Ferenc pápa: Az irgalmasság arcai

A szentatya beszédeit Tőzsér Endre piarista atya fordította, illetve a kötetben megjelenik a szentév meghirdetésén elmondott beszéd is, melyet Török Csaba fordított magyarra.

Az ajánlást a könyvhöz az MKPK elnöke, Veres András püspök úr írta, kifejezve örömét, hogy nagyon friss karácsonyi ajándékként juthat el sok-sok megnyilatkozás Ferenc pápától magyar nyelven is az érdeklődőkhöz, s ezzel a vallásosságnak olyan adottságát kaptuk, melynek segítségével – ahogy a püspök úr fogalmaz – Isten szemével láthatjuk a világot, embertársainkat és önmagunkat.

85 különböző műfajú szöveggel találkozunk, melyek között találunk homíliákat, katekéziseket, különböző csoportoknak elmondott beszédeket, interjút és imádságot is. Ilyen gazdag és sok műfajú megnyilatkozás történt a mögöttünk hagyott szentévben, melyet egyetlen témának, az isteni irgalmasság megtapasztalásának szenteltünk.

A szentatya szentévet meghirdető beszéde éppen 2015. március 13-án, nagyböjt negyedik vasárnapján, vagyis Ferenc pápa megválasztásának második évfordulóján történt. Akkor arról a jelenetről beszélt Lukács evangéliuma alapján, amikor Jézus egy farizeus otthonában tartózkodik, egy bűnös asszony odalép hozzá, megkeni olajjal a lábát, és még könnyeivel is mossa, a hajával megtörli, végül megcsókolja. A törvényben és az emberi magatartásformákban jártas farizeus ezen megbotránkozott, amit Jézus azonnal érzett, jóllehet csak egy belső érzelmi kitörés volt. Jézus az 500 és az 50 dénárral adóst említi neki, akiknek a tartozását eltörölték. Ez rávezeti Simon farizeust, hogy Jézussal együtt gondolkodjon, és a kérdésre, hogy melyikük szeret jobban, helyes választ ad. A vendégek, akik csak mintegy szemlélői voltak ennek az eseménynek, összesúgnak egymás között, mert nem fogják fel az isteni megbocsátás megnyilvánulását.

Az első szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette ki 1300-ban, s ezt követően viszonylagos rendszerességgel, illetve kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódott a mintegy 700 éve élő hagyomány a római katolikus egyházban. A megközelítőleg 30 szentév közül az elmúlt száz évben a következők voltak a meghatározóak: 1900-ban XIII. Leó, 1925-ben és 1933-ban XI. Piusz, 1950-ben XII. Piusz, 1966-ban és 1975-ben VI. Pál, 1983-ban és 2000-ben II. János Pál, most, a 2015. évet is érintő és a majdnem teljes 2016. évet lefedő szentévet Ferenc pápa hirdette meg. Ebből a kilenc szentévből négy rendkívüli szentév volt: az 1933-as, mely a megváltás 1900 évére emlékezett; az 1966-os, mely a II. vatikáni zsinatért adott hálát, az 1983-as, mely a megváltás 1950 évéért volt hálás, illetve a mostani. Az irgalmasság éve azonban a november 20-i befejezéssel még „tovább futott”, hiszen Ferenc pápa az elmúlt napokban is vissza-visszatért a Szent Márta-ház szentmiséinek prédikációiban az irgalmasságra, illetve az általános kihallgatást még a múlt héten is ennek a témának szentelte. Ferenc pápa meg is fogalmazta: a szentév lezárult, de az irgalmasság ajtaja nem csukódott be, mert az mindig nyitva van.

Egy riportban meg is fogalmazta a szentatya: valójában minden nagyon „természetesen” nyilvánult meg, nem volt túlszervezve. A Szentlélek vezette a pápát és a híveket. Már a hivatalos megnyitó előtt megkezdődhetett a szentév az afrikai Banguiban, mely szentév témája rendkívüli módon a szívügye a pápának. Már püspöki jelmondatában is feltűnik: „miserando atque eligendo”. A pápa Venerabilis Beda egyik szentbeszédéből vette ezt a mindösszesen két szót, melynek jelentése: „megkönyörült rajta és kiválasztotta”. Ez a szöveg Szent Máté ünnepén az olvasmányos imaórában található, akit Jézus a vámasztaltól hív el irgalmas, jóságos szeretetével.

Ennek a jelenetnek gyönyörű ábrázolása található Rómában, a franciák Szent Lajos-templomában, ahol Caravaggio híres képén Jézus rámutat Mátéra, és azonnal hívja: „Kövess engem!”. Az evangéliumi részletben azt olvassuk, hogy Máté később vendégül látta Jézust a saját házában, ahova sok vámos és bűnös jött, és Jézus is az asztalhoz telepedett tanítványaival. Csak a külső szemlélő farizeusok azonnal megjegyezték, és kérdőre vonták tanítványait: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” (Mt 9,9–11)

Ferenc pápa a hivatása megtalálása során 17 évesen élte át, hogy valaki a szívét megérintette, s ezzel megérezte Isten irgalmát, aki a szerzetesi életre hívta. Szinte nem múlt el egyetlen hét sem Ferenc pápa pápasága alatt, hogy ne beszélt volna az irgalomról. Bár most nem volt semmilyen évforduló, Ferenc pápa úgy érezte, nem várhat tovább, és saját pápai programjával összhangban, melyet a szegények, az elvándorlók, a betegek, a rászorulók, a meg nem születettek és az idősek védelme jellemez, meghirdette a rendkívüli szentévet. Ferenc pápa egy teljes liturgikus évet szánt az isteni irgalmasságról való elmélkedésre, és annak tényleges bemutatására az irgalmasság testi és lelki cselekedetei által.

Ha kezünkbe vesszük a Szentírást, szinte nincs is olyan oldal, amelyen ne ismernénk fel Istennek az ember iránt érzett szeretetét. A mögöttünk maradt szentév után elmondhatjuk, hogy még mindig van sok olyan szempont, amely kifejtésre vár, amit már nekünk magunknak kell elvégezni.

Ritkán van olyan könyv a kezünkben, melynek anyagában nem egészen egy hónapja elmondott pápai beszéd is olvasható, s ezért külön köszönet illeti az Új Ember Kiadót, hogy ennyire naprakészen tudta munkatársai segítségével a jelen kötetet a kezünkbe adni.

Ha az irgalmasság szentévének az volt a mottója, hogy „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas” (Misericordes sicut pater), akkor elmondhatjuk, hogy ez a keresztény élet programja. Ennek a megvalósításához egy olyan útikönyvet kapunk, mely elkísérhet életünk minden állomásán. Ne csak egy általános szentbeszéd-kötetnek véljük, hanem egy olyan kincsesbányának, amely akár meglepetésszerűen ajándékkal, vigasztalással, útmutatással, örömmel, bátorítással, és legfőképpen irgalmas szeretettel ajándékoz meg minket.

A beszédeket olvassuk azzal a lelkülettel, ahogy Ferenc pápa a szentévet meghirdető bullájában írja: engedjük magunkat meglepni Isten végtelen szeretete és irgalma által. Így ismerjük fel a kegyelemre való rászorultságunkat, teremtményi voltunkat, de egyúttal azt a jövőt is, amelyet Isten szánt nekünk, mert ő előbb szeretett minket, és ha felismerjük az ő jelenlétét, akkor az is világos lesz számunkra, hogy ő már előbb meg is bocsátott nekünk.

Ahogy Ferenc pápa kitért Jézus tapasztalatára Simon farizeus házában, ugyanúgy nekünk is el kell sajátítani az irgalmasság magatartását, és az adventi estéken egy-egy beszéd feldolgozásával visszagondolhatunk a szentév egészére, és megfogalmazhatjuk, hogy mit is adott nekünk. A szentév kegyelmeiben különböző módokon részesülhettünk: nemcsak Rómában, a nagy bazilikákban, hanem egyházmegyéink központjaiban, Mária-kegyhelyeken és más helyeken is átléphettünk a szentkapun. Rendkívüli helyszín volt például Óbudán, a hegyvidéki Szentháromság-plébánia területén, a Doberdo úti Szent Vér-kápolna, melyet bíboros úr az irgalmasság évének szentévi erdei kapujává jelölt ki. A szentatya még a börtönök lakóinak is megadta a lehetőséget, hogy ahányszor hívő lélekkel lépik át cellájuk küszöbét, annyiszor nyerhetnek teljes búcsút önmagukért vagy másokért felajánlva. Ne csak egyszerű lelki könyvként olvassuk a pápa beszédeit, hanem mindig igyekezzünk az azokban foglaltak megvalósítására. Magunkkal és másokkal szemben is tudatosítsuk, hogy a jóság, a megbocsátás, a szeretet és az irgalom tesz bennünket Istenhez hasonlóvá. Ez pedig nem más, mint egy folyamatos program az életünk során.

A rendkívüli szentév lezárult, de az irgalmasság kapuja mindig nyitva áll. Ez Isten magatartása, ez a kinyilatkoztatás szava, ez Jézus tanítása, és ez Ferenc pápa üzenete. Jó olvasást és lelki fejlődést Ferenc pápa gondolataival, melyek az irgalmasság rendkívüli szentévének a gyümölcsei.

Magyar Kurír