat első oldalán maga Celanói Tamás ajánlja Illés testvérnek Ferencről szóló életrajzát, melyet Gergely pápa parancsára, de Illés testvér útmutatása alapján írt meg, a francia történész számára nem maradt több kétely: a Vita prima alapjaiban átdolgozott, új változatával van dolga, melyet maga a szerző, Celanói Tamás rövidített le az akkori miniszter generális, Illés testvér kérésére.

Az új Boldogságos Ferenc atyánk élete című kötet hatvan százaléka kiadatlan anyag – mutatott rá Klaniczay Gábor. – Mivel ez a Boldogságos Ferenc életének, azaz Celanói Tamás Vita primájának rövidített változata, értelemszerűen rövidebb, mint modellje. Az 1232 és 1239 között született legenda az Assisi Szent Ferencről írt legendák sorában a második. Ez a biográfia nem csupán egy rövidített verzió, hanem modelljének, a Vita primának egyfajta aktualizációja is. Legfontosabb benne a 33 posztumusz csoda. A szegénység témáját illetően a legbeszédesebb újdonság valószínűleg egy, a Szent Péter-bazilikában játszódó epizód, amelyet A három társ legendájából már ismertünk, de amely itt sokkal eredetibb és mély értelműbb verzióban jelenik meg. Ferenc üzleti útra megy Rómába, még teljesen elmerülve a világ dolgaiban. A megrázkódtatás annál keményebb. Látván a Szent Péter-bazilika mellett kolduló szegényeket, ruhát cserél velük, megosztja velük a koldult elemózsiát, és kijelenti: „Sohasem evett nagyobb gyönyörűséggel.” Nem csupán a szegények megszánásáról vagy terhük enyhítéséről van itt szó, hanem valós helyzetük megosztásáról, fizikai megtapasztalásáról.

A professzor végezetül rámutatott: Celanói Tamás újonnan felfedezett Ferenc-életrajzában olyan változatát kapjuk a Poverello életének, melyben a fontosabb részek új hangsúlyt kapnak.

Hidász Ferenc OFM harminc éve dolgozik Szent Ferenc szövegeivel. Méltatóan szólt a piarista Balanyi Györgyről, aki több, Ferencről szóló legendát is lefordított. A mostani életrajz fordításának összehangolója, Varga Imre Fr. Kapisztrán pedig éppen harminc évvel ezelőtt, 1987-ben fordította le a Perugiai legendát, amelyet a Helikon Kiadó 15 ezer példányban jelentetett meg. A Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajzát hétszáz példányban adta ki a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány.

Hidász Ferenc tudományos színvonalúnak minősítette a fordítást, amelyben összhang van az olvashatóság és a pontosság között. Arra is kitért, hogy előszavában Varga Kapisztrán felhívja a figyelmet: Celanói Tamást nehéz olvasni; először is azért, mert kiváló ismerője a latin nyelvnek, ragyogó stiliszta, hatalmas szókinccsel rendelkezik, másodszor azért, mert nem lehet felületesen olvasni. Teljesen átszövik ugyanis a szentírási és egyéb utalások, idézetek, melyek arra késztetnek bennünket, hogy az olvasottakat a vártnál is nagyobb mélységben gondoljuk át. Azért sem könnyű olvasmány, mert az Első életrajz rövidített változata. Tamás Illés testvértől azt a feladatot kapta, hogy lényegre törő, szikár összefoglalót készítsen; a legenda nyelvezete rendkívül sűrű, tömör. Hidász Ferenc arra kérte az életrajz leendő olvasóit, hogy ne sajnálják az időt, és akkor felemelő lelki-szellemi élményben lesz részük: teljes mélységében tárul eléjük a középkor világa, amelynek szíve közepében ott van Assisi Szent Ferenc, Isten Szegénykéje.

A Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajzának előszavát Nagy Piroska fordította, a legendát Varga Imre Fr. Kapisztrán OFM. A lábjegyzeteket szintén ő, valamint Nárai Éva Sr. Ferenc-Mária OSC. A fordítást az eredetivel Szebelédi Zsolt vetette egybe.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír